A Föld formálódásának kezdeti lépései azonban olyan rég történtek, hogy az e szakaszban zajlottak a múlt homályába vesznek, s így a földgolyó életkorát a mai napig csupán 50-100 millió éves hibahatárral sikerült meghatározni. A kutatók ezért Földünk életkorának megállapításakor viszonyítási alapként általában a Nap létrejöttét jelölik meg – a jelenleg elfogadott álláspont szerint pedig bolygónk a csillag születése után 50 millió évvel keletkezett. Egy amerikai csillagász szerint azonban a Naprendszer egyes planétái, köztük a Föld, már a Nap keletkezése után alig 10 millió évvel többé-kevésbé mai formájukban önállóan léteztek.
A bolygók a napot körülvevő por és gázfelhőből tömörültek egyre nagyobb szilárd objektumokká, amelyek aztán folyton összetapadva és szétesve végül égitestekké formálódtak. A bolygók és néhány meteorit anyagának izotóp-analízise most megmutatta, hogy már a referenciapont utáni első 10 millió évben kialakult a Naprendszer belső térsége, azaz a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars alkotta öv. Sőt, a Föld ebben az időszakban már mai tömegének 64 százalékát is elérte, és a négy planéta közül alighanem a legnagyobbá hízott. Végleges méretét pedig nem sokkal később nyerte el, amikor is mintegy 30 millió évvel a Nap születését követően feltehetően egy Mars nagyságú égitesttel ütközött. A találkozás során további, a tömegét növelő anyagra tett szert, s ekkor szakadhatott le róla az a kőzettömeg is, amelyből aztán a Hold formálódott.
