Kármentő ötletek

Ezúton szeretnénk Önt mint bankunk ügyfelét egyértelműien biztosítani arról, hogy a K&H Equitiesnél történt szabálytalanságok a brókercég egy adott munkavállalójától befektetési tanácsadói szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek szűk körét érintik csak. A bankcsoport minden tagja, valamint a bankfiókok a normál ügymenet szerint működnek.

Habár még a múlt héten is efféle, megnyugtatónak szánt mondatokat olvashattak a milliárdos sikkasztási botrányba keveredett K&H Bank ügyfelei a pénzintézet honlapján és a nekik címzett tájékoztató levelekben, egyre élesebbé vált az ellentmondás a hivatalos nyilatkozatok és a valóság között. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által meghozott, a brókercég működésének részleges felfüggesztését hozó határozat után immár az eredetileg „nem érintett” kuncsaftok is érezhették: az ügy hullámai őket is elérték.

CSENDESEDŐ ELLENZÉK. Hasonlóan ellentmondásos képet mutatott a „hivatalosság” és a valóság az ügy rendőrségi és politikai frontján, ahol ugyancsak a botrány „lokalizálását” célozták az erőfeszítések. Hiába derült ki ugyanis, hogy a bécsi börtönben kiadatására váró egykori banki ügyvezető és befektetési tanácsadó Kulcsár Attila állandó belépővel rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalba, ami akár mindkét oldalra nézve kényes politikai kapcsolatokat is sejtetett, vagy, hogy kiterjedt ügyleteit nem végezhette a főnökeinek vagy a belső ellenőrzés hallgatólagos vagy tevékeny jóváhagyása nélkül, a rendőrség és a politika ragaszkodott az eredeti, „magányos bróker” verzióhoz. Az ellenzék láthatóan már learatta a másik térfél „korruptságának” igazolására felhozott, többnyire bizonyítás nélküli vádjainak kommunikációs hasznát, és egyre kisebb intenzitással használta politikai céljaira az ügyet. A rendőrségi nyilatkozatok szinte naponta tartották szükségesnek hangsúlyozni, hogy Kulcsáron kívül „nem terveznek újabb embereket gyanúsítottként meghallgatni”, a kiszivárogtatott információk pedig rendre azt sugallták, hogy sem a banki vezetőknek, sem az esetlegesen a háttérben álló „politikai vonalnak” nincsen félnivalója.

ELSIMÍTÁS. Az ügy elsimításában érdekelt belga-holland tulajdonosoknak persze a legkevésbé sem az volt a céljuk, hogy a kilencvenes évek közepének emlékezetes bankbotrányával, az egyik szingapúri határidős kereskedőjének ügyletei miatt összeomló Barings Bank csődjével teremtsenek párhuzamot. A magyarországi leányvállalatuk élére e hét elején állított szakember „előélete” mindenesetre azt sejteti: úgy érezték, most harcedzett, sokat látott menedzserre van szükségük. A botrányban egyelőre csak erkölcsi felelősségét hangsúlyozó vezérigazgató, a lemondása óta a sajtó elől „bujkáló” Rejtő E. Tibor helyére egy tekintélyes brit banknál évtizedes tapasztalatot szerzett vezetőt – egyelőre megbízottként -, John Hollows-t hívták, aki – éppen a Barings csődje idején – 1991 és 1995 között a Barclays Bank tajvani működéséért felelt ügyvezetőként, azután a K&H belga tulajdonosa, a KBC sanghaji kirendeltségét vezette, majd a csoport távol-keleti regionális ügyeiért felelt. A feladata egyértelmű: kivezetni a felügyeleti, rendőrségi és saját vizsgálatainak hálójában vergődő pénzintézeti csoportot a mind üzleti, mind pedig erkölcsi értelemben óriási veszteséget sejtető botrányból. Neki kell – finoman szólva – új irányt szabni az igencsak megtépázott belső ellenőrzésnek is, amelyet eddig vezérigazgató helyettesként a belga Ludo Jacobs irányított. Banki szakértők egyébként már eddig is furcsának találták, hogy a magyar nyelv és kultúra ismerete nélkül vihette valaki a belső ellenőrzést, ráadásul értesülésünk szerint a belga szakember inkább volt informatikus, mint bankár: a lakossági szolgáltatások fejlesztése számított a specialitásának.

Az új vezér előtt áll az a feladat is, hogy tovább kutakodjon a belső „bűnösök” ellen: a legutóbbi információk szerint az eddigi négy alkalmazotton felül a vizsgálatok további munkavállalók érintettségét állapította meg; velük szemben fegyelmi eljárás indult, és ahol indokolt, az elbocsátás is megtörténik. A belga tulajdonosoknak egyébként van tapasztalatuk válságmenedzselésben, a luxemburgi leányvállalatuk immár évek óta tartó botrányában megedződhettek (lásd külön).

