Még a szokottnál is nagyobb tömeg jelent meg a Mű-Terem Galéria tavaszi aukcióján idén április 12-én, vagyis éppen az uniós csatlakozásáról döntő népszavazás napján. Akkor árverezték Munkácsy Mihály A baba látogatói című festményét, s lehetett rá számítani, hogy megdől az idehaza egyetlen műtárgyért kifizetett legmagasabb összeg rekordja, amelyet 2002. december 9-e óta 95 millió forintos leütési árral szintén a Mű-Terem tartott. A baba látogatói című képet 60 millió forinton hirdették meg, amely induló árnak megint csak rekordnak számított. Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen nem minden nap kerül árverésre festmény a Magyar Nemzeti Galéria faláról. ÁTIGAZOLÁS.
A közönség a külsőségekben is maximális kiszolgálást kapott. A képet elsötétített teremben, pontfénnyel megvilágítva, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének kíséretében eresztették le a zsinórpadlásról. Az aukciót vezető Virág Judit elhagyta az árverezői pulpitust, s a műremek mellé állva vezényelte le a licitet, amelynek végén kalapácsát a festmény keretéhez koppantva ütötte le 160 millió forinton a tételt.
Akkoriban még csak a BÁV rendezett aukciókat, s újdonságnak számított, amikor a Műgyűjtők Galériája 1988-ban megjelent az árverési piacon, méghozzá – ahogy Virág Judit fogalmaz – az elképzelhető összes hibával és nehézséggel. A következő esztendőben a műkereskedés tapasztalt lyoni partnere által vezetett árverésen Virág Judit szinkrontolmácsolt, s bevallása szerint más téren is jó iskolának bizonyult számára a francia céggel való kapcsolat. Ő is elkezdett aukciókat vezetni, s ezen a téren olyan sikerre tett szert, hogy a BÁV-tól kezdve a Kieselbach Galérián át a Nagyházi Galériáig egy kivételtől eltekintve az összes árverezőház megbízta ezzel a feladattal. Négy egymást követő esztendőben elnyerte a szakma képviselőinek szavazatai alapján „Az év árverezője” címet, amelyet e „monopolhelyzet” miatt ezt követően meg is szüntettek.
Időközben másik galériánál helyezkedett el, de egyre inkább úgy érezte, hogy a saját lábára kellene állnia. „Öt éve voltam már a piacon, a gyűjtői és az eladói oldalt egyaránt ismertem” – meséli. Ilyen indíttatásból vásárolta meg 1993-ban egy festőművész pasaréti műtermét, s megalapította a Mű-Terem Galériát. Nem tartott állandóan nyitva, telefonon lehetett vele időpontot egyeztetni. Fellendült az üzlet, akkor még sokkal több eladó kép volt, dúskálni lehetett az anyagban. Szombatonként az Ecserin, havonta egyszer pedig a pécsi vásáron is jó eséllyel találhatott jegyzett művészektől származó alkotásokat az érdeklődő. Az újsághirdetés szintén hatékony módszernek bizonyult.
VÁLTÁS. A cég életében alapvető változást hozott, hogy az üzletasszony 1997-ben megismerkedett Törő Istvánnal, aki akkor már jó ideje gyűjtött műtárgyakat, s Virág Judittól is vásárolt. Világéletében vállalkozott, így jól látta meg, hogy a Mű-Terem Galéria komoly koncepcióváltásra szorul. Ekkorra ugyanis átalakult a piac, egyre kevésbé lehetett eldugott helyen mozogni. Megnőtt az aukciósházak száma, s a képtulajdonosok a legjobb darabjaikat mindinkább árverésekre adták be. Törő István eladta hát cégét, s társtulajdonosként beszállva a galériába, a kapott pénzből jelentős beruházásokat hajtott végre.
Új közcím helye. Kieselbach Tamás akkor költözött jelenlegi, nagyobb üzlethelyiségébe, így megvették tőle addigi, 50 négyzetméteres galériájának bérleti jogát. „Jó időben jutottunk hozzá e lehetőséghez, ráadásul egy azonos profilú bejáratott műkereskedést váltottunk fel ideális helyen, a Nagyházi Galéria és Aukciósház mellett. További előnyként könyvelhettük el, hogy Judit már akkor is ismert volt a piacon, s a lényét és tevékenységét bizalom övezte” – mondja Törő István, aki a magánéletben is Virág Judit társa lett.
A tulajdonosok felismerték, hogy a nagy cégek mellett szükség lehet egy olyan galériára, amely kevés, de jó minőségű képpel foglalkozik. Az elképzelés annyira bejött, hogy 1998. október 5-én, amikor a Mű-Terem Galéria új árverezőházként is debütált, rögtön megdöntötte a legmagasabb áron elkelt festmény rekordját. A BÁV ugyanazon év májusában tartott aukcióján Tihanyi Lajos Csendélet című kompozíciója 13 millió forintért kelt el, s ezt múlta felül 8 millió forinttal a Virág Juditék árverésén szereplő Rippl-Rónai alkotás, a Zorka kékköves gyűrűvel.
