Egy elefánt, amelyre számíthat – hirdeti magáról a második legnagyobb szerb olajvállalat, a Beopetrol. Dacára a hangzatos szlogennek, a cég pénztermelő képességében csak két befektető bízott, azok azonban úgy tűnik, nagyon is. A társaság privatizációs pályázatán – szemben a korábbi nagy érdeklődéssel – a végén már csak az orosz Lukoil és a magyar Mol volt versenyben. Hétfőn, a privatizációs pályázatok nyilvánosságra hozásánál a két cég pedig igencsak meglepte a piacot: míg belgrádi értesülések szerint a szerb kabinet 100 millió dollár körüli összegre számított a kizárólag kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó olajtársaság 79,5 százalékos részvénypakettjének értékesítéséből, az oroszok 225,6 millió dollárt (207 millió euró) kínáltak fel, míg a magyar vállalat 204 milliót (187 millió euró) ajánlott. 
Falusi benzinkút Szerbiában. Keresztülhúzott számítások.
A Mol szerint azonban egyáltalában nem ígértek többet, mint amit korábban a piac várt, vételárként ugyanis csupán 101 millió eurót fizettek volna ki, a többi pénzt a lerobbant kúthálózat miatt szükséges öt évi beruházás, valamint szociális programok keretében költötték volna el. Pletser Tamás, az Erste Bank vezető elemzője rámutat: ha a Mol logikája alapján számolunk is, a Lukoil 117 milliós ajánlatával több mint 800 ezer dollárt fizetett benzinkutanként a szerb kormánynak, ez meglehetősen magasnak értékelhető – figyelembe véve, hogy ezeket a töltőállomásokat még fel is kell újítani. Éppen ezért is volt intő jel korábban, hogy annál a Petrol vállalatnál, amely szlovén cég eredetileg a Mollal közösen pályázott volna a helyi piac közel 20 százalékát magáénak tudó Beopetrolra, a nyár közepén már úgy vélekedtek, hogy az eladásra kínált társaság elavult eszközállománya olyan mértékű beruházást igényelne, amely nem biztosítja a befektetés jövőbeli megtérülését. Hasonlóan nem indult a pályázaton az osztrák OMV sem, elemzők szerint itt a döntő tényező az volt, hogy a Mol júliusban elhalászta előlük a horvát INA 25 százalékát. A szerb és a horvát vállalat ugyanis tulajdonképpen öszszetartozik: Jugoszlávia szétesése előtt az INA birtokában volt a szerb kormány által később leválasztott helyi cég összes töltőállomása. A horvát olajtársaság Jugoszlávia szétválása óta így folyamatosan támadja a szerb kormányt, és igényt tart a benzinkút-hálózatra (Figyelő, 2003/32. szám). Mivel a Mol alig egy hónapja szerzett részesedést a horvát olajvállalatban, így sokan úgy vélekedtek, hogy a magyar vállalat esetleges szerbiai sikerével ismét “összenőne, ami összetartozik”. Így azonban továbbra is kétséges, hogy a horvát és a szerb fél közötti jogvita mennyiben érinti majd az új orosz tulajdonost.
SEMMI SEM DRÁGA. A Szerbiában néhány kúttal már rendelkező orosz óriáscég úgy tűnik, hasznosította a horvát olajprivatizácó tanulságait: látva, hogy a Mol komolyan gondolja dél-kelet európai terjeszkedési terveit, s ezért hajlandó komoly összegeket is áldozni, kénytelen volt magasra tenni a lécet. Bár a magyar cég menedzsmentje ezt tagadja, egyes vélemények szerint a Mol az 505 millió dolláros vételárral már az INA esetében is komoly prémiumot fizetett, csak azért, hogy nagy konkurense, az OMV elől megszerezhesse a társaságot. Úgy tűnik azonban, hogy a Hernádi Zsolt által vezetett társaság nem kalkulálta be eléggé, hogy a Lukoil dugig van pénzzel – hála az utóbbi évek magas olajárának -, és a közelmúlt sikertelen próbálkozásai után nagyon szeretné csápjait Kelet-Európára is kiterjeszteni. Az összesen 900 töltőállomással rendelkező orosz cég ugyanis azok után, hogy 1999-ben részesedést szerzett bulgáriai és romániai olajfinomítókban, sikertelenül pályázott Horvátországban, Csehországban, Görögországban, Litvániában, Montenegróban és Lengyelországban is.
A Mol minden bizonnyal zöldmezős beruházás keretében igyekszik majd jelen lenni a fejlődő Szerbiában – állítja Pletser Tamás, s erre utalnak a Mol-vezetők kijelentései is. A déli ország azonban tartogat még eladó olajipari céget, így elképzelhető, hogy a Molnak nem kell feladnia korábbi terveit. A szerb kormány terveiben ugyanis szerepel a legkiterjedtebb ottani benzinkúthálózatot üzemeltető cég, a NIS Jugopetrol értékesítése is. A Jugopetrol 355 töltőállomással és két olajfinomítóval rendelkezik, bár ez utóbbiak – főleg az 1999-es NATO-bombázások következtében – meglehetősen rossz állapotban vannak. A gázüzletág magas vesztesége miatt az elemzői várakozásoknál jóval kisebb, “mindössze” 12,3 milliárd forintos első féléves eredményt produkáló Mol számára a szerbiai “kudarc” ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy a régióban máshol folytassa terjeszkedését. Sokan ugyanis úgy vélekedtek, hogy a Slovnaft integrációja, az INA felvásárlása, valamint a gázüzletág sorsának rendezése nemcsak a társaság pénztárcáját, de humán kapacitásait is igencsak leterhelte, így lassan pihenőre kényszerülhet a vállalat. A jövő év első negyedévében azonban a román Petrom és a cseh Unipetrol magánosítása következik, s a Mol már korábban jelezte: ha jó üzleti lehetőséget lát a térségben, hajlandó és képes megfinanszírozni további akvizíciókat. A két eladósorba kerülő cég azonban már nagyobb falat, így a Mol minden bizonnyal stratégiai partner bevonásával jelentkezik majd a tenderekre.
