Minden héten tanulunk. Maradék illúziókat veszíteni. A média legjobb krónikásai szerte a világon hónapok óta görcsösen magyarázták, hogy a sajtó (és az újságíró) szabadságának feltétele a véleményhez való ragaszkodás joga. Például: fenntartani azt a meggyőződését, hogy a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül megindított Irak elleni amerikai háború törvénytelen volt – még akkor is, ha egy törvényt nem ismerő, megvetésre méltó diktatúra ellen irányult. Ez a hét ismét bebizonyította, hogy a politika aktív vezetői számára ez nem gond. Döntéseik irányát végül nem a véleményük, hanem a pillanat hatalmi kényszere határozza meg. És akkor a morál tógájába burkolózó médiaszereplő ismét választhat: egy ilyen magatartást támogathat-e? Lehet neki is egy második véleménye, miközben azt mondja, hogy fenntartja az elsőt?
A múlt héten két, ellentétes irányú eseménysorozat pergett. Az első megmutatta: Irak legyőzése nem visszaszorította, hanem gerjesztette a terrorizmust. A megelőző hét a szaúdi robbanásokkal végződött. Ezt követték a marokkói bombák, majd egy “palesztin típusú” öngyilkos merénylet Csecsenföldön. Az aggodalmas válasz: Amerikában magasabbra emelik a terrorveszély elleni készenlét szintjét. Londonban két és fél tonnás betontömbökkel védik a parlament épületét. Moszkvában Putyin amnesztia-ajánlatot tesz a csecsen felkelőknek. A légkört jelzi a Time címlapszövege: “Miért nem ér soha véget a terrorizmus elleni háború? Bin Laden seregét nem lehet megállítani.”
EURÓPAI GESZTUSOK. A második eseménysorozat arról szól, hogy mindennek ellenére az amerikaiak (ha a terroristákkal nem is) a leghatalmasabb bírálóikkal szemben érvényesíteni tudják a maguk akaratát. Már vagy tíz napja meg lehetett figyelni, hogy Berlinben, Moszkvában, sőt Párizsban is különböző gesztusokkal próbálják enyhíteni Washington agresszív felháborodásának hevességét. Ezt az időzítés is indokolta. A hét végén ünneplik Szentpétervár alapításának 300. évfordulóját, majd június első napjaiban lesz francia földön a 8 vezető hatalom (G8) éves találkozója. Bushnak mindkét alkalommal meg kell ráznia Putyin, Schröder és Chirac kezét. Putyin esetében ez nem gond. (Moszkva és Washington kapcsolatának különleges súlya van. Éles vitáik közben is vigyáztak, hogy viszonyuk ne sérüljön.) Schröderrel és különösen Chiraccal már esemény lesz a kézfogás.
A protokoll persze csak a látszat. A lényeg az erőviszonyok alakulása. Azok pedig megmutatkoztak a BT legújabb, 1483. számú határozatában. Washington a háború befejezésének pillanatában már javasolta, hogy szüntessék meg az Irak ellen 13 évvel ezelőtt elrendelt embargót. Ezt az oroszok, németek és franciák többször is visszautasították. Két érvük volt. Egyrészt az, hogy ez amerikai – és részben brit – kézbe juttatná az iraki olajjövedelem feletti ellenőrzést, másrészt pedig, hogy ha a BT elfogad egy ilyen határozatot, azzal mintegy törvényesíti az általuk eddig elítélt amerikai akciót.
A vita első két, eredménytelen menete után az amerikaiak tettek egy formai engedményt: a döntést egy év múlva felül lehet vizsgálni. Ez elég volt ahhoz, hogy Európa három legnagyobb hatalma úgy érezze, sikerült megőriznie a tekintélyét. Múlt csütörtökön a BT “csont nélkül” (14:0 arányban, a 15. tag, Szíria távolmaradt a szavazástól) elfogadta az amerikai javaslatot.
IRÁN A KÖVETKEZŐ? A fentiek ismeretében mindenki arra számíthatott, hogy a Bush-csapat egy időre megelégszik ezzel a sikerrel. Különösen azért, mert közben hivatalosan is megkezdődött a republikánusok választási kampánya, s az újraválasztásáért harcba induló elnök kénytelen lesz figyelmét a gazdasági ügyek felé fordítani. Bush azonban éppen a másik irányba lépett. Afganisztán óta az amerikaiak bizalmas tárgyalásokat folytattak Iránnal a 23 éve megszakadt diplomáciai viszony helyreállításáról. Vasárnap Washington hirtelen fordulattal véget vetett a megbeszélés-sorozatnak. Sőt, a Pentagon akciósorozatot javasolt a teheráni rezsim megingatására. Bush így továbbra is “háborús elnökként” kezdi meg a kampányt. Így véli megőrizni a tekintélyét a szaúdi és marokkói merényletek után. Akárcsak Berlin, Párizs és Moszkva a BT-döntés ügyében, most Bush is azt mondja: álláspontja ugyanaz, mint az iráni fordulat előtt volt. A politika nem moralizál. Felfedezte, igen célszerű, ha van egy második véleménye, miközben megtartja az elsőt.
A média pedig csak ül és csodálkozik, s lassan kibújik a már nem is olyan fehér tógájából.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
