Egészen 1902-ig nyúlnak vissza a kezdetek, amikor a nagyapa Szegeden megnyitotta óra és ékszer kereskedését, később a vállalkozás svájci órák importjával is foglalkozott. Az államosítás után a céget szétszabdalták, és a családnak mindössze egy kis órajavító műhelyt hagytak meg. A rendszerváltás aztán számukra is megcsillantotta a reményt, ám eleinte nem volt könnyű behatárolni a patinás cég piaci lehetőségeit. Akkortájt a legtöbb nagykereskedő az olcsóbb távol-keleti órákra specializálódott, a svájci márkákat ennél fogva az Orex képviselte a múlt rendszerből öröklött kizárólagossággal. A hirtelen betóduló tömegáruk versenyében Babóséknak lényegében ahhoz kellett a bátorság, hogy elhitessék magukkal: van mit keresniük a márkásabb, drágább darabokhoz szokott vevőkörnél. Apa és fia ennek érdekében saját költségen kiutazott a bázeli órakiállításra, hogy felkeressen néhány neves céget.
ALPESI KAPCSOLAT. A kezdeti kölcsönös ismerkedések után egyre komolyabb üzleti tárgyalások következtek, az óragyártás fellegváraként ismert Jura-hegység hangulatos, apró falvaiban. „A svájciakkal nehéz dűlőre jutni, mert bizalmatlanok és igen kemény feltételeket szabnak” – avat be a kezdeti tárgyalások üzleti titkaiba a szakember. Ez sokakat elriasztott. Ugyanakkor, mint utóbb kiderült, igen fontos szempont a személyes kapcsolatteremtés varázsa és a szakértelem. „Édesapámnak az akkor már közel 45 éves korrekt, leinformálható szakmai múltja, valamint a svájci órák javításában szerzett gyakorlata és elméleti képesítése belépőként szolgált a svájci óragyárak elit világába. Meglepő volt számunkra, hogy a régi, már megbarnult, céges múltat igazoló fényképeket – bár ott lapultak a táskában – nem kellett elővennünk a tárgyalások első szakaszában” – büszkélkedik Gábor, aki szerint evidencia volt, hogy két generáció után ő is ezt a szakmát válassza. „Sajnáltuk volna a meglévő szakmai tőkét elfecsérelni” – vall az indulás alapmotívumáról. Ennél fogva a középiskola befejezése után elvégezett egy óra-ékszer-műtárgy szakbecsüsi tanfolyamot, amit közvetve ma is kamatoztat, amikor régebbi óraszerkezetekkel hozza össze a sors, esetleg gyűjtők kérik ki a tanácsát. Hozzáteszi, a régi órák gyűjtőinél rendre az az ember érzése, hogy soha nem üzletben vásárolnak. Mi több, az igazi régi értékek többnyire ki sem kerülnek a kirakatba.
NINCS LAZÍTÁS. Babós szerint egyébként a svájci kronométerek hagyományos nimbusza egyre inkább felértékelődik a tömegtermelésbe és tömegfogyasztásba belefáradt világban. Ezeket a neveket nemzedékek adják át, és kortól függetlenül mindig ugyanazt jelentik az emberek számára. Egy ennyire főváros-centrikus országban sokáig egyértelmű hátrányt jelentett, hogy a cég szegedi illetőségű. Ennek ellenére 1999-ig megpróbálták Szegedről ellátni a piacot, ami rendkívül nehéz volt. Ekkor megnyitották budapesti képviseletüket, ami új lendületet adott a vállalkozásnak. Ám ez a kétlakiság iszonyú sok időt és utazást igényel a mai napig is. Ennek ellenére ma sem érzi úgy, hogy az üzleti ügyek miatt kimaradt volna valami a fiatalságából. „Az üzleti életben nem lehet lazítani. Keményen és korrektül kell dolgozni, mert nagyon könnyen perifériára kerülhet az ember. Azért, azt hiszem, ma már meg tudom teremteni a harmóniát a munka és a magánélet között” – foglalja össze életviteli felfogását a másfél éve apukai minőségben is helytálló cégtulajdonos.
