A segítségével nyerhető információk így kiegészítik az Univerzum elektromágneses sugárzásának egyéb hullámhossz-tartományait vizsgáló eszközeinek – a Hubble, a Chandra és a már nem működő Compton űrteleszkópok – adatait.
A SIRTF-teleszkóp. Csúcstartó.
A SIRTF beindítását már a nyolc-vanas évek óta tervezik az amerikai csillagászok, ám startját még 2003 januárjában is el kellett halasztani. A mostani, augusztus végi sikeres fellövés után a szonda végre működik – egyelőre azonban csupán a teszteléséhez szolgáltatott ada-tokat. Az űreszköz a jelenleg legnagyobb létező infrateleszkóp: elődei, az amerikai-holland-brit IRAS, és az Európai Űrügynökség (ESA) által tervezett ISO még korlátozottabb tudással rendelkeztek. A kétmilliárd dolláros SIRTF nagyjából százszor érzékenyebb, mint a korábbi típusok, így jóval halványabb hőforrásokat, még tízmilliárd fényévnyire fekvő objektumokat is észrevehetnek vele a csillagászok. Ez azonban még mindig messze nem a Világegyetem ma ismert határa, az körülbelül 13 milliárd fényévnyire van a Földtől. Infravörös teleszkóppal 2007-ben viszont már a most még kieső területet is vizsgálhatják a csillagászok. Az ESA legújabb űrobszervatóriuma, a tervek szerint 2007-től működő Herschel ugyanis alighanem odáig is ellát majd.
