 |
| Hajdú-Bét üzem. A feldolgozott termékek irányába mozdulnak el. |
Elkerülhetetlennek látszik a per a baromfipiacot vezető Hajdú-Bét Rt. és az agrártárca között, ha utóbbi állategészségügyi okokra hivatkozva nem engedi be az országba azt a 200 tonna Thaiföldről származó sózott csirkehúst, amelyet tovább-feldolgozásra hozna be a társaság. A június óta húzódó vita mögött a kérelmező nem szakmai okokat sejt, hanem politikaikat. A thai és brazil baromfihús ára ugyanis ide szállítva vámmal együtt tonnánként alig 600 euró, míg a hazai áru ára átszámítva 800 euró.
Ha a tárca engedélyezi az olcsó baromfihús importját, azzal precedenst teremt, s tömegessé válhat a behozatal. Ezzel az aszályos évben dráguló takarmány miatt amúgy is frusztrált hazai gazdák nyakán maradnának a felhizlalt állatok, ami akár országos tiltakozásba is torkollhatna. Másfelől, a feldolgozónak a baromfipiaci bajok közepette minden fillér megtakarítás számít. A Hajdú-Bétnek például heti 5 millió forint veszteséget okoz, hogy adminisztratív okokra hivatkozva nem engedik be a szállítmányt. Az árbevétele felét exportból realizáló cég ezért a „kereskedelmet akadályozó államigazgatási eljárás” miatt pert fontolgat.
 |
SZABVÁNYKÉRDÉS. „A kutyaharapást szőrével kell gyógyítani” – véli Boros Attila, a Hajdú-Bét Rt. vezérigazgatója, aki éppen a hazai feldolgozók uniós versenyhátránya miatt gondolja komolyan, hogy engedélyezni kell a tovább-feldolgozásra szánt olcsó brazil és thai nyersanyag importját. A nemzetközi egyezmények alapján ennek nincs jogi akadálya, és az uniós csatlakozás után amúgy is fel kell emelni ezen nyersanyagok előtt a sorompót.
„Ma is szabad az út” – közölte a tárca illetékese. Egy 300 tonnás brazil szállítmányra már megadták az engedélyt, de a thai áru nem EU-szabványos, s állategészségügyi okok miatt is problémás. A vita ismeretében zsarolással is felért az agrárirányítók szemében, amikor júniusban, a magyar csirke és pulyka alapanyaggal veszteséges törökszentmiklósi gyárában 115 fős, csoportos leépítést jelentett be a Hajdú-Bét Rt., majd – bizonyára az importengedély reményében – alig egy hónappal később visszakozott.
| Verdeső szárnyakkal |
| A baromfifeldolgozó nagyvállalat sorsa az elmúlt években viharos volt. Az adósság fejében az OTP-hez került Hajdú-Bét Rt.-ben 1999-ben szerzett tulajdont a Wallis-csoport, amely 2002-re már 75 százalék feletti részesedést tudhatott magáénak. Az orosz válságba belerokkant, adósságcsapdában vergődő – 1999-ben 40 milliárd forint árbevétel mellett még 16,1 milliárd forintos hitellel gazdálkodó és 9,4 milliárd forint veszteséget felhalmozó – részvénytársaság likviditását a Wallis segítségével sikerült helyreállítani. A pénzügyi reorganizáció mellett teljes szervezeti és technológiai korszerűsítést hozó program során a vezetés 2 ezer dolgozótól vált meg. Bezárta (majd 2002-ben újraindította) az időszakos működéssel, csak részleges kihasználással termelő zagyvarékasi víziszárnyas-feldolgozót. Több milliárd forintot fordított a húskészítményeket és félkész, illetve készre sütött termékeket gyártó debreceni tovább-feldolgozó modernizálá-sára. Emellett korszerűsítette például a nyugat-európai piacon népszerű panírozott és készre sütött pulyka-, csirkemell-filét előállító törökszentmiklósi gyárat is. Boros Attila büszke arra, hogy a cég 30-ról 60 százaléka növelte a feldolgozott termékek értékesítésének arányát a hazai forgalmában. |
|
A cég fél éve tárgyal potenciális partnerekkel az üzemeltetés folytatásról. Az év elején pedig egy, a magyar baromfiipar nagy ívű uniós fejlődését felvázoló EU-prognózis kapcsán a Hajdú-Bét vezetői még kifejezetten optimistán nyilatkoztak az idei kilátásokról. A reményre a holland-belga konkurenseket sújtó flandriai madárinfluenza-járvány adott okot, ennek hatására sikerült új vevőket megnyerni a magyar pulyka- és csirkemellnek.
A Hajdú-Bét-csoport hároméves, becslések szerint akár 10 milliárd forintot is felemésztő konszolidációja az idén, a második félévben egy jogi lépéssel zárul le, amelynek során a Hajdú-Bét Rt. és a Valdor Kereskedelmi Rt. – a hat kisebb leányvállalat önállóként való megtartása mellett – összeolvad Valdor Baromfitermelő és Értékesítő Rt.-vé.
