Munkahelyi terror

Immár nemcsak folyosói pletykák bevetésével történhet a munkatársak fúrása – a modern kommunikáció jegyében a rosszindulatú kollégák e-mailen, faxon vagy akár sms-ben is képesek egymást mószerolni. Az 1990-es évek óta, a német újraegyesítés mámorát követő munkahely-leépítések kapcsán figyeltek fel a német kutatók arra, hogy a foglalkoztatottak saját álláshelyük megtartása és kollégájuk kitúrása érdekében nemcsak a hagyományos „könyöklős, pedálozós” módit és az ártó pletykálkodást alkalmazzák, hanem új eszközöket is igénybe vesznek.

Óvatos becslések szerint az Európai Unióban 10-15 millió polgár életét teszi pokollá a munkahelyi mobbing. Az angol szó tövét adó ige jelentése: megtámad, megostromol, összecsődül. „A mobbing szisztematikus ellenségeskedést, zaklatást, diszkriminációt jelent a munkavállalók között, avagy elöljáróik részéről” – hangzik a német szövetségi munkaügyi bíróság száraz definíciója. A kevésbé elegáns meghatározás: szívatás. A németországi áldozatok számát másfél millióra saccolják, s közel kétharmaduk panaszkodott rosszindulatú megjegyzésekre, vagy róluk terjesztett hazugságokra. Ötvenhét százalékuknak azzal tesznek keresztbe, hogy teljesítményüket szándékosan alulértékelik, aminek pénzügyi kihatása és a karrierlehetőségek szűkülése fokozza elszigetelődésüket – állítják a megkérdezettek. Az összemosódó gonoszkodási módszerek közt nagy népszerűségnek örvend a szurkálódás, gúnyolódás is. Mivel 2003-ban tartósan 4,6 millió fő körül van az állástalanok tábora Németországban, a kifárasztásos lelki terror fokozódására lehet számítani.

INFORMÁCIÓBOJKOTT. Ki ne ismerné saját praxisából a bosszúságot, amikor a rábízott feladatot azért képtelen százszázalékosan végrehajtani, mert valamilyen fontos információt, aktát, telefonszámot szándékosan visszatartanak tőle. „Indul a sakkjátszma. Csakhogy a te térfeleden három paraszttal, két bástyával, meg egy futóval kevesebb áll” – fogalmaz egy pszichológus a helyzet szemléltetésére. Az igazságtalan kritizálás azután önbeteljesítő jóslatként működhet: a masszív pszichoszociális terhelésnek kitett munkavállaló előbb-utóbb tényleg hibázik.

A piszkálódás különféle fajtáinak kitettek kétharmada a kiközösítést éli meg legfájóbban. Főleg a pályakezdő, az idős, illetve a külföldi munkavállalók említik, hogy rosszindulatú kollégáik, feletteseik alkalmatlannak bélyegzik őket, holott csak a rutin, netán a segítőkész munkahelyi légkör hiányzik.

A „tettes” viszont sokszor saját rátermettségének hiányosságait leplezi azzal, hogy – esetleg másokkal összefogva – rendszeresen cikizi a kiszemelt „pácienst”. A kollégák fúrásában gyakran főszerepet játszik a korábbi bírálatért való bosszúállás, az irigység és az elutasított szexuális közeledés is.

A német szakemberek aggodalommal figyelik, hogy a nők gyakrabban szenvedik el a piszkálódást férfi kollégáiktól, mint fordítva. Különösen kemény a helyzet olyan foglalkoztatási területeken – például az egyenruhás szervezeteknél, az egészségügyben, a tanintézetekben, hogy a börtönökről ne is beszéljünk -, ahol a felettesnek hagyományosan megfellebbezhetetlen a véleménye, bírálata. Az élesedő konkurenciaharc azonban a vállalati szférában is melegágya a mobbingnak.

A macerálás egyébként nem követi a hierarchiát, azaz nemcsak a főnökök és a mellérendelt kollégák keseríthetik meg a dolgozó életét. A „sok lúd disznót győz” elv alapján akár a beosztottak is őrületbe kergethetik a főnöküket.

