Samir Rady egyetemistaként azt sem tudta, hol van Magyarország, amikor Párizs helyett egyszer csak az izsáki szőlőtőkék között találta magát szakmai gyakorlaton. Az egyiptomi fiatalember a kairói mezőgazdasági tudományegyetem harmadéves hallgatójaként 1962-ben boldogan készült az egyéves franciaországi gyakorlatra, amikor a nagypolitika keresztülhúzta a számításait. A Magyar Népköztársaság éppen nem tudott fizetni a gyapotért az egyiptomi kormánynak, ezért csereként felajánlotta, hogy egyiptomi diákok magyar egyetemeken szerezzenek diplomát. Samir Rady így Gödöllőn fejezte be az egyetemet, sőt a Marxista-Leninista Esti Egyetemet is elvégezte, majd a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben vállalt állást tudományos munkatársként. A nyáron perzselően forró Dél-Alföldön a terméseredmények növelésének a szárazság volt a legfőbb ellensége. Akkoriban még eretnekségnek számított Samir Rady doktori aspiráns meggyőződése, hogy a szárazságot a nagyobb, erősebb gyökérzetű növények jobban bírják. Nagydoktori disszertációját ezért a gyökérszelekciónak a hibridkukorica-nemesítésben való felhasználásából írta. A szenvedélyes kutató a hipotézist a gyakorlatban is bizonyítani akarta, és félszáz termelőszövetkezetben saját szakállára megszervezte a nagyüzemi szántóföldi kísérleteket. A próbálkozás botrányba fulladt. A fajtajelöltek ugyan jól szerepeltek, ám a kutatónak nem volt engedélye a kísérletezéshez, így a pártállami hatóság véget vetett a munkának. A szegedi pártbizottságon utasították: ha folytatni akarja, csinálja a gabonakutató intézet égisze alatt.
Samir Radyt persze nem lehetett ilyen könnyen leállítani: folytatta a kísérleteket, de megint lebukott. A zugnemesítés híre eljutott a szaktárcáig, ahol Romány Pál miniszter elrendelte, csak az időről időre meghosszabbítandó miniszteri engedéllyel szabad kísérleteznie. Ez gyakorlatilag a munka végét is jelentette, mert félévenként lejáró, nehezen meghosszabbítható engedélyekkel nem lehet végigvinni az évekig tartó nemesítést. Az egyiptomi kutatót azonban nem olyan fából faragták, hogy feladja a harcot: folytatta “feketén”.
NÉPELLENSÉG. A bíróságon azzal is megvádolták, hogy veszélyezteti a kommunizmust. Megmakacsolta magát, felutazott Budapestre a pártközpontba, és beült Kádár János előszobájába, hogy addig nem megy haza, amíg nem beszél vele. Senki sem gondolta, hogy az arab fiatalember hívatlan vendég, várhatott a sorára, és el is panaszolta kálváriáját a központi bizottság nagy hatalmú főtitkárának, akitől menlevelet kért. Olyan papírt, amely igazolja, hogy nem bűnös, s szabadon végezheti a kutatómunkáját. Kádár bekérette az egyiptomi nagykövetet, és a névtelen hős, mint a mesében, szerencsével járt. Megkapta a “szabadságlevelet”, amelyet mindmáig ereklyeként őriz.
Samir Radiya
62 éves, Kairóban született. Egyetemistaként került 1962-ben Magyarországra. 1964-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1965-ben szerzett diplomát a Marxista-Leninista Esti Egyetemen. A szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben tudományos munkatársként dolgozott 1964 és 1968 között, majd 1972-ben megvédte nagydoktori címét.
Engedély nélküli “zugnemesítésért” 1975-ben rendőri vizsgálatot indítottak ellene, és a bíróság elmarasztalta. Ezt követően 5 évig az iraki kormány főszakértőjeként tevékenykedett, megalapította az ottani genetikai intézetet és a fajtaminősítő tanácsot.
Első három gyökérszelektált kukorica-fajtajelöltjét 1981-ben jelentette be, azokat 1984/85-ben fogadta el a fajtaminősítő tanács. 1988-ban alakította meg a Kiskun Gabonakutatási Közös Vállalatot. 1992-ben alakult meg a Kiskun Kutatóközpont Kft., amelynek jelenleg többségi tulajdonosa. A társaság 2002-ben 2 milliárd forint árbevételt ért el, adózás előtti nyeresége várhatóan eléri a 230 millió forintot.
