Akinek térkép e táj

Bizonyos nosztalgiával említi a térképkészítés régebbi időszakait a szakember, mondván, a műfaj mára szárazabb, mérnökibb, nagyüzemibb jelleget öltött. „A hatvanas években egy gyönyörű iskolai történelmi atlasz került a kezembe, amely éppen a Hunyadi-kori Magyarországot ábrázolta, sok-sok színes vármegyéjével. Valósággal beleszerettem” – emlékezik. Marton 12 éves korára már határozott elképzeléssel bírt a jövőjét illetően: ez pedig a térképész szakma felé mutatatott. Ebben később szerepet játszott az is, hogy az akkori „vasfüggönyös” körülmények között e területen lehetőség látszott az országhatárokon túli utazgatásra.

A Cartographia Vállalatnál elhelyezkedő Marton számára a vállalati gmk.-k korszakában villant fel először a lehetőség, hogy majdhogynem piaci körülmények között mérettesse meg magát. Akkori kollégái aztán a rendszerváltás idején kirajzottak, és ma már a szakma meghatározó cégeit vezetik. Az a betéti társaság, amelynek 1990-ben Marton tagja lett, guide-okat, várostérképeket gyártott sorozatban. A négy főből álló vállalkozásnak jószerivel csak a saját volt kollégáik hasonszőrű cégeivel kellett megküzdeni a piacon, és az „egy akolból” származók nem tettek egymásnak keresztbe. A Cartographia megőrizte vezető helyét, ám a piaci tortából való részesedése mára 50 százalékra csökkent, a maradékon pedig 80-100 kis cég marakodik – ma már közel sem mindig tisztességes eszközökkel. Ezek többsége azonban az ügyvezető szerint egy-két fős családi vállalkozás, komolyabb piaci befolyással mindössze öt-hat cég rendelkezik.

ELSŐHEGEDŰS. Egyikük, a Topográf, Marton vezetése alatt 1999-re már a második helyre küzdötte fel magát – a szakembert 1995-ben találták meg a legteljesebb szabadúszásban. „Kapóra jött az ajánlat – emlékezik pályájának első hullámvölgyére -, mert a Solun Bt.-ből 1995-ben a Magyarországon majdhogynem törvényszerű vállalkozói nézetkülönbségek miatt kiváltam.” Ám az alkalmazott ügyvezető furcsa helyzetbe került: a társaság tulajdonosai egyben a beosztottai is lettek, s ez a felemásság borítékolta a későbbi nézeteltéréseket. Marton szerint csoda, hogy az együttműködés öt esztendőn át kitartott. Az egyébiránt jól megfizetett ügyvezető azonban pedagógus feleségével és két gyermekével ez idő alatt sem tudott annyit felhalmozni, hogy teljesen önálló vállalkozásba fogjon, így hát egy régi osztálytársát bevonva alapította meg két évvel ezelőtt a Hibernia-Nova Kft.-t. Bár a Topográf új tulajdonosa hívta vissza, amolyan „a vezér jobbkeze” státuszba, az ekkor már 43 éves üzletembernek kevés lett a másodhegedűs szerepe.

Szarvas András, a nevét viselő térképészeti ügynökség vezetője ezt az elvi elkötelezettséget vélte felfedezni abban is, hogy későbbi üzletfele az elsők között vállalta az apás szülést. „Tizenhét évvel ezelőtt ehhez legalább annyi fantázia és merészség kellett, mint manapság belevágni a térképészeti üzletbe” – vélekedik. A másik ok, amiért Marton létrehozta immár elsősorban könyv- és csak másodlagosan térképkiadással foglalkozó cégét, a Topográfnál támadt szerelme az útikönyvek iránt. A hajdan világkörüli utakról ábrándozó Marton egyébként a cégnév választásában is hű maradt önmagához: a Hibernia az ókori latin neve a cégvezető egyik szerelmének, Írországnak.

Az Isztriai-félszigetről készített kötet megérlelte benne az elhatározást, hogy van az útikönyv-kiadásban olyan piaci rés, amelyre érdemes egy vállalkozást alapozni. Mint kiderült, ilyen mélységig, ilyen részletesen nem készült még e területről leírás, amit az is jelez, hogy megkapták a legjobb külföldi útikönyv díját a horvátoktól. A Hibernia-Nova ezen felbuzdulva – és számítva a turizmus differenciálódására – négy kötetben szőröstül-bőröstül feldolgozta a horvát tengerpartot. Ezzel párhuzamosan indították el gasztronómiai sorozatukat. A Sörmentén városkalauzokból eddig a prágai és a bécsi „csapolás” jelent meg. „Tíz éve járok a Frankfurti Könyvvásárra, és alig-alig találkoztam ilyen próbálkozással” – mondja Marton. Frankfurt más szempontból is szerencsét hozott: egy prágai céggel ott történt kapcsolatfelvétel eredménye, hogy a horvátországi útikönyveket immár cseh nyelven is kiadják. A prágai kapcsolat legfrissebb gyümölcse, hogy a Hibernia-Nova a partner Montenegro útikönyvét ülteti át a közeljövőben magyarra.

CSELEK. A vállalkozás tudatosan olyan területekre koncentrál, amelyek kívül esnek a külföldi nagyok – Berlitz, Marco Polo – látókörén, ennélfogva következő útikönyvük Bulgáriáról készül. A megfelelő jövedelmezőség elérése érdekében megpróbálják különféle módon „kicselezni” az 50 százalékos rátával dolgozó terjesztőket, erre jó lehetőséget kínál egyebek mellett az internet. Egy-egy könyv bekerülési költsége 4-5 millió forint körül van, ha ebből levesszük a terjesztők hasznát, könnyen kiszámítható, mennyiből kell fedezni az utazásokat, a fotózást, a szerkesztői és nyomdai költségeket.

A 6-7 állandó munkatárssal dolgozó Hibernia-Nova körüli holdudvar – 20-25 szakember, köztük szerkesztő, térképész – bármikor mozgósítható, ha nagyobb munka áll a házhoz. Ez azonban nem a vállalkozás „szerelmi” vonulatában – tehát az útikönyvkiadásban – szokott jelentkezni, hanem a cég reklám-térképeinek hullámzó piacán. A kevesebb munkával realizálható jóval nagyobb haszon nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Marton Jenő elutazhasson oda, amely terület a kiadó terveiben is szerepel. Következő úticéljai Bulgária és Észtország – az utóbbiról húsz éve nem jelent meg itthon útleírás.