Az új vezérigazgató első nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a K&H stratégiája változatlan, az éves tervek nem módosulnak, s céljuk az, hogy megőrizzék vezető pozíciójukat a vállalati piacon és csökkentsék a különbséget a lakossági szegmensben vezető bankkal szemben. Azt azonban nyilván Hollows is tudja, hogy a mindennapokban nem csak új ügyfeleket lesz nehéz szerezni, de a régiek megtartása is fogcsikorgatóan nehéznek bizonyulhat. A stratégiai szólamokkal aligha lehet meggyőzni például azt a több ezer eddig „gyanútlan” klienst, akik – a brókercégnél folyamatban lévő PSZÁF célvizsgálat első eredményeképpen meghozott határozat szerint – most kénytelenek más szolgáltató után nézni. A felügyelet ugyanis, szinte példátlan szigorral, gyakorlatilag két hónapra „kiiktatta” a júliusi adatok szerint 15,6 százalékos részesedésével a piacon második K&H Equitiest a tőkepiacról azzal, hogy szeptember végéig részlegesen felfüggesztette a befektetési társaság kereskedési jogát. A cég csak az ügyfelek nyitott határidős pozícióinak lezárására fogadhat el megbízást, vagyis a tőzsdén részvényekkel kereskedő kuncsaftok kénytelenek más brókercéghez transzferáltatni az értékpapírjaikat, hogy azokat eladhassák. A K&H Bank kérésére egyébként a Postabank Értékpapír Rt. „ugrik be”, ez a brókercég végzi majd az ügyfelek által a részlegesen felfüggesztett szolgáltatónál leadott tőzsdei megbízásokat.

A felügyelet azzal indokolta a döntését, hogy brókercég a botrány kipattanása óta – a gyanú szerint kettős könyvelést végző – Kulcsár Attila ügyfeleinek csak töredékével volt képes lezárni a jogos követelésekről folytatott egyeztetéseket, annak ellenére, hogy a hatóság eredetileg július 31-i határidőt szabott erre, a késlekedést pedig a K&H „időhiánnyal” indokolta – azzal tehát, hogy „napi normál munkamenet mellett” többre nem maradt idejük. A részben valótlan könyvelés miatt ugyanis a társaság hivatalos nyilvántartási rendszerében szereplő adatok teljesen eltérnek a Kulcsár Attila által átadott nyilvántartástól, így esetenként akár több évre visszamenően kell egyeztetni a kétfajta kimutatást.

PERLEKEDŐ ÜGYFELEK. A bank a botrány mielőbbi elsimításában, a „jogos követelések” most nagyjából 10 milliárd forintra tett összegének mihamarabbi kielégítésében érdekelt, de a jelek szerint nem minden áron. A Kulcsár-féle kiemelt ügyfelek kimutatásai és a bank nyilvántartásai között ugyanis – éppen a kettős könyvelés miatt – esetenként fényévnyi különbségek vannak, nem csoda, ha az első veszteség-becslések is „szórtak”: néhány milliárd és 25 milliárd forint között.

Az első viták máris kirobbantak, hiszen Zamecsnik Péter ügyvéd bejelentése szerint ügyfelei a szerintük jogos követelésük érvényesítése érdekében polgári és büntető eljárást is kezdeményezni kívánnak. A négy ügyfél saját adatai és a brókercég kimutatásai között 1,5 milliárd forintos különbség mutatkozik: a károsultak 1,8 milliárdot követelnek, a bank viszont csak 300 milliót ismer el ebből. Az ügyvéd károsultjai között van egyébként Nagy Károly libériai tiszteletbeli konzul (aki a Pannonplast-ügyben a cég szabálytalan felvásárlását segítő személyek között vált ismertté), illetve cége, az Auto Danubia is. A bank ezekre a nyilatkozatokra csak annyiban reagál, hogy minden alkalommal hangsúlyozza: az ügyfelekkel történő egyeztetések jelenleg is folyamatban vannak, azok egyetlen esetben sem zárultak le.

A pénzintézet „időhúzása”, az aprólékos egyeztetések hátterében persze az is állhat, hogy értesüléseink szerint mind a bank, mind a rendőrség vizsgálja egyes ügyfelek esetleges érintettségét is. Mint arra a Figyelő korábbi számaiban fényt derített, a 177 fős, kiemelt ügyfelek nevét tartalmazó listán számos, jól elkülöníthető üzleti csoport található, amelyekben az érdekeltek magánszemélyként, vállalkozásként és a hozzájuk köthető off-shore cégen keresztül is szerepelnek. Ez a modellként is értelmezhető konstrukció lehetőséget adhatott arra, hogy egyes ügyfelek papíron veszteséget könyveltek el itthon, miközben a másik oldalon a nyereséget az érdekeltségükbe tartozó off-shore cégen keresztül „menekítették” ki az országból.

Az sem zárható ki, hogy a Kulcsár-féle modell nem csak a pénz külföldre utalásában, a hazai adózás elkerülésében játszott szerepet, hanem alkalmas volt pénzmosásra is. A lapunkban részletezett milliárdos készpénzfelvétel is ennek egyik jele (Figyelő, 2003/31. szám). További kétségeket vethet fel egyes ügyfelek valós követeléseinek kérdésében az is, hogy többen közülük kifejezetten jó kapcsolatokat ápoltak a befektetési tanácsadóval, vagy akár egyértelmű üzleti viszonyban is voltak Kulcsár Attilával, ami az esetleges összejátszás jele lehet. A rendőrség egyelőre tanú-kihallgatásokat folytat, s nem nevezett meg újabb gyanúsítottakat.