 |
| Szőnyi István alkotása. Rekorder |
Közel 360 millió forintos forgalmat hozott leütési áron a Turck-kollekció a Kieselbach Galéria múlt heti aukcióján. A rendezvényen, amelyen számos festmény kelt el 20 és 30 millió forint közötti áron, Szőnyi István Zebegényi Dunakanyarban című festményéért 50 millió forintig folyt az alku, Szőnyi-kép soha nem cserélt gazdát hasonlóan magas értéken. Az élbolyban 30 milliót ért valakinek Rippl-Rónai Hímző nők című vászna, két Vaszary-alkotást pedig 26 milliónál ütöttek le.
 |
| Kádár Béla: Barátnők. 4,5 millióért |
A magyarországi árverések története során az eddigi legértékesebb magángyűjtemény darabjainak összesített kikiáltási ára 240 millió 606 ezer forint volt. Hasonló nagyságú és jelentőségű kollekció Kádár János hagyatékának árverése óta nem bukkant fel hazai aukción, fontos különbség azonban, hogy míg Kádár gyűjteménye zömmel ereklyékből állt és kevés volt közte az igazi műérték, addig a most elárverezett anyag főművek egész sorát vonultatta fel. Olyanokat, amelyeket a gyűjtő – a külföldi múzeumokban edzett szemmel – itt Magyarországon válogatott össze, köztük Kádár Béla, Vörös Géza, Scheiber Hugó, Rippl-Rónai, Vaszary János alkotásai. A képek mellett kuriózumszámba menő képkereteket is árvereztek. Helmut Turck követve a legjobb nyugati múzeumi hagyományokat, arra törekedett, hogy gondosan összeválogatott képei méltó, korabeli keretekbe kerüljenek. Így egészült ki a legnagyobb műgonddal keretezett anyag most néhány „képtelen” kerettel is, köztük XVII-XVIII. századi németalföldi, olasz, francia darabokkal, ez utóbbiak közül egy XVIII. századi változatot kikiáltási árán, 1,2 millió forinton szerzett meg egy gyűjtő.
A Helmut Turck-gyűjtemény kialakulása, jelentős hányadának megszerzése egyébként egybeesett a hazai műkereskedelem történetének legutóbbi hőskorával, vagyis a rendszerváltás körüli évekkel. A magyarországi érdekeltségei miatt sokat itt időző üzletember érdeklődése éppen abban az időszakban fordult a magyar festmények felé, amikor a legális műkereskedelem állami monopóliumának falain az első rések mutatkoztak. A gyűjtemény jelentős része az 1990-es évek elején jött létre, abban az időben, amikor Budapest belvárosában megnyílt a Qualitas, és így a BÁV mellett egy klasszikus értelemben vett galériába is betérhetett a magyar vagy éppen külföldi látogató. A galéria kiváló kapcsolatokat ápolt múzeumokkal és gyűjtőkkel egyaránt, így magángyűjtemények féltett darabjai kerültek megfelelő dokumentációval, kikutatott művészettörténeti háttérrel a nagyközönség elé, és cseréltek gazdát sokszor az akkor szenzációt keltő árakon. Itt gyarapította gyűjteményét a most elárverezett anyag gazdája is.
