Nincsenek csodák. A svájci határ közelében lévô francia fürdôhely, Evian különleges helyzetben fogadta a G–8 (a nyugati világ hét legfejlettebb országa és Oroszország) vezetôit. A „különleges” jelzô több okból is indokolt. Mindenekelôtt azért, mert teljes jogú tagként Oroszország most elôször vett részt a tanácskozáson. Már a szovjet korszakban kezdett megnyílni a G–7 eredetileg exkluzívnak szánt tanácskozása Moszkva elôtt. Az oroszok eddig a politikai eszmecserében részt vettek ugyan, de az eredeti elképzelés szerint a gazdasági jellegű konferencia világgazdasági vitájától távol kellett maradniuk. Ennek a megkülönböztetésnek most vége.
Különleges volt a helyzet azért is, mert az amerikaiak Irak elleni háborúja a Heteket is eddig nem tapasztalt élességgel osztotta meg. Olyannyira, hogy a megelôzô háború doktrínáját alkalmazó Washington viszonya Berlinnel és Párizzsal ideiglenesen hűvösebbé vált a moszkvai kapcsolatnál.
Az elôzmények miatt a figyelem nem a csúcs határozataira irányult, hanem arra, amit az amerikaiak body language (testbeszéd) néven emlegetnek. Tehát arra, hogy milyen arckifejezéssel lép majd le Bush amerikai elnök az ôt szállító helikopterrôl, hogyan fog kezet (ha egyáltalán) a „rebellis” Schröderrel és a még keményebb ellenállást tanúsító Chirackal.
NEM MÉLYÜL A SZAKADÉK. Ennek megfelelôen a média hajszálpontosan igyekezett követni a testbeszéd minden rezzenését. Példa: „Amikor Bush elhagyta a helikoptert, Chirac kézfogással köszöntötte. Bush elfogadta a francia elnök kinyújtott kezét, majd rövid idôre Chirac hátára tette a karját, azután visszahúzta.” (New York Times)
Rövidre fogva: az amerikai elnök testbeszéde azt jelezte, hogy kegyesen tudomásul veszi a német és francia közeledési kísérleteket, s maga is arra törekszik, hogy az atlanti szakadék ne mélyüljön tovább. Másrészt azonban viselkedése azt is jelezte, hogy (Orwell híressé vált kifejezését használva) az egyenlôk között ô „még egyenlôbb”. Feltűnô, sôt kissé nyers manifesztációja volt ennek, hogy kísérete közölte: az amerikai elnök idô elôtt, tehát már hétfôn elhagyja az értekezletet. Jordániába utazik, hogy a közel-keleti béketárgyalások menetrendjérôl egyeztessen. Bush – egyébként dicséretes – kezdeményezései azt is jelezték, hogy Washington pénzügyi fölényére is emlékeztetni akarja partnereit. Tizenötmilliárd dolláros kötelezettséget vállalt az AIDS megfékezésére Afrikában (Chirac hasonló célra ajánlott 150 milliója ennek csak a századrésze).
Az amerikai küldöttség nem csinált titkot abból, hogy Washington számára a csúcs elsôsorban a terrorizmus elleni háborúról szól. Az elnöki szóvivô nyíltan meg is mondta: „Elvárjuk, hogy az értekezlet támogassa majd azokat az amerikai kezdeményezéseket, amelyek a terrorizmus elleni háború hatékonyságának fokozására irányulnak.” A csúcs ezeket szinte pillanatok alatt elfogadta. Így például az amerikaikat felhatalmazták: flottájuk jogot kap arra, hogy a világtengereken minden gyanúsnak minôsített hajót megállítson és átvizsgáljon.
ERÔFÖLÉNY. A gazdasági kérdésekrôl folytatott és nagyrészt általánosságokban maradó vita is az amerikai erôfölényt tükrözte. Ezt részben már a csúcs elôtt tartott pénzügyminiszteri konferencia is bizonyította: az európai résztvevôk nem tudták megváltoztatni az „erôs dollár” hagyományos pozícióját feladó amerikai magatartást. Így továbbra is számolniuk kell azzal, hogy az Egyesült Államok semmit nem tesz az euróval szemben egyre gyengülô dollár megszilárdításáért. Ez pillanatnyilag azért kedvezô a washingtoni pénzügyi politika számára, mert javítja az amerikai exportpozíciókat.
Végül: az amerikaiak erôfölényét jelzi a franciák által meghívott nagy fejlôdô országok kezelése is. Huszonkét ország, köztük Kína, India, Brazília vezetô politikusai szerepeltek a meghívottak között. Bush korai távozása gyakorlatilag lehetetlenné tette részvételüket az érdemi vitában. Sôt, amerikai részrôl közölték: a fejlôdôk meghívását nem tartják szerencsésnek, mert fellazíthatja és indokolatlanul kitágíthatja a csúcsértekezlet kereteit. A franciák így kénytelenek voltak elismerni, hogy ez a kezdeményezés, amelyet Párizs a „kibôvített dialógus elvének” nevezett – csak „kísérlet” volt és nem biztos, hogy a soron következô csúcsértekezleteken meg fogják ismételni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
