Halványan rámosolygott Gyurcsány Ferenc ifjúsági- és sportminiszter-jelölt a bemutatkozó sajtótájékoztatón Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszterjelöltre, majd így szólt: „A Kati meg fogja bocsátani – azt mondta, feminista -, de nem látok annál férfiasabb kihívást, mint csinálni egy jó országot.” E kijelentés nem volt politikailag korrekt, de azt is mondhatnánk, példázata a rejtett diszkriminációnak. Ha ugyanis valaki férfiasnak nevez egy kihívást, akkor burkoltan azt állítja, hogy a dolog nem nőies, vagyis a nők kevésbé alkalmasak a feladat ellátására. Ha megnyilvánulása miatt elnézést kér a feministáktól, akkor azt a látszatot kelti, hogy – legalábbis a magyar közvélekedés szerint – csak e különös és szűk csoport érzéseit sértheti a kijelentés, amely egyébként helyénvaló.
Pedig nem az. Az esélyegyenlőségre oly kényes Egyesült Államokban egy kormánytisztviselő aligha engedhette volna meg ezt magának. Az egész angolszász világban figyelnek már arra, hogy a megfogalmazások a leghalványabb kétséget se hagyják afelől, hogy a két nem egyenlő. Ezért használják például a kisasszony és az asszony (Miss és Mrs.) megjelölések helyett az Ms. rövidítést – egy nő esetében sem számíthat az, hogy házas-e vagy sem, hasonlóan a férfiakhoz.
LASSAN TUDATOSUL. Az ilyen finomságok elég nehezen tudatosulnak egy társadalomban. Még a Figyelő nyílt légkörű szerkesztőségében is meglepetést keltett az a megjegyzés, miszerint rejtett diszkrimináció, ha egy egyetemista lányt a keresztnevén, egy férfi vállalkozót viszont a vezetéknevén szólítunk, ha nem akarjuk már harmadszorra-negyedszerre is a teljes nevét kiírni. Pedig az egyenlőtlen elbánást mutatja, hogy a magyar sajtóban ez nem szokott fordítva történni.
Az üzleti világ is küzd az e körben megjelenő rejtett diszkrimináció ellen. Egyre nagyobb számban léteznek ugyanis olyan – gyakran multinacionális – vállalatok, ahol senki sem merne nyíltan nemi, faji, vallási vagy bármilyen más diszkrimináció hibájába esni, burkolt formában mégis létezik a megkülönböztetés. Az egyik ilyen cég igazgatóságának női tagja például arról panaszkodott, hogy a tanácskozások szünetében kiközösítve érzi magát – a férfi kollégák inkább egymással beszélgetnek. Ő még szerencsésnek számít, ugyanis értekezlet közben is tapasztalhatta volna a rejtett diszkriminációt. Ennek durva, és nem is oly rejtett formája, amikor a női résztvevőktől várják el, hogy kitöltsék a kávét, vagy ha „lányoknak”, esetleg „kedvesemnek” titulálják őket.
HIBÁS „SEGÍTŐKÉSZSÉG”. Nehezebben tetten érhető megkülönböztetés, amikor a férfiak figyelmen kívül hagyják a – sokszor egyetlen – női résztvevő véleményét. Hátradőlnek a széken, amikor a nő beszél, esetleg az ujjaikkal is dobolnak, legyen már vége. Vagy elnémulnak, ha a nő megszólal, véletlenül sem néznének rá, s amikor abbahagyta, úgy folytatják, mintha semmi sem hangzott volna el. Előfordul, hogy később egy férfi ugyanazzal az ötlettel áll elő, s őt már élénk helyesléssel fogadják. Nem feltétlenül jobb az sem, ha valaki látszólag támogatni akarja a női résztvevőt, biztatva, hogy szólaljon már meg. Ez is másfajta elbánást jelent a többiekhez képest. Előfordul, hogy a „segítőkész” férfi kifejezetten arra szólítja fel az illetőt, adja már meg a probléma női megközelítését. Mintha létezhetne ilyen.
Ezek a megnyilvánulások gyakran nem tudatosak, sőt lehet, hogy az utóbbi példa kifejezetten jó szándékból fakad. Egy esélyegyenlőségi programmal rendelkező világcégnél például egy újonnan érkezett női vezető azt tapasztalta, hogy a túlnyomórészt férfiakból álló nemzetközi menedzsment megdöbbenéssel hallgatja az ő témába vágó, ám könnyed és humoros megjegyzéseit. Mivel előző munkahelyén természetesnek fogadták el a stílusát, itt sem hagyta magát, s a szünetben meg is mondta a többieknek: attól, hogy valaki szőke és nevetős, még nem biztos, hogy buta. A diszkriminációt szigorúan tiltó vállalati kultúrában a férfiaknak le is esett a tantusz, s azóta oldottabb légkörben folynak a megbeszélések.
Szakértők ajánlják is ezt a módszert a megkülönböztetést tapasztaló nőknek: tegyék tudatossá, mi történik, de csak a szünetben, lehetőleg kettesben, s ne konfrontálódjanak a menedzsment számos férfi tagjával nyíltan, egyszerre. Ideje tehát, hogy Lévai Katalin is elvonuljon egy négyszemközti beszélgetésre Gyurcsány Ferenccel: az ifjúsági tárca vezetőjének meg kell tanulnia példát mutatni a felnövekvő generációnak diszkrimináció-ellenességből is.
