Ötkarika-csapás

Az olimpia nem politikai kampányügy, nem csupán ötlet, hainem átfogó fejlesztési, politikai, társadalmi kérdés – mondija Gál J. Zoltán kormányszóvivő, szinte egy időben Deutsch Tamás volt fideszes sportminiszterrel, aki szerint a játékok megrendezése „eszköz arra, hogy a nemzeti felzárkóztatási program a lehető legrövidebb ideig tartson”. A két politikussal majdnem egy napon hangoztatja az ügy politikafelettiségét a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a polgári szövetséggé átalakuló Fidesz frissen megnevezett és megválasztásra váró alelnökjelöltje. Schmitt Pál szerint tavaly ősszel, amikor a jobboldali pártok támogatását élvezve elindult – és vesztett – a főpolgármesteri címért folytatott versenyben, a kampánya idején soha nem említette a 2012-es játékokat.

Az olimpia kérdése tehát – a fentiekben idézettek szerint – nem politika. Nagyjából ugyanők azonban két mondattal később meg is cáfolják önmagukat. A szocialisták szerint a budapesti játékok ötlete az előző kormány egyik választási fogása volt, hiszen a kampány kezdetén, 2002 januárjában kezdődött meg az aláírásgyűjtés. A Fidesz azzal vádolja a mostani kabinetet, hogy kizárólag presztízs okokból utasítja el az elődök tervét. Schmitt Pál pedig az őt érő folyamatos támadásokra kénytelen ismételten azzal reagálni, hogy pártalelnökként sem változik meg, továbbra is képes lesz a MOB-ban amúgy mindig is jelen lévő politikát szétválasztani az olimpiától.

Az ötkarika ügye – a játszmában részt vevők nyilatkozataitól függetlenül – immár véglegesen a politikai erőtérbe sodródott: a 2012-es játékok megrendezésének ötlete ugyan lassan a süllyesztőbe kerül, a MOB és vezetése és vele együtt az athéni játékokra felkészülő sportolók, szponzorok azonban éppen most kerülnek csak a „célkeresztbe”.

AZ ÁLOM VÉGE. Az „olimpia-politika” vita első felvonását múlt szerdán zárta le a szocialista-szabaddemokrata kormány, amikor az esetleges pályázat benyújtásának július 15-i határideje előtt jó néhány héttel bejelentette: nem tud pénzügyi garanciát adni a 2012-es olimpia megvalósításához Budapest számára, hiszen nem állnak rendelkezésre a szükséges források. A Fővárosi Közgyűlés ugyan napokkal korábban még kinyilvánította, hogy Budapest szeretne olimpiát rendezni, az azonban nyilvánvaló volt, hogy a kormány előbb vagy utóbb „nem”-et mond majd, legfeljebb az indokot és az időpontot keresi.

Indok persze akadt bőven, ha csupán a gazdasági ellenérveket tekintjük is. A PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadó cégnek még az előző kormány által megrendelt, de a mostani kabinet regnálása alatt elkészült megvalósíthatósági tanulmánya például pro és kontra egyaránt elegendő muníciót szolgáltatott. A felmérés ugyanis egyrészről azt mondta ki, hogy a játékok megvalósíthatóak tíz év múlva Magyarországon. Hozzátette azonban, hogy ehhez bizonyos kritikus feltételeknek is teljesülniük kell. Nem elhanyagolható például az a kritikus feltétel, amely ütemes, mintegy 4 százalékos átlagos gazdasági növekedéssel számolt mindennek a teljesüléséhez.

Az olimpia megrendezéséhez ugyan rémisztően sok pénzre, 4600 milliárd forintra (nagyjából egy teljes évi állami költségvetésre) lenne szükség, ennek a nagyobb része azonban olyan beruházás, amelyet olimpia nélkül is meg kellene valósítani, és amely valószínűleg amúgy is szerepelne a tervekben. A pénzügyi vita igazából arról a 720 milliárd forintról szólt, amit a következő tíz év alatt többletként kellene kigazdálkodni, és az olimpia céljaira fordítani a büdzséből. Az összeg kitermelhetőségét aztán politikusok és szakértők párthovatartozásuktól függően máshogyan látták. A mostani kormány azonban – valószínűleg politikai-presztízs okokból éppen úgy, mint a választási év után üresen tátongó kassza láttán – a „nem” mellett döntött.

A kormány a közvéleményben meglévő olimpia-szkeptikusok táborára játszott rá azzal, hogy a játékok költségeit az egészségügy reformjához vagy az autópálya-programhoz szükséges összeggel, vagy éppen a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével hasonlította össze, s 6-7 százalékos személyi jövedelemadó-növeléssel riogatott. Az ellenzék szintén a saját táborát szólította meg. A Fidesz az ugyancsak jobboldali kormányzás alatt kezdeményezett, majd a Horn-kabinet által lemondott 1995-ös világkiállítással vont párhuzamot, és azt hangsúlyozta: az EU-csatlakozás előtt álló ország kormánya kishitű, nem bízik abban, hogy Budapest lesz olyan fejlett 2012-ben, mint Barcelona volt 1992-ben.

ELNÖKI ALELNÖK. Valószínűleg nem volt véletlen a kormány döntésének időzítése sem. Alig néhány nappal azután hangzott el a bejelentés, hogy Schmitt Pál, a MOB elnöke elfogadta a Fidesz felkérését az átalakuló párt alelnöki posztjára, és alig néhány héttel azelőtt, hogy a magyar olimpiai szervezet június 21-én megtartja közgyűlését, amelyen a vezetőre – a kiszivárgott hírek szerint – bizalmi szavazás vár. Az 1989 óta a MOB élén álló egykori sportoló, Schmitt Pál minden alkalommal kinyilvánítja, hogy a politika eddig is jelen volt a szervezetben, s éppen a személye nyújtott garanciát arra, hogy a viták mégis szakmai alapon dőltek el. Ám az elnökségi tagok közül is többen úgy nyilatkoztak a Figyelőnek, hogy a merőben új helyzetre annak a testületnek kell választ adni, amely Schmitt Pált megválasztotta. Az elnökségi tagok között ugyan jelenleg is 18-an vannak olyanok, akik valamelyik párthoz tartoznak, a névtelenül nyilatkozó vezetők azonban azt mondják: őket a politikusi hátterük ismeretében választották meg, Schmitt pedig most válik igazán pártpolitikussá. „Eddig megkérdőjelezhetetlen volt a függetlensége és annak a látszata is, ezzel a döntésével azonban legalábbis a függetlenség látszatát elrontotta” – mondja egyikük.

ATHÉNI KÉRDŐJELEK. Többen aggódnak közülük az athéni felkészülés miatt is, hiszen mint mondják, a bizottság – az elnök személye miatt – tartósan a politikai figyelem középpontjába kerül. Emiatt egyrészt megnő a kockázata annak, hogy ezután a MOB vezetésének minden sportszakmai döntését „politikailag” is megmagyarázzák, másrészt megváltozhat az állami és a magánszponzorok hozzáállása. Mint egyikük fogalmaz: „Ha az államnak nem tetszik egy társadalmi szervezet vezetője, akkor számos módszere van arra, hogy jelezze ezt.” A Figyelőnek mindenesetre több nagyobb állami és magánszponzor – a Szerencsejáték Rt., a Westel és az Adidas is – úgy nyilatkozott, hogy a fejlemények kapcsán még csak szóba sem került cégüknél az olimpiai támogatási politika átalakítása. A MOB-nál pedig azt hozták tudomásunkra, hogy a szponzorokkal többnyire négyéves, az olimpiai ciklusokat lefedő szerződéseket kötnek.