A szurkapiszka az áldozatoknál szomatikus tüneteket is kiválthat. Az elszenvedők kétötöde rövidebb időre, 20 százaléka pedig 6 hétnél hosszabb időtartamra is belebetegszik az igazságtalan támadásokba. Sokan próbálnak elmenekülni a zaklatók elől. A németországi tapasztalatok szerint az azonos üzemen, irodaházon belül való önkéntes átköltözések 30 százaléka mögött a mobbinggal kapcsolatos frusztráció keresendő. A megaláztatásokba belefáradt dolgozók 22,5 százaléka felmond, 15 százalékukat pedig elbocsátják. Mintegy 7 százalék előnyugdíjas lesz, vagy munkaképtelenné válik a néha évekig is elszenvedett munkahelyi terror következtében. A statisztikákban szereplő mintegy 4,6 millió munkanélküli 11-12 százaléka a mobbing miatt került az utcára – állítják az elemzők. Nem kizárt, hogy a németországi évi több mint 10 ezer befejezett öngyilkosság néhány százalékáért is a gonoszkodás okozta munkahelyi stressz a felelős.

A mérhető veszteségek – mint a kevesebb jövedelem, vagy a betegállomány – mellett a szívatás elszenvedői olyan tüneteket is átélhetnek, mint a gyomorgörcs, az álmatlan éjszakák, a depresszió és a demotiváltság – sorolja fel a következményeket Martin Wolmerath ügyvéd „Mobbing – tanácsadás az érintetteknek és érdekvédőiknek” című kötetében.

ELŐSZŰRÉS. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, minél kisebb létszámú egy cég, annál nagyobb gond a mobbing kezelése. A közép- és nagyvállalatoknál az áthelyezés, vagy ahogy a német szakemberek iskolai példával nevezik, a „padtársak szétültetése” a legegyszerűbb módszer. Ez azonban csak tüneti kezelés, hiszen a modern kommunikációs eszközökkel egy másik épületből vagy országból is lehet rossz hangulatot kelteni egy-egy kolléga ellen. „Hosszú távon, a cég méretétől függetlenül, a mobbing okának nyílt elemzése a helyes út” – javasolja Martin Wolmerath az üzemi tanácsoknak és a humán erőforrás osztályoknak. Egy közösség szociális mátrixának átvilágítása magyarázatot adhat rá, hogy ki kit nem kedvel, s miért nem.

A piszkálódás nemcsak az érintett dolgozók számára komoly lelki és egzisztenciális gond, hanem a munkaadóknak is, hiszen a felesleges stressz negatívan hat a cég eredményességére. A XXI. században ezért egyre általánosabb, hogy a vállalatok igyekeznek elejét venni a lelki terrornak, leginkább persze az EU-ban, az Egyesült Államokban és a fejlett ázsiai régióban. A HR-esek már a felvételnél megpróbálják kiszűrni a lehetséges későbbi „tetteseket”, illetve a túlérzékeny, kevésbé rugalmas, konfliktuskezelésre alkalmatlan potenciális áldozatokat. A vállalati hierarchia elemzése, az egészséges karrieresélyek megléte is elejét veheti a mobbing kialakulásának. A legradikálisabb válasz persze az elbocsátás. Ám a HR szakemberek ezt nem tartják jó receptnek, mert a sértett egykori munkatárs egy konkurens cégnél elhelyezkedve már nemcsak egy személyen, hanem az egész cégen bosszút állhat. Az üzleti titkok kiszivárogtatásával, a stratégiai tervek kifecsegésével, a vezetők és alkalmazottak szexuális szokásainak, alkohol- illetve drogproblémájának igaz vagy hamis terjesztésével már rövid távon is komoly károkat okozhat egykori munkahelyének. A szigorúan tisztességes Németországban – amely szerepel a világ 10 legkevésbé korrupt államának toplistáján – már azzal is keresztbe tehetnek valakinek, ha azt terjesztik róla, hogy megvesztegethető.