 |
Nagyobb mértékben mérséklődött az infláció áprilisban mint az elemzők várták. Az előző év azonos hónapjához képest mindössze 3,9 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közlése szerint. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) már ettől függetlenül, az első negyedév folyamatai alapján, számottevően feljavította az előrejelzéseit. Inflációs jelentésében 2003 decemberére 4,6, a jövő év végére pedig 3,9 százalékra becsüli az éves áremelkedés legvalószínűbb mértékét, a februárban előre jelzett 5,2, illetve 4,0 százalék helyett.
Az éveken át 10 százalék körül „beragadt” inflációs ütem 2001 közepétől tavaly júniusig látványosan mérséklődött, azóta viszont márciusig 4,5 és 4,9 százalék között ingadozott. Az újabb hirtelen áprilisi – illetve a jegybank előrejelzése szerint az első negyedévben várható – mérséklődés átmeneti jelenség, amit a pénzromlás némi gyorsulása követhet az év második felében. Ennek ellenére a kilátások lényegesen javultak, és nem zárható ki, hogy az MNB idei inflációs célja (a legfeljebb 4,5 százalékos drágulás) teljesül, avagy, ahogy a jegybanknál írják: az alap-előrejelzésüktől valószínűbb a kialakuló infláció eltérése lefelé, mint fölfelé.
Áprilisban az előző hónaphoz képest mindössze 0,1 százalékkal emelkedtek az árak, s ez éppen elég volt az éves drágulás hirtelen mérséklődéséhez, hiszen egy évvel korábban a havi index 0,9 százalékos emelkedést mutatott (lásd a grafikont). A későbbiekben viszont már nem lesz ilyen kedvező ez a bázishatás, azaz kisebb havi áremelkedést, sőt, a nyári hónapokban olcsóbbodást kellene produkálni ahhoz, nehogy megforduljon az infláció csökkenő trendje. Az előrejelzések szerint ez nem megy olyan könnyen. Áprilisban mindenesetre olcsóbbak lettek az élelmiszerek márciushoz képest (az idényáras cikkek, például a burgonya miatt), és csökkent a tartós fogyasztási cikkek és a jármű-üzemanyagok ára. Most viszont, e hónap közepén jön a gázáremelés, bár ez számlákban inkább csak nyáron fog érződni.
 |
„Fordulathoz érkezett a forint erősödésére alapozott monetáris politika, az árfolyam közvetlen hatásán túl egyre jelentősebb szerephez jutnak a közvetett hatások: a várakozások, a szereplők alkalmazkodása” – hangsúlyozta Auth Henrik, az MNB alelnöke. Abban, hogy a jegybank kedvezőbben ítéli meg az inflációs kilátásokat, a döntő szerepet az olajárak elmaradó emelkedése és a dollár gyengülése játssza, ám fontosnak tartják az alapdrágulás (maginfláció) alakulásában szerepet játszó iparcikkek, nem idényáras élelmiszerek, szolgáltatások mérsékelt év eleji áremelkedését is. A barrelenkénti olajár előrejelzését 20 százalékkal, 25 dollárra mérsékelték, a dollár/euró árfolyam becslést pedig 2,2 százalékkal, 1,085-re emelték.
Ugyanakkor a hazai kereslet felduzzadása és a vártnál is gyorsabban növekvő bérköltségek rontják a jegybank szerint az infláció fékezésének esélyeit. Ezek a tényezők szerintük inkább jövőre éreztetik kedvezőtlen hatásukat. A bérinfláció (azaz az egy munkaórára jutó bér) például nem mérséklődik a korábban várt mértékben, és e téren a tavalyi 12,8 százalék után az idén 8,8, jövőre 6,5 százalékos emelkedés várható. A növekvő termelékenység miatt azonban az egységnyi termékre fordított bérköltség (ULC) lényegesen kisebb mértékben emelkedik, sőt, a feldolgozóiparban jövőre némileg csökken is az MNB számításai szerint. Vagyis, ha jól értjük, a béremelkedés immár kevésbé a romló versenyképesség folytán, mint inkább a dagadó keresleten keresztül fejti ki árfelhajtó hatását. Lecke a vállalatok számára a béralkalmazkodás: az, hogy mérséklődő inflációs környezetben kell meghozni a fizetésekre vonatkozó döntéseket, választva a létszámleépítés, illetve a kisebb javadalmazás között – fejtik ki. Úgy látják továbbá: a feldolgozóipari és általában a vállalati beruházások – a tavalyi visszaesés után – ebben az évben már némi növekedésnek indulnak, jövőre pedig gyarapodásuk 6,8, illetve 5,5 százalékra gyorsulhat. Ettől eltekintve, meglehetősen pesszimistán ítéli meg a jegybank a gazdasági kilátásokat, legalábbis jóval borúlátóbban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szintén napokban közölt előrejelzéseinél. Lapunk némi ellentmondást lát abban, hogy egyfelől az alapdrágulás vártnál nagyobb év eleji mérséklődését figyelembe véve mérsékelték az inflációs előrejelzést, másfelől viszont a duzzadó keresletre számítva inflációs nyomást emlegetnek.
Lehet, hogy azt mondják erre: maga a helyzet ellentmondásos. Mindenesetre hétfői ülésén a monetáris tanács változatlanul hagyta a 6,5 százalékos alapkamatot, és leszögezte: egyetért az IMF megállapításával, amely szerint a szigorú bérpolitikától, az előirányzott költségvetési hiánytól való eltérés megnehezítené az inflációs célok elérését.