Babós Gábor
34 éves, Szegeden született. A középiskola után szakbecsüsi képesítést szerzett, majd édesapjával – a kötelező 1 millió forintos alaptőkével – 1991-ben megalapították az Arizona Óra-Ékszer Kft-t. A kis műhelyből kinőtt nagykereskedelmi cég ma a svájci órák hazai értékesítésének meghatározó részét mondhatja magáénak – a fokozatos bővülés 1999-ben arra késztette a famíliát, hogy Budapesten is hídfőállást létesítsenek.
A cég munkamegosztásában a szakmai prímet az édesapa viszi, míg a kereskedelmi terület a fiúnak „fekszik jobban”. Alapelvük a fokozatosság és az óvatosság, hiszen jelen pillanatban elsősorban piaci pozíciójuk megtartása a fő cél. A szakmában feltűnő, sokszor ismeretlen befektetők is megfontoltságra intik Babósékat, ennélfogva üzleti adataikat sem szívesen publikálják.
Az Arizona tulajdonosa ma már, ha teheti, kevesebbet utazgat, mint a cégépítés időszakában, ami érthető, hiszen a szegedi családi házban felesége és másfél éves kisfia, Bálint várják. A családfő szenvedélyes síelő – meglehet ez az egyetlen síkos terep, amelyre az óvatosságáról híres Babós Gábor rámerészkedik.
CSAK PONTOSAN. „Nem biztos, hogy minden kecsegtető lehetőséggel élni kell” – tartja a fiatal kora ellenére az élet sodrában tapasztalatot szerzett Babós Gábor. Roppantul sajnálatosnak tartja, hogy a legtöbb vállalkozó egy-két év alatt szeretne meggazdagodni. Ő – órás létére – nem szeretne „időtévesztésbe” kerülni, s a mindennapokban is kínosan ügyel a pontosságra: „ez ugyanis annak a megtisztelése, akivel találkozóm van”. Büszkén vallja, hogy gyerekkorában fegyelemre nevelték, mindazonáltal korántsem konzervatív szellemben. Nem csoda ezek után, ha minden üzleti lépésüket a fokozatosság, a lépésről lépésre haladás motiválja. Saját bevallása szerint manapság inkább attól szédül meg, hogy egyes vállalkozások miképpen tudnak gigantikus méretűvé dagadni szinte a semmiből.
Megfontoltságban tehát nem szűkölködik a család. Babósék alapelve, hogy mind az üzleti, mind a házi kasszának két oldala van. Magyarán Babós Gábor csak annyit költ, amennyinek biztos fedezete van, s végeredményben mindig a vállalkozás pénzügyi egyensúlya az első. „A precízség, az időtállóság, a finom elegancia, ezek a közös nevezők számomra az élet egyéb területein is. Ide sorolom természetesen a kitűnő adottságú svájci síterepeket is” – avat be magánéleti preferenciáiba az Arizona első embere.
Babós Gábor számára, úgy tűnik, kerek a világ. „Annyi szerencsém volt, hogy a Babós családba születtem. Utána már csak a lehetőségekkel kellett tudnom élni, de ez sem volt könnyű. A szerencse forgandó, örök nyertes pedig nincs” – összegzi tapasztalatait a 34 esztendős cégvezető. Aki mellesleg azt prognosztizálja, hogy valószínűleg az óra- és ékszerpiac lesz azon kevesek egyike, ahol sikerülhet kivédeni a multinacionális cégek terjeszkedését. Ennek ellenére ma már nem merne úgy tervezni, miként annak idején a Babós nagypapa. Mint mondja, a mai dinasztiák talán egy-két emberöltőn át sem tartanak majd ki, annyira felgyorsult a világ.
