Egy csésze kávé Czakó Borbálával

Az amerikai pénzügyi botrányok a könyvelőcégek után most a pénzintézeteket is elérték. Tíz befektetési banknak összesen 1,4 milliárd dollár büntetést kell fizetnie, mert a dotcom őrület idején megtévesztő tanácsokat adtak a befektetőknek. Vissza fog-e térni a befektetők bizalma a tőzsde iránt?

– A Sarbanes-Oxley-törvényhez hasonlóan nyilván hamarosan ebben a szektorban is születik valamilyen rendelkezés, hogy a befektetési bankok előrejelzései csak tényeken alapulhatnak. A dotcom lufi felfújódásához azonban két fél kellett: a befektetési bank és az ügyfél, aki elhitte a kivételes növekedésről szóló jóslatokat. Az ilyen buborékok kipukkanása a tőzsdével járó természetes kockázat, ez mindig is így volt. Az elmúlt évtizedekben több tőzsdei összeomlás is bekövetkezett, idővel azonban mindig visszatért a befektetők bizalma. Természetesen egy ilyen visszaesésnél a magyar parkett nem tud ellenállni a nemzetközi trendeknek, ehhez túlságosan kicsi.

– Egy másik álom is kipukkant: most már biztos, hogy nem lesz olimpia 2012-ben Budapesten. Ön csalódott?

– Egy ilyen nagy kaliberű esemény, mint az expo vagy az olimpia, mindenképpen jótékony hatást gyakorol a gazdaság fejlődésére. Ezt amerikai tanulmányaim alatt New Orleansban is megfigyeltem, ahol a világkiállítás ugyan ráfizetéses volt, áttételesen mégis hozzájárult, hogy a hely világvárossá fejlődjön. Ezzel együtt realista vagyok. Magyarországon még korai lett volna egy olimpia rendezése: vagy nem kapjuk meg a jogot, vagy ha igen, akkor is csak nehezen tudtunk volna megfelelni a követelményeknek.

– Ami néha nemcsak országos, de egyéni szinten is nehezen megy. Egy-egy állásinterjún például a kisgyerekes anyák, a romák vagy az idősebbek is hátránnyal indulnak. Ezért most egy új, az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszteri poszt létrehozását jelentették be. Ön, mint a kevés hazai női felső vezetők egyike, hogyan látja, mi kellene a nők és más hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségéhez a munkaerőpiacon?

– Fontos különbséget tenni az egyes csoportok között, a nők ugyanis szerintem nem hátrányos helyzetűek. Az egyenlő esélyek létrehozása az oktatásnál kezdődik, ebben pedig hazánkban a nők egyformán részesülnek a férfiakkal. A vállalati szférában csak idő kérdése, mikor lesznek a nők a férfiakkal megegyező helyzetben. Én igyekszem tudatosan támogatni női kollégáimat, és a CEU-n is mentorálok hölgydiákokat, tanácsokat adok a karrierjükhöz, akár az elhelyezkedésben is segítem őket. Az uniós csatlakozással különösen fontos lesz, hogy az üzleti és a politikai életben is egyre több nő kapjon szerepet. Míg hazánkban a parlamenti képviselők 8 százaléka nő, egyes skandináv országokban ez az arány az 50 százalékot is eléri. A kvótázás csúnyán hangzik, de ebben az esetben ez, és a pozitív diszkrimináció jelenti a megoldást.

– A liberálisabb nyugat-európai gyakorlatra hivatkozott a Kendermag Egyesület is vasárnap, a marihuána legalizációjáért rendezett gyűlésen. Az ellentüntetők provokációja lehetetlenné tette a demonstrációt. Belefér ez a véleménynyilvánítás szabadságába?

– Mint gyermekes anya, fel vagyok háborodva. Szerintem nem tartozik az emberi szabadságjogok közé, hogy egy gyerek vagy tinédzser maga dönthesse el, kipróbálja-e a kábítószert. Egy kamasz túl fiatal még egy ilyen döntéshez. Én inkább a legalizáció ellen tüntetnék. Nem volt jó megoldás azonban az előző, túl szigorú törvénykezés sem, a tanárok ugyanis sokszor nem merték bejelenteni, ha a diákjaik kábítószert fogyasztottak, mert tartottak a rendőrségtől. A problémával azonban mindenképpen foglalkozni kell.