Ukrajnai leányvállalatához telepítette át Magyarországról egyik, papírzsákokat gyártó üzemegységét tavaly a Dunapack Papír és Csomagolóanyag Rt. A cég nyíregyházi gyárában előállított, és keleti szomszédunknál felhasznált terméket 20 százalékos vám terhelte, így kifizetődött annak helyben gyártása. Hasonló típusú, ám ellenkező előjelű, Nyugatról Magyarországra irányuló technológiaáramlás manapság már aligha fordulhat elő. Az Európai Unió jogszabályai miatt a beruházóknak nem áll érdekükben a korszerűtlen megoldások behozatala.
Pannonpower-hőerőmű. Megéri a csúcstechnológia.
VÁLTOZÓ IDŐK. „A fejlett országokból a fejletlenebbek felé haladó transzfer hajtóereje nem feltétlenül az ottani lazább környe-zetvédelmi szabályozás, itt inkább termelékenységi, termék-választéki, vagy minőségi kényszerről van szó” – mondja Szikla Zoltán, a Dunapack Rt. vezérigazgató-helyettese. Mint kifejti, a fiatalabb piac követelményei éretlenebbek, az egyszerűbb terméket pedig egyszerűbb gépekkel is elő lehet állítani; ráadásul a kitelepített technológia a hazai termelési költséget gyakran már nem képes elviselni.
Ezek az indokok Nyugatról szemlélve valószínűleg számos ágazatban Magyarországon is érvényesek lehetnek, ám a beruházókat ma már a legfejlettebb országokéval megegyező környezetvédelmi normák a korszerű technológiák használatára kényszerítik – és ezzel alighanem maguk is jól járnak. „A gyártás gazdaságossága és környezetkímélő jellege a leggyakrabban egymásból következik” – mondja a vezérigazgató-helyettes.
Az EU hazánk számára is kötelező érvényű úgynevezett IPPC direktívája (integrated pollution prevention and control – integrált szennyezésmegelőzés és -ellenőrzés) a nagyobb méretű ipari létesítmények működésére vonatkozó feltételeket határoz meg. Ennek értelmében ezek csak akkor folytathatnak ipari tevékenységet, ha a legjobb rendelkezésre álló technikákat (Best Available Techniques – BAT) vezetik be.
Az előírás szerint a „legjobb” a környezeti szempontból leghatékonyabbat, a „rendelkezésre álló” a gazdaságilag és műszakilag is megvalósítható lehetőséget, a „technika” pedig mind a technológiát, mind annak tervezését, üzemeltetését, szétszerelését, az üzem irányítását jelenti. „Az új létesítményeknek működésbe lépésük időpontjától kezdve azonnal teljesíteni kell a BAT alapján meghatározott kibocsátási értékeket, míg a már működő vállalatoknak haladékot kapnak” – tájékoztat Kerekesné Steindl Zsuzsa, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium integrált szennyezés-megelőzési és környezetellenőrzési főosztályának megbízott vezetője. A szabályozás szigorú: aki nem tartja be az előírásokat, nemcsak bírságot fizet, de korlátozzák is tevékenységet, magyarul bezárják az üzemet.
„Nem lehet minden esetben elvárni a befektetőtől, hogy azonnal a legkorszerűbb technológiákat vezesse be” – figyelmeztet Zilahy Gyula, a Tisztább Termelés Magyarországi Központjának ügyvezető igazgatója. Szerinte eleinte már a „foltozgatással” is jól jár a modernizálandó vállalat, vagyis azzal, ha csupán a környezetvédelmi szempontból leginkább problémás részegységeit újítja fel, majd lépésről lépésre közelíti meg az ideális energia- és nyersanyag-felhasználás, valamint szennyezőanyag-kibocsátás szempontjából leghatékonyabb műszaki megoldást.
A Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület és a Magyar Környezetgazdaságtani Központ számításai szerint a BAT technológiák bevezetéséhez – ami nagyjából egyenlő a Nyugat-Európában megszokott színvonal megteremtésével – nálunk legalább 1600 milliárd forintra volna szükség az elkövetkező 12 évben. Ez a gazdaság öszszes ágazatára vonatkozik, és akár 1300 ipartelepet is érinthet. Az összeg ijesztő, ám ez szinte a teljes magyar ipar, a hazai hulladékgazdálkodás és néhány mezőgazdasági ágazat technikai korszerűsítésének beruházási költségeit magában foglalja. E modernizáció könnyen számszerűsíthető haszna – például az energiafogyasztás csökkentésével – a szükséges befektetéseknek akár 10 százalékát is elérheti, miközben a környezeti terhelés is csökken, ami pedig végső soron az életminőség javításához vezet. „Nem azért kell bevezetni a környezetbarát technikákat, hogy az előírásokat teljesítsük, hanem azért, mert ez mindannyiunk közös érdeke. Nem csak környezeti, de gazdasági érdek is” – mondja Tóth Gergely, a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület ügyvezető igazgatója. Ráadásul ő úgy véli, sok vállalat esetében, függetlenül attól, hogy hazai, vagy külföldi tulajdonúról van szó, a gyártási technológia jól kézben tartott, inkább a fogyasztás és a szállítás ugrásszerű megnövekedése ad okot az aggodalomra.
A legnagyobb szennyezők általában azok, amelyek a legrégebbi technológiákat alkalmazzák; az energetika általában ilyen. E területen ezért ma jelentős fejlesztések zajlanak, amelyek elsősorban a gazdaságosságot és a szennyezőanyag-kibocsátás mérséklését célozzák.
NEHÉZ DÖNTÉS. A Pannonpower által működtetett Pécsi Erőmű például összesen 30 milliárd forintos beruházással a légszennyező szénpor-tüzelésről hamarosan a takarékosabb és a környezetet kevéssé terhelő gázüzemre vált, illetve biomassza (faapríték) fogadására teszi alkalmassá egyik kazánját. „Mint döntéshozó, én is voltam nehéz helyzetben – meséli Somosi László, a Pannonpower Rt. elnök-vezérigazgatója -, hiszen van jó, jobb és még jobb elérhető megoldás. Ilyen esetekben pedig a gazdaságossági szempontok, a költségek és a várható haszon szerint kell határoznunk. Ám az erőművi energetikában az unió előírásai miatt 2005 után már nem nagyon lesz arra mód, hogy a beruházók nem megfelelő berendezést építsenek be. Ezért a biomasszánál a csúcstechnológiát választottuk, mert kiszámoltuk, hogy a becsült 15 éves üzemidőre más nem éri meg.”
A másik nagy szennyező ágazat, a vegyipar esetében nem tart az avult technológiák importjától a Nitrokémia 2000 Rt. környezetvédelmi megbízottja, Kajdacsy Ágnes. Szerinte a szektor nyugati szereplői tisztában vannak azzal, hogy Magyarország gyakorlatilag átvette az uniós előírásokat, a hamarosan bekövetkező csatlakozás után pedig nem lesz lényegi különbség a környezetvédelmi szabályozásban. Az EU által meghatározott türelmi idő is csupán 2007-ig tart, arra a néhány évre pedig nem éri meg ósdi technológiákkal kezdeni. Mindez persze a tőkeerős külföldi tulajdonú cégekre vonatkozik, a helyzet a hazai kézben lévő vállalatok esetében eltérő. Ezek ugyanis tőke hiányában sokszor kompromisszumokra, vagy legalábbis fejlesztéseik késleltetésére kényszerülnek. Sőt, az is előfordul, hogy a szigorodó szabályok a vállalat létét fenyegetik. A Nitrokémia esetében ugyan messze nem ez a helyzet, ám tény, hogy a cégnek 2007-ig még milliárdos nagyságrendű fejlesztésekbe kell fognia. „Ezek jellemzően az egész technológia korszerűsítését érintik – magyarázza Kajdacsy Ágnes -, célunk olyan módszerek kifejlesztése, amelyekkel hatékonyabban, kisebb anyagfelhasználással, kevésbé veszélyes nyersanyagokból, és csökkentett mennyiségű hulladék keletkezésével állítjuk elő termékeinket.” Hozzáteszi: ha meg akarnak felelni a jogszabályoknak, sok esetben nehéz dolguk van, mert a BAT fogalma sem tisztázott még minden esetben; az EU jogalkotói is csupán kevés ágazatra értelmezték azt. Így a kifejezés jelenleg inkább szemléletet jelent, mint konkrét, a szennyező anyagok kibocsátására, az anyag- és energiafelhasználásra vonatkozó ajánlásokat.
