Alaposan megdöbbentek azok a fiatal amerikai atléták, akik az interneten találkoztak az edzéseik utáni zuhanyzást megörökítő felvételekkel: ismeretlen tettesek rejtett kamerával rögzítették, majd fizetős weboldalakra juttatták el az intim jeleneteket. Az ilyen, fő attrakcióként leskelődést kínáló weboldalak iránt érdeklődés olyannyira megnövekedett az utóbbi időben, hogy elemzők szerint a „kukkolóipar” jelenleg az online piac leggyorsabban fejlődő és legtöbb bevétellel kecsegtető üzletágává vált.
Csekély befektetéssel így meglehetősen szép haszonra számíthat, aki kellően leleményes. Csupán elrejthető kamerákat kell beszereznie, amelyeket rafinált forgalmazók – a lehallgatáshoz használt poloskákhoz hasonlóan – ma már a leghétköznapibb tárgyakba építenek be. Az akár gombostűfej nagyságú optikákkal felszerelt eszközök olyannyira beleolvadnak a környezetükbe, hogy az csak keveseknek szúrhat szemet, ha például mozgásérzékelő berendezésen, füstérzékelőben, könyvben, faliórában, vagy éppen ártatlannak tűnő plüssmackóban rejtik el őket. A kémkedésre kifejlesztett, nagylátószögű lencsével ellátott, kiváló képfelbontású, elemekkel vagy hálózatról működtethető eszközök rádiófrekvencián keresztül juttatják el a jeleket a megfelelő távolságban elhelyezett vevőberendezésbe. Ha ez az egység monitorhoz, számítógéphez csatlakozik, az események online közvetítésére van lehetőség, de a képkockákat videón, vagy winchesteren rögzítheti is a rosszban sántikáló.
E termékeket, amelyeket a gyártók elérhető áron kínálnak, természetesen „jó szándékkal” fejlesztik. A forgalmazók ajánlásai szerint bébiszitterek, takarítók, vagy a szomszédok ellenőrzésére érdemes őket használni, az emberi találékonyság viszont tovább bővítette a felhasználhatósági köröket. Sokan szerelemféltésből élesítenek be otthonaikban rejtett kamerát, vannak akik a leselkedés öröméért helyezik el férfi vagy női öltözőkbe (mint történt az a Magyarországon rendezett aerobic világbajnokságon), sportklubok zuhanyzóiba, munkahelyi vécékbe a berendezést, hogy később esetleg a rögzített képsorokat drága pénzen értékesítsék. Néhány kamerát például kifejezetten a szoknyák alá való bekukkantáshoz fejlesztettek ki, amelynek egyenes következményei a munkahelyi íróasztalok alatti titkokat békaperspektívában bemutató weboldalak.
A kamerák persze leleplezhetőek, mégpedig legegyszerűbben a rádiófrekvenciák után kutató detektor segítségével. A kutakodás azonban egyelőre körülményes, hiszen az eszköznek legalább 5 centiméterre kell lennie a kamerától, hogy jelezze a találatot.
Míg Amerikában az eszközök elterjedtsége miatt az átlagembernek van félnivalója, Magyarországon egyelőre nincs mitől tartani. Noha online topikokban többen tudni vélik, hogy az ELTE modernebb építésű előadóiban kamerák figyelik a dolgozatírás tisztaságát, megkeresésünkre az ELTE Egyetemi Tanácsának egyik tagja ezt cáfolta. Biztosította lapunkat afelől, hogy az egyetem költségvetésében nem szerepelt rejtett kamerák vásárlására vonatkozó tétel. Ezt erősítette meg Szentgyörgyi József, az ELTE Hallgatói Önkormányzatának elnöke is, aki kifejtette: csodálkozna, ha a pénzügyi gondokkal küszködő intézmény ilyen eszközökbe fektetne.
Noha konkrét esetek nem borzolják a magyar lakosság kedélyét, a hétköznapi használati tárgyakba rejtett eszközök nálunk is kaphatók. „Féltékeny férjeknek adtunk már el ilyen eszközt, illetve egy színesfém öntöde vett a lopási esetek felgöngyölítése végett kamerát. A berendezés itt két nap alatt meghozta az eredményt: bebizonyosodott, hogy a cég őrző-védő vezetője „menekíti ki” az árut a telephelyről” – számol be Mezei György, a kamerák forgalmazásával foglalkozó Euroland Kft. ügyvezető igazgatója. Cégük többet várt volna ettől az üzletágtól, tavalyi forgalmukból ugyanis alig 3 millió forintot tett ki a rejtett kamerák árusítása. „Kevesen vásárolnak ilyen terméket – mondja az ügyvezető -, ugyanis a komplex videós megfigyelő rendszer ára 150 és 200 ezer forint közé esik egy kamera esetén, a teljes képalkotáshoz pedig nem árt, ha több fókuszál a nyers valóságra.”