Virág Judit rengeteg külföldi aukciósházat meglátogatott, s megtapasztalta, hogy jó néhány területen egészen másképpen tevékenykednek, mint a hazai szereplők. Ezt hasznosítva több újdonsággal lepték meg a közönséget. Egy éven át készültek az aukcióra. Tanulmányokkal kiegészített katalógust jelentettek meg, de már az esemény előtt két hónappal, hogy az emberek lélekben és anyagilag is felkészülhessenek rá. A festmények reprodukcióit széles körben szétküldték képeslapokon, a legjobb tíz alkotás repróját pedig megküldték azoknak, akikre vevőként feltétlenül számítani lehetett. Az árverésen zene szólt, pezsgőt és üdítőt szolgáltak fel a közönségnek. Az eladott festményekhez eredetiséget igazoló atesztet mellékeltek egy üveg bor kíséretében, s aki olyan festőtől vett képet, akinek létezik monográfiája, az azt is megkapta.
Törő István
Az ELTE magyar, történelem és finnugor szakán szerzett diplo-mát, s attól kezdve vállalkozó-ként tevékenykedett. Jó ideig lemezboltokat működtetett, 1990-től külkereskedelemmel és nagykereskedéssel foglalkozott. 1997-ben kiszállt a cégből, s a kapott pénzzel társult a Mű-Terem Galériához. Ő a gazdasági és a pr oldalt kezeli. A társaság öt alkalmazottal 2001-ben 800, 2002-ben 1,2 milliárd forintos forgalmat bonyolított le, az idei terv pedig 1,5 milliárd forint.
Virág Judit
Az ELTE művészettörténész és francia szakán végzett, művészettörténetből doktorált, s az igazságügyi képszakértői bizonyítványt is megszerezte. A diploma után tíz éven át a Kiscelli Múzeumban dolgozott muzeoló-gusként, majd 1988-ban a Mű-gyűjtők Galériájában helyezke-dett el. Más galériában is dolgo-zott alkalmazottként, 1993-ban pedig létrehozta a Mű-Terem Galéria Kft.-t. 1997-ben ismer-
kedett meg Törő Istvánnal, aki a cég társtulajdonosa lett.
Hobbijuk a mozi és az olvasás, de kirándulni, utazni, síelni is szeretnek, s a szellemi játékokat szintén kedvelik. Gyűjtik a XIX. és a XX. századi magyar festmé-nyeket és a Zsolnay-kerámiákat, Judit emellett rendszeresen úszik. Három lánya 27, 25 és 17 éves, az elsőszülött közgazdász, a középső szociológus, a legki-sebb középiskolába jár. Törő István leánya 30 éves, az Egye-sült Államokban él, komputer-grafikával foglalkozik.
„Juditnak az öltözködését is elragadónak tartom, méltó ahhoz, amivel foglalkozik. Nagy a vonzereje, kivételes jelenség ebben a miliőben, s nagyszerűen kiegészítik egymást a társával” – foglalja össze mondanivalóját Bernáth Mária nyugdíjas művészettörténész, Bernáth Aurél festőművész leánya.
A galéria fejlődését jelzi, hogy két évvel ezelőtt korábbi üzletükkel majdnem szembe, az utca túloldalára költöztek egy 450 négyzetméter kiállítóterű ingatlanba.
KAPCSOLATI HÁLÓ. Sokan mondják, hogy a csúcstartó Munkácsy-festményt az árverezőháznak nem eladni volt bravúr ekkora áron, hanem megszerezni. A Mű-Terem Galéria egy korábbi kapcsolatának köszönhette, hogy hozzá került a festmény. Az örökösök jogi képviseletét ugyanaz az ügyvéd látta el, aki korábban az Andrássy család felkérésére eredménnyel járt el a magyar állammal szemben a hagyatékként a megbízókat illető festmények visszaszerzésének ügyében. A jogász ekkor Virág Juditot kérte fel szakértőként, s amikor második restitúciós ügye is sikerrel zárult, vagyis Vida Jenő örökösei visszakapták az őket illető négy Munkácsy-képet, s a visszaszerzett tulajdont árverésre akarták bocsátani, a Mű-Terem Galériát ajánlotta a tulajdonosoknak.
A Mű-Terem Galéria 2004-ben egy fantasztikus kiállítást tervez, a részletekről azonban még korainak tartják nyilatkozni. Törő István úgy véli, az a legnagyobb kihívás, hogy kényelmi helyzetbe kerültek, s most komolyan kell figyelniük arra, hogy ugyanazzal az intenzitással és energiával dolgozzanak, mint amikor a semmiből kellett létrehozni, stabilizálni a céget.