Arabul, magyarul, angolul tárgyal.
Végre ráragyogott a szerencse, Váncsa Jenő minisztersége alatt már érezhető volt a politikai nyitás, szeretettel fogadták a hatóságok, a minisztériumból megüzenték, nem kell többé bujkálnia, folytathatja a nemesítést. Egy évre rá bejelentette fajtaelismerésre első három kukorica-hibridjét, s azokat a vizsgálatok lezárultával, 1984/85-ben el is ismerte a fajtaminősítő tanács.
“Arab létére ő volt az első hivatalosan is jóváhagyott “magyar” magánnemesítő. Olyan szakember, aki ráadásul megkapta a Fleischman-díjat, a szakma legnagyobb elismerését” – emlékszik viszsza Matúz János, a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet főigazgatója. “Már abban az időszakban is jól menedzselte a kutatást, a kutatási eredményeket, amikor Magyarországon még nem volt piacgazdaság – teszi hozzá Frank József, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke, a szegedi kutatóintézet korábbi főigazgatója -, elsőként hozott létre nálunk magántőkén alapuló növénynemesítő céget, amely a nemesítéstől a vetőmag-forgalmazásig teljes vertikumot fog át.”
VÖRÖS PARTNEREK. Az évek során ugyanis sokasodott a Kiskun fajtalista, s neki kellett kezdeni a vetőmag-termeltetésnek, feldolgozásnak, forgalmazásnak is. Samir Rady erre a feladatra alapította 1988-ban a Kiskun Gabonakutatási Közös Vállalatot a kiskunhalasi Vörös Október, illetve Vörös Szikra termelőszövetkezetekkel.
A rendszerváltás után azonban csődbe került a két partner tsz, és Samir Rady kivásárolta az üzletrészüket. A fáradtságos nemesítői munka gyümölcse is kezdett beérni, a silókukoricák vetésterületén 25-30 százalékos piaci részesedést értek el a szárazságtűrő és olcsó gyökérszelektált Kiskun hibridek. Nemcsak tengerit, hanem egyre több búza-, repce-, napraforgó- és szójafajtát állítottak elő a kutatók Kiskunhalason. A munkába Samir Rady bevonta a családot is. Fivére az orvosi egyetem elvégzése után a mezőgazdasági tudományokból is ledoktorált, ő lett a kutatási igazgató. Az operatív munka ugyanis egyre több idejét rabolta el Samir Rady főigazgatónak, hiszen a 3 milliárd forint jegyzett tőkéjű, időközben Kiskun Kutatóközpont Kft.-vé avanzsált cég a legjobb esztendőben évi 8 ezer tonna vetőmagot állított elő.
Időközben nemzetközi vállalatcsoporttá is vált a központ. A Kiskun fajta vetőmag-forgalmazási jogát a szomszédos országokban a Kiskun Románia, a Kiskun Szlovákia és a Bereg Kiskun látja el. Az egyiptomi disztribútor a Depa-seed Company, az amerikai képviseletet pedig a chicagói székhelyű Ag-Tech viszi. A saját cégeken túl indiai, pakisztáni, vietnami, laoszi, spanyol, német szerződött partnerek terítik a Kiskun vetőmagot világszerte.
Az üzleti és szakmai siker azonban nem jelentette azt, hogy véget értek a harcok. Néhány éve az amerikai Pioneer cég fajtabitorlás miatt beperelte Samir Radyt, s a jogi Canossa-járásnak csak tavaly lett vége: a Legfelsőbb Bíróság az ő javára döntött.
Az egyiptomi magyar a mezőgazdaságban találta meg a hobbiját is. A Nógrád megyei Érsekvadkerten vásárolt egy ódon, lerobbant kastélyt és hozzá 16 hektáros parkot, ahol a felújítás befejeztével az idén az összes barátját vendégül akarja látni. Mint mondja, ha az ellenségeit próbálná öszszehívni, talán a Parlamentben sem férnének el…