A terveket, amelyekben éppen az uniós csatlakozásra való felkészülés van soron, az élet módosíthatja. A piacbővülés ugyanis itthon és külföldön is elmaradt, aminek következménye a törökszentmiklósi veszteséges működés. Ha egyelőre nincs is létszámcsökkentés, a cégcsoport további karcsúsítására, egyes rossz hatékonysággal működő feldolgozók eladására kényszerül, ám eredményesebben működtethető feldolgozókat vásárolna. Boros Attila megerősítette, hogy a csoport érdeklődik a Bábolna Rt. baromfiüzletága iránt is.
Ezzel egybevág Magyar József, a Hungerit Baromfifeldolgozó és Élelmiszeripari Rt. vezérigazgatójának véleménye, aki szerint nincs még vége a baromfiipar átalakulásának. A következő két évben meglepő tulajdonosváltásoknak, átrendeződésnek leszünk tanúi. A megjósolt koncentrációt a Hungerit első embere nemcsak a baromfipiaci második Bábolna Rt. küszöbön álló privatizációjával, hanem piaci okokkal is magyarázza. A baromfiiparosok – a húsfeldolgozókkal karöltve – az elmúlt két év vesztesei az élelmiszer-feldolgozásban, évről évre nő a ráfizetésük. Ekkora véráldozatot a cégek egy része már nem él túl.
Fájdalmasan érintette a vevők olcsóbb termékek felé fordulása a márkáját építő Hajdú-Bétet. A még 1999-ben bevezetett, a panírozott prémium termékeket felölelő Valdor márka hazai megerősödése után, amelyre évi több százmillió forintot költ a csoport, fő exportpiacán, Németországban is erősíteni akarja az ottani, különleges minőséget nyújtó „Puszta Gut”, illetve „Puszta Prima” márkája kedveltségét.
| Hússtop |
| Az Európai Unió szakbizottsága megfékezte az ol csó kínai, valamint a brazil és thai fagyasztott baromfihús két éve tartó dömpingjét. A kóros méreteket öltő kínaibaromfi-behozatalt az ottani vágóhidak elégtelen higiéniai állapotára hivatkozva sikerült visszafogni, a sós, fagyasztott brazil és thai csirkehúst pedig a szabvány módosításával. Az importőrök ugyanis a sózott húsra vonatkozó beviteli kedvezménnyel élve az EU belpiaci árainak töredékéért hozták be a fagyasztott, enyhén megsózott csirkehúst, amelyet lemosva előszeretettel használnak a feldolgozók. A sóshús-áradatnak – legalábbis átmenetileg – vége az unióban, miután július elsejétől nem elég, ha a hús felülete sós, csak a beltartalmában minimum 2 százalék sót tartalmazó termék számít sós húsnak. Földi Péter, a Baromfi Termék Tanács titkára szerint félő, hogy csak átmeneti lesz a szigorítás piaci hatása, mert a termelés kihelyezésével japán, német, francia érdekeltsé-gű brazil és thai baromfis cégek találnak majd kiskaput, például feldolgozottan viszik be az olcsó baromfihúst az unióba. |
|
APRÓSÁGOKON MÚLIK. A piaci bevezetés óta becslések szerint 1,5-2,0 milliárd forintjába került a Hajdú-Bétnek a márkaépítés. Az idén a Mediagnozis adatai szerint az eddiginél szemlátomást többet fordít e célra; hogy éves szinten mennyit tervez, az persze hétpecsétes titok. Drága és kockázatos, de szükséges beruházás a márkaépítés. Pedig a siker sokszor olyan részleteken múlik, hogy a méregdrága bevezetési kampánnyal elindított új termékcsalád tetszik-e a megcélzott áruházlánc beszerzőjének. Amennyiben például a design nem az ügyintéző ízlése szerint való, akkor nem listázza be a terméket, az így el sem juthat a vevőig, s kidobott pénzzé válik a drága reklám. Egy új termékcsalád bevezetésére a Hungerit-vezér, Magyar József szerint legalább 150 millió forintot kell fordítani, hogy érezhető legyen a hatása. A baromfis cégek tavalyi és idei teljesítményéből azonban nem tudják az árbevétel 2-3 százalékát marketingre áldozni.
A piaci bajok közepette nehéz megítélni, hogy mikor kamatozik majd a konszolidáció és benne a márkaépítés ráfordításainak az eredménye. A Hajdú-Bét Rt. a tavalyi eredményt megismétlését irányozta elő, de Boros Attila szerint az első félév piaci bajai alapján már látszik, a cég nem tudja teljesíteni a tervet. A konkurensek szerint a baromfipiacon a siker most azon múlik, hogy milyen gyorsan tudnak élni az olyan új lehetőségekkel, mint amilyet az olcsó brazil nyersanyag kínál.
