a várható gazdaságpolitikai irányváltásról. Ami miatt persze könnyen meglehet, hogy maga az irányváltás is cseppekre hullik szét. De miben is áll ez a váltás?
Még nem tudni pontosan. “Nincs szükség egy új Bokros-csomagra. Ez biztos” – jelenti ki határozottan az egyik kormánypárti irányvonalú lap. Arról, hogy mi az, ami nem kell, már sokat hallhattunk. Az új politikai diskurzusban, amely foglyul tartja a gazdaságpolitikát, nagyon sokat számítanak az árnyalások, az “igen, de…” szerkezetek, az elhallgatások és átértelmezések. A “jóléti rendszerváltás” például egyértelműen azt takarja: a kormány a választók kedvében akar járni. Nincs számottevő politikai erő, amely leszámolna a populista tétellel, amely szerint az az állam tesz jót, amely “ad” a népnek, osztogat, miközben a másik kezével persze szépen el is vesz, növelve (nem csökkentve) a lakosság adóterheit.
A héten két közlés juttatta kifejezésre, hogy a kormány változtatni kíván a gazdaságpolitika utóbbi 2,5 évben követett, fenntarthatatlan irányán. Szokatlan, makrogazdasági ihletésű bejelentések hangzottak el: az egyik Medgyessy Péteré, aki a jövő évi bérek kapcsán nem ígért többet az MSZP országos választmányának, mint az árakkal lépést tartó emelést. Azaz a reálbérek “befagyasztását” forszírozta, szakítva a korábbi 3 százalékos növekedési tervvel. A másik, komor változásra utaló nyilatkozatot a pénzügyminiszter tette, aki jócskán visszavett az eddigi hurráoptimizmusból, amikor hangot adott véleményének: a magyar gazdaság legfeljebb a német növekedést 1,5 százalékponttal meghaladó GDP-gyarapodásra képes (márpedig a német lokomotív épp megállni látszik). Az európai ütemet messze meghaladó növekedést eddig a hazai fogyasztás rekordmértékű bővülése, a költségvetés terjeszkedése tartotta fenn. Matolcsy volt gazdasági miniszter a maga idejében a növekedésből 1,5 százalékpontot tulajdonított a lakás- és útépítkezéseknek, egyoldalúan kiemelve persze az élénkítő gazdaságpolitika áldásos hatásait (mint egy régi híradófilm, amelyik csak a sztahanovista építőmunkást láttatja). Most emelkedett kormányzati rangra a tétel: vannak az élénkítésnek hátulütői is.
Már csak az a kérdés, mi lesz ebből: nadrágszíj-meghúzás vagy valóságos reformok?
