Géresi László és Tóth Zoltán.
Mit csinálhat az ember, amikor harminchoz közel egy fillér nélkül tengeti napjait? Bármit. Erre a megállapításra jutott, majd erre vállalkozott a Hajtás Pajtás futárszolgálat két alapítója, Tóth Zoltán és Géresi László, akik féltestvérekként együtt nőttek fel Budapesten. Éppen egy párnapos szobafestő kaland után maradtak munka nélkül, amikor valaki bogarat ültetett a fülükbe. A fiúk a Csókolom nevű együttesben zenéltek, amelynek egy esti koncertjén egy svájci ismerős elmesélte, hogy náluk rendezték meg a biciklis futárok világbajnokságát, ahol ő lebonyolítóként részt vett. Budapesten ilyesmiről akkoriban még senki sem hallott, de az ötlet annyira jól hangzott, hogy a testvérek elhatározták, saját futárszolgálatot alapítanak.
„Magyarországon egy ilyen szolgáltatásnak sem ismertsége, sem kultúrája nem volt még. Elég nehéz volt meggyőzni a cégeket, hogy minket foglalkoztassanak. Másrészt a pénztelenség is behatárolta a lehetőségeinket” – mondja Tóth Zoltán. Az első hónapokban a Hajtás Pajtás háromszemélyes vállalkozásként működött, Lackó és Zoli tekert, barátnőjük, Steinlitz Mariska pedig – aki egyéb otthonülő munkát végzett – vállalta a diszpécser szerepét.
Géresi László
29 éves, Budapesten született, a középiskolát azonban már Izraelben végezte. Magyarországra visszatérve professzionális zenészként kereste kenyerét, több-kevesebb sikerrel. Bátyjával közösen vállaltak alkalmi munkákat 1993-ig, amikor együtt megalapították a Hajtás Pajtás futárszolgálatot.
Szenvedélye a zenélés, a mai napig keresi a helyét a zenei világban. Nős, gyermekei egyelőre nincsenek.
Az első komoly és állandó megrendelő, aki örökre beírta magát a cég történetébe, a Paller és Társai fordítóiroda, amely előszeretettel foglalkoztatta a Hajtás Pajtás futárait. „Az állandó munka mellett óriási segítség volt, hogy általában nagyobb, külföldi cégekhez küldtek, ahol szintén megismertek és megkedveltek bennünket. Ekkor a szórólapot már nem a postaládába kellett bedobálni, hanem az átvevőnek mosolyogva átnyújtani” – emlékszik vissza a cégalapító. A nagyobb vállalatok gyorsabban és könnyebben megbíztak a biciklis fiatalokban, minden bizonnyal azért, mert külföldön már találkoztak ilyesmivel. S innen már megállíthatatlan volt a megrendelések számának növekedése.
A napi egy-két fuvartól 1995-re a cég eljutott a napi 60 megbízásig, amelyet akkor még csupán öten teljesítettek. A szolgálat ekkor már komolyabb változtatásokat is megengedhetett magának, megjelentek az első rádiók. Az adó-vevők beszerzése alaposan lerövidítette a szállítási időt, ezzel is javítva a cég elfogadottságát. Habár a mobiltelefonok ma már bárki számára hozzáférhetőek, az URH rendszer továbbra sem tűnt el, s a cégnél kiváltságos helyzetet jelent egy-egy ilyen készüléket birtokolni.
Tóth Zoltán
39 éves, Budapesten született, itt végezte az általános iskolát, a középiskolát azonban már nem fejezte be. Saját bevallása szerint nem is bánja, hogy nem szerzett magasabb képesítést.
A tanulás után főleg alkalmi munkákból és zenélésből tartotta el magát; az alternatív zenei világban leginkább Spenót becenevén ismerik. Álma az volt, hogy egyszer a zenélésből is meg tudjon élni, ám ez nem jött össze. Sikerült viszont annyi pénzt összegyűjtenie, hogy turistaként bejárja Európát.
Budapestre visszaérve ismét az alkalmi munkák következtek, egészen 1993-ig, amikor öccse, befejezve izraeli tanulmányait, szintén hazatért. Ekkor alapították meg a Hajtás Pajtás futárszolgálatot, amelynek mai napig tulajdonosai, ám a munka nagy részét már az igazgatóra bízzák.
Hobbija a kertészkedés, a sport, a zenélés. Négy gyermek apja.
