 |
Könyvét egy Közel-Kelettel foglalkozó amerikai kutatócsoport munkatársaként biztonsági okokból adja közre név nélkül. Bár több utalásából kitetszik, hogy tart tőle: a könyvben feltárt adatok alapján esetleg azonosítani tudják azok az iszlám fundamentalista csoportok, amelyeknek amerikai konferenciáin álcázottan részt vett.
E csoportok hivatalosan bejegyzett amerikai emberbaráti egyletekként gyűjtöttek pénzt, némelykor amerikai közpénzt, a cégér szerint segélyezés céljából, valójában az iszlám fundamentalizmus terrorista szervezeteit támogatva. (Következésképp az ellenük elkövetett merényleteket anyagilag részint maguk az amerikaiak támogatták, közpénzekből is, erről mit sem tudva.)
A magáncég alkalmazásában álló névtelen hírszerző ezt firtató munkája során több felfedezésre jutott. Így arra, hogy a hírszerzésre adófizetői pénzből finanszírozott közalkalmazottak – nem hozzáértésük hiánya, hanem a bürokratikus szerkezet következtében – nagyrészt meddő módon körben forognak, adataikat egymás elől is rejtik, ekként az érdemi munkát gátolják (az FBI-t „mozgósító” amerikai film klasszikus nyomozói replikája szerint: uram, ne keresse és ne akarja megoldani a problémát, a probléma ugyanis – ön). A névtelen szerző másik felfedezése az, s az úgynevezett világ dolgaira kíváncsiak számára ez az igazán érdekes, hogy a bárki számára hozzáférhető (sajtó, internet, közhivatali) dokumentumokból minden lényeges dolog kiderül (lásd ehhez: Kémek és érzelmek iskolája, Figyelő, 2003/26. szám).
Ő például szinte véletlenül lett alkalmazottja egy közel-keleti ügyekkel foglalkozó New York-i irodának, ahol neki senki el nem mondta, mi is volna a munkája. Míg ezen borongott, egy kezébe került prospektusnak újságokban, interneten utána nézve bukkant nyomára a terrorista szervezetek azóta részint közismertté vált hálózatának. (A szeptember 11-i merényletek után Bush elnök nyilatkozataiban a szerző több korábbi felfedezését látta viszont.)
A bárki számára hozzáférhető dokumentumok ilyen megértésének előfeltétele a tárgyismeret. A szerzőnek ehhez kínos előiskolája volt. Bászrai zsidó család leánygyermeke volt. (A napi hírekben mostanság szereplő Bászra az Ezeregyéjszaka meséiben a hajós Szindbád kikötő helye.) A helyi hagyományokhoz alkalmazkodva a négyfeleséges nagyapa az iraki kikötőváros egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb polgára, hasonlóan fiához, a szerző apjához. Utóbbit az úgynevezett hatnapos izraeli háborút követő megtorlás során, embertelen kínzások után akasztották fel több társával együtt nyilvánosan Bagdadban, mert, mint gazdag zsidót, azzal vádolták, hogy Izraelnek kémkedett. (A kivégzéskor a belügyminiszter Szaddam Huszein volt. Irakban az 1930-as években, az ország -akkor még csak névleges – függetlenné válásakor, 130 ezer zsidó élt, Bagdadban mintegy 20 ezer, a hagyomány szerint Ábrahám óta. A szerző gyermekkorának idején, a hatvanas években, mindösszesen alig 6 ezren voltak.)
| Paraméterek |
| Anonymous: Terrorist Hunter Ecco, HarperCollins Publishers, New York • Francia kiadás: Anonyme: L’Infiltrée. Une femme au coeur des réseaux terroristes, Grasset, Párizs |
|
A szerző anyja, az özvegy ez-után menekült kalandos úton Izraelbe. Ott varrónőként dol-gozott. Mint elmondja, az ő műhelyének termékeit a jeru-zsálemi ortodox közösségnek eladva tanulta meg a tettetés művészetét, aminek aztán olyannyira hasznát látta, amikor Amerikában irodai olvasmányait kiegészítve iszlám konferenciákon gyűjtött anyagot, arab nyelvtudása és a burka mögé rejtett magnó felhasználásával.
A gyűjtött anyag megerősítette feltevését, hogy a hírszerzők és hírügynökségek szemében szanaszét ágazó szélsőséges (a nyugati, így amerikai színtéren emberbarátinak bemutatott) szervezetek egymással voltaképp szoros kapcsolatban állanak. Szövevényes rendszerüket hátsó gondolatokkal dúsított hivatali dilettantizmus láthatja csupán öszszevisszaságnak, valójában megfontoltan összefüggnek. A könyvet kémregényszerűen izgalmassá az teszi, ahogyan ezeket az összefüggéseket a „névtelen” szerző apránként, igazi filosz munkával felismeri és kifejti.
