ALAPÍTÍPUSOK. Határidős üzletnek nevezzük azt a tranzakciót, amelynek fő paramétereit már a szerződés megkötésekor rögzítik, a teljesítésre azonban csak jövőbeli időpont(ok)ban kerül sor. Két fő fajtája a standardizált (tőzsdei), illetve a nem standardizált (tőzsdén kívüli) ügylet, amelyeket angol elnevezésük alapján a szakmában futures és forward határidős ügyletekként is szoktak emlegetni.
KÜLÖNBSÉGEK. A fő különbség a kétféle ügylet között az, hogy a tőzsdei ügyletek centralizáltak, a kötések nagysága és a teljesítés dátuma rögzített. A nem tőzsdei üzletek esetében azonban nincs az ügyletnek díja, az elérhető árfolyam pedig kétoldalú megállapodás kérdése, és nem feltétlenül ugyanaz minden piaci szereplő esetében. További eltérés, hogy tőzsdei ügyletnél a szereplők nem ismerik egymást, és a piachoz széles befektetői közönség is hozzáfér. Mindazonáltal a tőzsdei ügyletek esetében lejáratkor tényleges teljesítés ritkán történik, általában csak pénzügyi elszámolás zajlik le. Ez esetben a felek csupán az üzlet effektív eredményét, vagyis a kötéskor és az ügylet lezárásakor érvényes piaci ár különbségét számolják el.
TŐKEÁTTÉTEL. A határidős tőzsdék egyik fő jellemzője a tőkeáttétel alkalmazása. Az üzlet megkötéséhez elegendő, ha a befektető a kontraktus névértékének 2-4 százalékával rendelkezik. Így a meglévő tőke 25-50-szeresét kitevő összeg árfolyamnyereségét vagy veszteségét realizálhatja a befektető.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
