Tiszteletre méltó értelmiségi körökben időnként makacs viták robbannak ki a morál kívánatos szerepéről a nemzetközi (és nem nemzetközi) politika gyakorlatában. Sok beszéd és újabb “bizonyítási eljárás” helyett: íme a most bontakozó történelmi lecke.
Csaknem másfél évtizeddel ezelőtt, 1988 decemberében a PanAm légitársaság Londonból New Yorkba tartó járatát Lockerbie skót kisváros felett 9 ezer méteres magasságban felrobbantották. A merénylet 259 utast (köztük négy magyart) gyilkolt meg. A városra hulló roncsok további tizenegyet. A gyanú nyomban Líbiára terelődött. Akkoriban még Kadhafi, a máig uralkodó líbiai katonai diktátor tűnt a nemzetközi terrorizmus legveszélyesebb (és stílusát tekintve leglátványosabb) alakjának.
Líbia felháborodottan tagadott, de hiába. Az ENSZ 1992-ben súlyos gazdasági szankciókkal büntette Lockerbie miatt a Kadhafi-rezsimet.
Ez az állapot hét esztendeig tartott, míg végül 1999 áprilisában a szankciók nyomása arra kényszerítette a líbiai diktátort, hogy két titkosszolgálati ügynökét kiadja egy, skót bírák által irányított nemzetközi törvényszéknek.
AZ ELSŐ ALKU. Ekkor (a tömeggyilkosság után 11 évvel) érkezett az első erkölcsi tanulság. Az ENSZ a két ügynök odadobásáért cserébe azzal jutalmazta Kadhafit, hogy felfüggesztette a szankciókat. Sőt, a per időszakában, 2000 tavaszán egy afrikai-európai csúcstalálkozón Prodi, az Európai Bizottság elnöke, Chirac francia elnök és Schröder német kancellár személyesen is találkoztak Kadhafival. Közben tucatnyi – valószínűsíthető, de sohasem bizonyított – összeesküvési elmélet is napvilágot látott, amelyek Líbiával együttműködő palesztin terrorcsoportok, meg Szíria és Irán közreműködését is látni vélték a Lockerbie-merénylet mögött.
A lényeget azonban már a Prodi-Chirac-Schröder-gesztus is sejtetni engedte. A felfüggesztett ENSZ-szankciók ugyanis az Egyesült Államokra nem vonatkoztak, miután Líbia és Irán ellen Washington külön beruházási tilalma is érvényben volt. Az amerikai vállalatok így nem vehettek részt abban a beruházási rohamban, amelyet az európai olajcégek az ENSZ-embargó felfüggesztése után elindítottak. Csak a francia Total, az olasz ENI és a spanyol Repsol tízmilliárd dollárt fektetett be a líbiai olajiparba 2000 és 2002 között.
Ismét erkölcsös csend következett. A csend mélyén azonban különös alku kezdődött Kadhafi emberei, a másfél évtizeddel korábbi merénylet áldozatainak ügyvédei, valamint a beruházásokban érdekelt európai kormányok között. A korábbi helyzettel szemben volt egy döntő különbség: ezúttal az amerikai politikai vezetés is bekapcsolódott a tárgyalásba, s azt követelte Kadhafitól, hogy ismerje el a líbiai állam felelősségét a Lockerbie feletti géprobbantás ügyében. Augusztus 12-én Powell amerikai külügyminiszter sokat sejtető nyilatkozatban közölte, “úgy érzi”, hogy közeli a megegyezés. Három nappal később megérkezett az ENSZ-hez a líbiai kormány hivatalos levele, amelyben másfél évtized múltán elismerte “tisztviselőinek” felelősségét a légi gyilkosságért, s egyúttal bejelentette: hajlandó 2,7 milliárd dollár kártérítést fizetni az áldozatok hozzátartozóinak. A 2,7 milliárdot Líbia a napokban letétbe helyezte egy svájci bankban.
A TETTES FELTÉTELEI. De a kifizetésnek feltételei vannak, és úgy tűnik, hogy – bármilyen hihetetlen – ezeket a tettes diktálja. Ha a felfüggesztett embargót az ENSZ végleg megszünteti, akkor az áldozatok hozzátartozói egyenként 4 millió dollárt kapnak. További 4-et, ha Washington is feloldja a saját szankcióit. És még 2 milliót, ha Washington leveszi Líbiát a terrorizmust támogató országok listájáról. Ez összesen 10 millió dollár áldozatonként. Ám, ha a két utóbbi amerikai engedmény nyolc hónapon belül nem valósul meg, akkor csak 5 millió dollárt fizet Líbia egy áldozatért.
Francia hab az erkölcsi tortán: a Biztonsági Tanács jóváhagyási határozatát Párizs követelésére felfüggesztették. Az indoklás: Lockerbie után egy évvel Kadhafi emberei egy francia utasszállítógépet is felrobbantottak, de az áldozatok családtagjai csak töredékét kapták annak a kártérítésnek, ami most a PanAm gép kárvallottjainak járna. Párizs ezért újabb kártérítést követel Kadhafitól. Ettől az alkutól függ a BT végleges döntésének időpontja.
A végkimenetelre fogadásokat kötni nem érdemes. Aki fizet, az rendeli a muzsikát. A gyászzenét is Lockerbie áldozataiért.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
