Meredek emelkedésbe kezdtek az európai tőzsdeindexek március 18-án, amikor George W. Bush amerikai elnök Szaddam Huszeinhez intézett ultimátumával megszűnt az iraki háborút övező bizonytalanság. Ám Klaas-Jan Veerman nyugdíjas holland építési vállalkozó egyáltalán nem volt elragadtatva. “Én már okultam a tőzsdei befektetésből. Bármeddig tart is ez a fellendülés, többé biztosan nem vásárolok részvényeket” – mondja két korty sör között a Hága legrégebbi vendéglői közé tartozó Het Goude Hooftban, vagyis az Aranyfejben ülve.
Frits Bolkestein. Az Európai Bizottság belső piacért felelős tagja egy sor új szabály bevezetésével erősítené a befektetői hajlandóságot.
Sok honfitársához hasonlóan Veerman is alaposan megégette magát, amikor február 24-én a mélybe zuhant a Royal Ahold árfolyama. A kiskereskedelmi óriáscég – amelynek részvényei a legszélesebb körben birtokolt papírok Hollandiában – akkor ismerte el, hogy egyik amerikai leányvállalata a ténylegesnél félmilliárd dollárral magasabb nyereséget jelentett az elmúlt két évre. A baj pedig nem jár egyedül: március elején Veerman további dollárezreket veszített Corus-részvényein, a veszteséges brit-holland acélgyár árfolyama ugyanis szintén nagyot esett arra a hírre, hogy az igazgatóság tagjai képtelenek egyezségre jutni a szerkezetátalakítás ügyében. “Ezek a botrányok és balhék tényleg megértetik az emberrel, hogy milyen veszélyes dolog részvényesnek lenni” – kesereg Veerman.
TULIPÁNŐRÜLET. Pedig ha valaki, a hollandok igazán tisztában lehetnek a kockázatokkal. Ki ne emlékezne például a tulipánőrületre? Még a XVII. században történt, hogy a hollandok és Európa számos más nemzetének képviselői eszelős tulipánhagyma-spekulációba kezdtek, az egekbe nyomva az árakat; mígnem a piac végül összeomlott. Kereskedők, háziasszonyok, tengerészek – mindenki hatalmasat bukott. A hollandoknak jó időre el is ment a kedvük bármiféle befektetéstől.
Hasonló ódzkodás munkál manapság az európai kisbefektetők körében. Könnyű megérteni, miért. Nagyon sokan közülük csak az 1990-es évtizedben merészkedtek először a tőzsdére, konzervatívnak és biztonságosnak látszó privatizált állami társaságok részvényeibe invesztálva nyugdíj- és egyéb megtakarításaikat. Csakhogy hosszú azoknak a cégeknek a listája, amelyek ma különböző okokból – a kockázatos felvásárlások, a gyenge menedzsment vagy akár a balszerencse folytán – mindössze árnyékai egykori önmaguknak: a Deutsche Telekom, a France Télécom, a brit Railtrack, a British Airways vagy az Air France csupán néhány példa a sok közül. Természetesen szinte az összes olasz részvényesnek voltak Fiat-papírjai, és szinte minden holland befektetőnek Ahold-részvényei; az utóbbiakat az élelmiszer-vásárláskor kapott kuponokért lehetett megvenni.
Az érintett társaságok árfolyama ma a legjobb esetben is csak a 2000-es szint ötödén áll. “Több mint 20 ezer fontot veszítettem a Railtracken, és a többi privatizált társaságban meglévő részvényeim is nagyon rosszul teljesítenek. Bárcsak meg se vettem volna őket” – panaszkodik Alan McDonald glasgow-i tanár. A British Energy részvényeit 3,16 dolláron bocsátották ki hét évvel ezelőtt, jelenleg 8 centet érnek. Ott vannak aztán a fiatalabb befektetők, akik úgy gondolták, vagyonokat kereshetnek, ha bevásárolnak a német Neuer Markton és más, szintén a technológiai cégekre szakosodott piacokon. Nos, mint tudjuk, a Neuer Markt tavaly megszűnt, miután kapitalizációja a 2000 eleji 233 milliárd dollárról 20 milliárdra zsugorodott. “Milliók veszítettek milliárdokat” – fogalmaz Christopher Watts, a magántulajdonú frankfurti Metzler Bank elemzője.
Mindez létében fenyegeti az éppen csak kibontakozó európai részvénytulajdonosi kultúrát. A kisbefektetők mindenütt hátat fordítanak a tőzsdének, a szó szoros értelmében Spanyolországtól Svédországig. Madridban március közepén börtönbüntetésre ítéltek két üzletembert, amiért egy ingatlanügyletben megtévesztették a befektetőket, Stockholmban pedig a Skandia Insurance széles körben birtokolt részvényei veszítették el értékük nagy részét a biztosítótársaság meggondolatlan külföldi terjeszkedése miatt. Az európai tőzsdéken a kereskedési volumen közel 10 százalékkal marad el az egy évvel ezelőtti szinttől. A kisbefektetők egyrészt elég fegyelmezettek ahhoz, hogy ne adjanak el a mélyponton – amelyről persze utóbb kiderülhet, hogy még mindig nem az igazi mélypont -, azaz többnyire megtartják a tulajdonukban lévő papírokat. Másrészt nem vásárolnak új részvényeket, és a befektetési alapokat is kerülik – állítja egy londoni alapkezelő, aki szerint a március 20-a körüli tőzsdei felfutás döntően a fedezeti alapoknak és más intézményi befektetőknek volt köszönhető. “A kisbefektetők nincsenek sehol” – teszi hozzá a szakember.