Nagy váltás volt még a cég életében, hogy a jelenlegi 120 biciklis futár mellé már motoros, autós, sőt kisbuszos futárok is kerültek. „Ezt a döntést nagyon nehéz volt keresztülvinni a cégen, a biciklis kollegák miatt. A legtöbbjük elkötelezett és aktív környezetvédő, nehéz volt őket meggyőzni a benzinfalók beszerzésének szükségességéről – mondja Tóth Zoltán. A környezetvédelmet egyébként is mindenki komolyan veszi a cégnél, ennek egyik jele a futárok szárazelemgyűjtő akciója, amelynek keretében a cégektől ingyen elszállítják az ott összegyűjtött használt elemeket.
A Hajtás Pajtás jelenleg lassan növekszik, ennek egyik fő oka az internet terjedése a potenciális vevőkörben. Manapság – az e-mail és a fax korszakában – már kevesen intézik üzleti levelezésüket futárral. Ennek ellenére az üzletágnak van jövője, csak a szállítmányok összetétele, minősége fog megváltozni. A motoros és autós futárok alkalmazását is az indokolta, hogy a cégek egyre nagyobb csomagokat szeretnének küldeni, esetenként az ország más részeibe vagy akár külföldre is. Erre egy kerékpáros nyilván nem alkalmas, bár létezik olyan megoldás, ahol a futár vonatra szállva jut el az adott településre, és az állomástól ismét két keréken megy tovább. Sajnos, ez a megoldás nem lett népszerű, így maradtak a motorok és az autók. A megrendelők pedig általában jobban szeretnek csak egy céget megbízni, így észrevehetően elpártoltak az olyan futárszolgálatoktól, amelyek nem képesek minden igényt kielégíteni. Ez a piaci verseny kényszerítette a Hajtás Pajtást a profil bővítésére, habár a kerékpáros megrendelések vannak túlnyomó többségben ma is.
NAGYÜZEM. „A Hajtipajti nagyüzemmé vált – mondja Szűcs László, a City Cycle Banditos futárszolgálat alapítója -, persze ekkora méretnél ez már elkerülhetetlen volt. A futárszakma ma még nagyon bennfentes, akik függetlenül foglalkoznak ezzel, mind a Hajtás Pajtásnál kezdték, akárcsak mi.” Szűcs véleménye szerint a Hajtás Pajtással alapvetően nincs baj, de egy bizonyos szint után már nem tud hová fejlődni az ember, így eljut a saját vállalkozás indításának gondolatáig. „Nem is tudnánk versenyezni a napi 800 fuvart is vállaló nagy céggel, egyébként jelenleg egyetlen olyan szolgálat sincs a Hajtipajtin kívül, amely erre képes.” Ők sem árban, sem szolgáltatásban nem akarnak versenyezni a Hajtás Pajtással, lényegi különbség, hogy náluk jelenleg 15-en dolgoznak, így képtelenek is lennének árversenybe bocsátkozni. „Fontos, hogy ismerjük a korlátainkat, és ennek megfelelően vállaljuk a munkákat. Az is elképzelhető, hogy egy megrendelést visszautasítunk, mivel az adott körülmények között nem tudjuk teljesíteni. Mi leginkább a profizmusra, a gyorsaságra építünk. Ezt, kis cég lévén, még megtehetjük.”
A Hajtás Pajtás vezetői optimisták, véleményük szerint ugyanis a piac még ma is lefedetlen Budapesten, így a jelenlegi futárszolgálatok kényelmesen megférnek egymás mellett, van lehetőség a bővülésre. Emellett a vidéki nagyvárosokban is beindulhatnak hasonló cégek, egyelőre Debrecenben létezik egy Hajtás Pajtás Aeroflotta nevű vállalat. Géresi László szerint a Hajtás Pajtás aktívan nem szeretne ebben az irányban terjeszkedni. A debreceni cég is csupán franchise rendszerben működik. „Ebben azonban nincs túl nagy pénz, az anyacégnek bevétele nem származik belőle. A megbízások is főleg bizalmi alapon történnek, Debrecenben is olyan ismerősök alapítottak céget, akikben bízhattunk. Nem valószínű, hogy valaki beesik az utcáról és rögtön Hajtás Pajtás néven alapíthat futárcéget” – mondja Géresi. Ami biztos, a Hajtás Pajtás továbbra is főként kerékpáros futárszolgálat marad, és keresi a módját annak, hogy az autós futárokat valami környezetkímélő módon kiválthassa.
