A feladat mindazonáltal nem lesz könnyű, tekintve, hogy a Közel-Keleten egyetlen nagyobb ország sem tudott a tartós növekedés útjára lépni.
Ezt a gazdasági sikertelenséget sokan annak a befolyásnak tulajdonítják, amelyet az iszlám vallás gyakorol a közel-keleti kultúrára. Csakhogy e feltevés figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint az iszlámmal talán még jobban össze is fér a magánvállalkozás és a piacgazdaság, mint a kereszténységgel. Elvégre Mohamed kereskedô volt, mielôtt a kinyilatkoztatásban részesült. A Korán tanítása szerint tiszteletben kell tartani a magántulajdont, az üzleti szerzôdéseket és a kereskedelmet. A muzulmán országok a IX. századtól kezdôdôen több száz éven át vezetô szerepet játszottak a világkereskedelemben. Bár az iszlám tiltja a kamatra történô kölcsönzést, a hitelezôk idôvel rájöttek, hogyan lehet megkerülni ezt a korlátozást a részvényalapú finanszírozással vagy azzal, ha a hitelekhez különbözô szolgáltatásokat és termékeket kapcsolnak, és a kamatot ezek árában rejtik el.
GARY S. BECKER Nobel-díjas közgazdász, a chicagói egyetem professzora és a Hoover Institution tagja.
TÚLZOTT ÁLLAMI FÜGGÔSÉG. A közel-keleti modern gazdasági fejlôdés legfôbb akadálya a rossz politika, amelyet gyakran nyugati gondolkodók – Karl Marx és mások – tanításai inspiráltak. Egyiptomban, Iránban, Irakban, Szaúd-Arábiában és Szíriában ma is az állami vállalatok és a központi irányítás határozzák meg a gazdaságot. A legfontosabb ágazatok – köztük az olajkitermelés és -finomítás – vagy közvetlenül állami ellenôrzés alatt vannak, vagy magántulajdonú, de az államtól függô monopóliumokhoz tartoznak.
Irakban a koalíciós erôknek most esélyük van arra, hogy megmutassák az összes muzulmán országnak, miként lehet piacgazdasági elvek alapján elômozdítani a prosperitást a szegények és a hátrányos helyzetűek körében. Az iszlám vallással összhangban lévô kereskedelmi szabályok tökéletesen megfelelô kereteket nyújtanak a gazdasági növekedés beindításához és fenntartásához.
Az áramellátás, a szemétszállítás és más közüzemi szolgáltatások gyors helyreállítása után arra kell törekedni, hogy mielôbb újrainduljanak a kisebb vállalkozások a kiskereskedelemben és egyéb szektorokban. Ezt követôen a koalíciós adminisztráció már ösztönözhetné új mezôgazdasági, feldolgozó-ipari és szolgáltatási cégek létrejöttét is, amelyek versenyhelyzetbe hoznák az eddig domináló állami vállalatokat.
AZ ERÔLTETETT PRIVATIZÁCIÓ VESZÉLYEI. Korruptságuknál fogva ezek az állami entitások gátolják a reformokat, amennyiben a bukott Baath párt kiszolgálóit juttatják elônyökhöz. Már folyik a nyilvános vita a koalíció azon szándékáról, hogy átfogó privatizációs programot indít. Csakhogy a volt kommunista országok tapasztalatai alapján ítélve az erôteljes gazdasági fejlôdéshez nem elengedhetetlen a gyors és kiterjedt privatizáció. Kína és Lengyelország például úgy tudott robusztus növekedést elérni, hogy csak lassan privatizálta a politikailag jelentôs vállalatokat. Ezekben az országokban részint ösztönözték, hogy új ágazatokban kezdô vállalkozások jöjjenek létre, részint engedték, hogy a kül-, illetve belföldi cégek versenyezzenek a kevéssé hatékony állami társaságokkal. Irakban az állami ellenôrzésű vállalatok privatizálásánál jóval fontosabb arról gondoskodni, hogy a feldolgozóiparban és a szolgáltatásokban ismét virágzásnak induljon a hagyományos vállalkozói kultúra.
A privatizáció zömét azért is érdemes ráhagyni a majdani iraki kormányra, mert így a koalíciót nem érheti olyan vád, hogy preferált külföldi és belföldi társaságok között osztotta szét az állami vagyont. Ugyanakkor a koalíciós vezetôk kialakíthatnak egy privatizációs menetrendet más országok tapasztalataira hagyatkozva.
Irak olajipara is hatékonyabban működne, ha magánkézbe kerülne. De még egy demokratikusan megválasztott kormány sem tudna rövid távon megbirkózni azzal, hogy a közvélemény az egész Közel-Keleten az olajkitermelés állami tulajdonlását támogatja. Ellenben megteheti, hogy versenytárgyalások révén iraki és más közel-keleti cégeket is magukban foglaló nemzetközi konzorciumoknak adja át a kiegészítô tevékenységeket.
A Közel-Kelet muzulmán országai nincsenek arra ítélve, hogy szegénységben maradjanak, s gyilkos irigységet tápláljanak az Egyesült Államok, Európa és Izrael iránt. A versenyelvű, nyitott gazdaság kialakítását célzó reformok meghozhatják Irak számára a növekedést anélkül, hogy összeütközésbe kellene kerülniük az iszlám alapvetô tanításaival.
