Egyre hosszabb időt vesz igénybe szinte mindenki számára az álláskeresés, teljesen függetlenül nemtől, életkortól, végzettségtől, munkatapasztalattól, nyelvtudástól és kompetenciáktól. Ez alatt ráadásul olyan mély kudarcélmények is érik, amelyek során önbizalma annyira sérül, hogy onnan már nagyon nehéz a továbblépés.
Juhos Andrea, a DBM Magyarország karrier-tanácsadó cég ügyvezető igazgatója
ÉLETKOR. Ha ma valaki kinyit egy újságot, az az érzése támad, hogy 45 év felett szinte lehetetlen elhelyezkedni. Ez természetesen nincs így, legfeljebb a keresési módszereket érdemes megválogatni, s a meglevő kapcsolati tőkét hasznosítani. Ugyanakkor a versenyszférában ma már egyre inkább elfogadott tény, hogy a munkahelyi kiválóság és sikeresség legalább 80 százalékban az érzelmi intelligenciától függ. Ezek a kompetenciák egyrészt jól fejleszthetők, másrészt az életkor előrehaladtával és a megszerzett tapasztalatok révén egyébként is erősödnek. A vállalati vezetőknek érdemes a felvételi döntések előtt megfontolni, hogy noha a szervezet különböző életciklusaiban más-más képességű és tapasztalatrendszerű munkatársakra van szükség, a fiatalos dinamizmus, sikeréhség és ambíció nem feltétlenül pótolja a szakértelmet, az emberismeretet, a bölcsességet és a lojalitást.
Egy másik tendencia az egyetemet vagy főiskolát végző pályakezdő fiatalok egyre nehezedő álláskeresése. Kialakult az a nézet, hogy a már munkatapasztalattal rendelkezők hamarabb hoznak létre értéket a vállalatnál, így kevés idő és energia jut a fiatalok tanítására és fejlesztésére. Ha van is ebben valami ráció, az is biztos, hogy érdemes odafigyelni a munkatársak ideális életkor összetételére, olyannyira, hogy a tengerentúlon egyre gyakrabban előfordul: középkorú felsővezetők pályakezdőket választanak mentorként, akiktől újszerű, friss, fiatalos szemléletmódot vehetnek át.
NŐK. Egyetlen vállalat sem mondja ki nyíltan, hogy egy adott munkakörre kizárólag férfit szeretne alkalmazni, ennek ellenére létezik nemi diszkrimináció. Számos kutatás bizonyítja, hogy a férfiak még ma is magasabb társadalmi státust élveznek, mint a nők, s ennek következtében kompetensebbnek is tartják őket. Ezzel szemben – leszámítva talán a tradicionálisan férfiasnak tartott munkaköröket, ahol túl sok értékes energiát kellene fektetni a sztereotípiák felszámolásába – a nők bármilyen munkakörben jól meg tudják állni a helyüket, s ez különösen igaz vezetők esetében. A nőknek bizonyítottan fejlettebb az intuitív képessége, ami a mai bizonytalanságokkal teli gazdasági környezetben segítheti őket a döntéshozatalban. Kifinomultabb az empatikus képességük, így könnyebben át tudják venni a másik szempont- és érvrendszerét. Végül – szemben a férfiakkal – inkább a csapatjátékra, mint az állandó versengésre és győzni akarásra szocializálódnak. A nők megfelelő reprezentáltsága a döntéshozói karban nagyban hozzájárulna a problémák konszenzusos megoldásához.
ROMÁK. Munkám során sok olyan roma emberrel találkozom, aki sikeresen beilleszkedett egy adott munkaközösségbe. Szívszorító érezni és hallani azt a zsigeri félelmet, ami ezekbe az emberekbe költözik, amikor önhibájukon kívül el kell kezdeniük az álláskeresést, hiszen tudják, hogy milyen kudarcok és megaláztatások várnak rájuk. Tudom, hogy a hosszú távú megoldás csak az oktatás és nevelés lehet, ezért döntött úgy cégünk, hogy támogat egy főként roma gyerekeket nevelő budapesti óvodát. Remélem, lesz ebben követőnk, hiszen sok a rászoruló közösség az országban.
A vállalatok a világon mindenhol állandó szervezeti változásokon mennek keresztül, ami az esetek többségében emberek munkakörét is érinti. Mégis, mintha a munkaerő-piaci szereplők stigmatizálnák ezeket az álláskeresőket, gyanúsnak találva azt a puszta tényt, hogy előző cégük megvált tőlük. Tekintettel arra, hogy egyikünk munkahelye sem betonbiztos, nagyon remélem, hogy a ma még döntéshozók megértik: az, hogy valaki kikerül egy adott vállalattól, nem jelenti azt, hogy elértéktelenedne a tudása és tapasztalata. Az előítéletek és jelenségek feloldása csak egy jól átgondolt, tudatosan végigvitt, s a munkaerőpiac minden szereplőjének támogatását bíró stratégia eredménye lehet. Addig is javaslom, próbáljunk meg az álláskeresőkkel – legyenek azok középkorúak vagy fiatalok, nők vagy romák – úgy bánni, amilyen bánásmódra hasonló esetben mi magunk is igényt tartanánk. Megéri.
