Mokka, te édes

Az a pillanat jut eszembe a mokkáról, amikor gyerekként kikerekedett szemmel bámultam a kávét szürcsölő szüleimet, akik rituálisan belemártottak egy mokkacukrot a csillogó barna nektárba, és a számba helyezték, mintegy feloldva összes gyerekcsínyem alól. Ezt az édes varázslatot élhetjük újra, amikor belépünk a Mokka Restaurantba. Érdemes a Bazilika felől megközelíteni, hogy a díszburkolaton járva mintegy felkészítsük magunkat a nem mindennapi élményre, mely a gasztronómia nemzetközi szentélyében vár ránk. Első benyomások: hűvös van, mint egy valódi szentélyben, de ezt csak ünnepelni tudjuk, lévén, hogy a keramitra hulló kora nyári fény és a szokatlanul nagy páratartalom miatt valami hűs helyre áhítoztunk.

A szentély oltárától, azaz a bárpulttól igencsak messze ültünk le, de az étterem bármely szeglete impozáns látványt nyújt. A sötétbarna tónusú bútorzat és a patyolattiszta fehér asztalterítők hűvös eleganciáját a velencei hangulatú színes lámpatestek, afrikai maszkok, keleti szőnyegek, puffok és a minden asztalon pompázó vágott virágok oldják fel. A szertartásrend felelősei a belsőépítészeti irányvonalakat a dekadens minimalizmussal és az afro-hatásokkal jelölték ki.

A sokszínűség egy francia gyarmati kikötőt is eszünkbe juttat: Nem is csoda: a tulajdonos Marokkóban született francia úriember. A fűszereket és a halakat Franciaországból hozatja, ami előfeltétele annak, hogy egy étterem magára aggathassa a francia jelzőt. Nos, a Mokka mégsem tipikus francia étterem, a paletta ételválasztékának fele a nemzetközi konyha részeredményeit variálja. Ropogós francia camembert eperboros mártással, Ezeregyéjszaka pudinggal megkoronázva – soha jobb könnyű esti vacsorát. A borlap is igazán impozáns, a vendéglátók szerint itt találjuk a főváros leggazdagabb francia borválasztékát. Egy gyarmati kikötőben csupa meglepetés és egzotikum várja a kalandorokat. Afrikai istenszobor, mesebeli fűszerek, vagy éppen a Mokkában is megrendelhető 40 ezer forintos palack bor.