![]() |
| Múltidéző szófa (Zanotta). Lekerekített karfák, steppelt kárpitozás |
Mert még a legradikálisabb alkotói irányzatok sem képesek lerázni a szakmai örökség nyűgét, hiszen maga a szembenállás is egyfajta párbeszédet, s ennek megfelelően kapcsolódási pontokat feltételez. A creatio ex nihilo, a semmiből való teremtés lehetetlensége a stíluspluralizmus korában talán még nyilvánvalóbb bizonyosság, mint volt századokkal ezelőtt.
Az egyik legnevesebb holland designer, Marcel Wanders számos nyilatkozatában világít rá a fogyasztói kultúra anomáliáira. Jelen esetben arra, hogy az újat automatikusan előnyben részesítjük a régivel szemben. Az új dolgokat jobbnak, szebbnek, tökéletesebbnek és hasznosabbnak tartjuk, mint a régieket, s ezt az elképzelésünket a design, a termékfejlesztés és a hozzájuk kapcsolódó kommunikáció erősen indukálja. A régit megfosztottuk méltóságától, és elvesztettük annak lehetőségét, hogy hosszú távú, bensőséges kapcsolatot alakítsunk ki tárgyainkkal és a minket körülvevő világgal – vallja Wanders.
![]() |
| Barokk ülőbútor a la Philippe Starck (Kartell). Ha XV. Lajos élne, biztosan ilyen széket szeretne. |
A kortárs formatervezésben egyre erősödő tendencia valamiféle új eklektika, historizáló kedv megjelenése. Néha csak finom utalások, idézetek, áttűnések formájában, máskor ironikusan, a klasszikus bútorformákra rájátszva, nosztalgikus felhangokkal. A múlt felé orientálódó, konzervatívabb ízlésáramlatok rendre megjelennek, egyfajta ellenáramlatot képviselve a progresszív tendenciákkal szemben. Ez történt például az 1830-as években a neorokokó megjelenésével, amely a klasszicista stílus józanságát írta felül, de hasonló tendenciákat figyelhetünk meg száz évvel később, a fontolva haladó, úgynevezett konzervatív modernizmus időszakában is.
![]() |
| Vázalámpa kortárs átiratban. (Moooi). Egy elfeledett forma új életre kel. |
Érthető, hogy a minimalista formanyelv kifáradásával a designerek érzékenysége, vonzalma felerősödik a klasszikus értékek, a történeti formakészlet iránt. A design divatorientált világától megcsömörlött polgárok körében egyre népszerűbbek a tűzött klubgarnitúrák modern változatai, az íves karfakikép-zések, a füles foteleket idéző ülőbútorok, a szoknyás lámpaernyők, a csiszolt üveg lámpaburák, a kristálycsillárok, és még sorolhatnánk. A fenti tapasztalatok talajáról kiindulva számos cég próbál olyan tartós értékeket, szerethető tárgyakat kínálni, amelyek nem pillanatnyi divathullámoknak köszönhetik a létüket, azaz kapcsolatot tartanak fenn az elmúlt korokkal, és hagyományos formai megoldásokból merítenek.