NYUGDÍJAGGÁLYOK. Ha a részvényekkel szemben kialakult averzió megmarad, az több tekintetben is káros következményekkel járhat. Európa gazdaságának robusztus részvénypiacokra van szüksége, hogy legyen honnan finanszírozni az egyes ágazatok konszolidációját és a növekedéshez nélkülözhetetlen új vállalkozásokat. Ráadásul még mindig privatizációra vár több száz állami társaság, és van sok családi tulajdonú cég is, amely előbb-utóbb tőzsdére megy. Végül, de nem utolsósorban a pénzszűkében lévő kormányoknak az volna az érdekük, hogy az emberek kevésbé támaszkodjanak a drága állami nyugdíjbiztosítási rendszerre, ahelyett minél nagyobb mértékben vegyék igénybe a részvényekbe invesztáló magánpénztárakat. Ellenkező esetben a társadalombiztosítási terhek összeroppanthatják a gazdaságokat. A közelmúltban azonban mind Németországban, mind Olaszországban sikertelennek bizonyult az a kísérlet, hogy a dolgozókat érdekeltté tegyék a magán-nyugdíjpénztári tagságban. “Nyugdíj-megtakarításaim jobb helyen vannak az államnál, mint a magánszektorban” – ad hangot sokak véleményének Heide Wagener frankfurti hoteltulajdonos.
A részvényvásárlási kedv hanyatlása súlyosan érintett számos pénzügyi szolgáltatót. Március közepén a frankfurti Fritz Nols Global Equity Services is feliratkozott azoknak a kisebb brókercégeknek a hosszú listájára, amelyek kénytelenek voltak becsukni a boltot. “Belátható időn belül nem fognak javulni a dolgok, úgyhogy nem maradt más választásunk” – mondja Rudolf Reil igazgatósági tag.
Az alapkezelő társaságok helyzete szintén romlik, miután a korábbinál jóval gyérebben folyik be hozzájuk új pénz. Thomas S. Marsh, a vagyonkezelési ágazat trendjeit figyelő Cerulli Associates londoni irodájának munkatársa szerint az év előrehaladtával egyre több cég megy majd tönkre. Nagy-Britanniában példátlan mértékben csökkent az adómentes egyéni megtakarítási számlákat vásároló kisbefektetők száma. “Az emberek még ilyen alacsony árfolyamok mellett sem mernek részvényeket venni” – állapítja meg Leslie Coleman londoni befektetési tanácsadó.
Elemzők szerint a részvényvásárlási kedv csak akkor éled újjá, ha annak érdekében mind az Európai Unió (EU), mind az egyes tagországok döntéshozói és hatóságai megfelelő lépéseket tesznek. Először is javítani kell a számviteli és a vállalatirányítási normákat, továbbá erősíteni kell az átláthatóságot, lehetőleg egységesen az egész EU-ban. Emellett a kormányoknak az eddiginél radikálisabb nyugdíjreformokat kell elfogadtatniuk, és nagyobb adókedvezményekkel kell ösztönözniük azt, hogy az emberek a magán-nyugdíjpénztári tagságot válasszák.
Frits Bolkestein, az Európai Bizottság belső piacért felelős tagja ígéretet tett egy sor új szabály bevezetésére, amelyek rendelkezni fognak a mostaninál bővebb adatközzétételről, az elektronikus szavazati jogokról és a vállalatigazgatók fizetésének kontrolljáról. Ezenkívül már megszületett a döntés, hogy 2005-re az EU valamennyi tőzsdén jegyzett társaságának át kell vennie a nemzetközi számviteli normákat (IAS). Csakhogy egyes bírálók szerint a tervbe vett változtatások nem elégségesek. “A szabályok mellett aktív felügyeletre is szükség van” – vélekedik Peter Paul F. de Vries, a Euroshareholders nevű brüsszeli lobbicsoport alelnöke.
MEGRETTENT MILLIÓK. Wilhelm Rasinger, az osztrák részvénytulajdonosi szövetség vezetője – aki saját szavai szerint “viszonylag optimista” – azt vallja, hogy a befektetők vissza fognak térni, és a részvényesi kultúra tovább fejlődik. A csalódott Veerman viszont korántsem ennyire bizakodó: “Legutóbb a pénzügyi szakértőkre hallgattam, és elvesztettem egy csomó pénzt. Azóta félek a részvényektől.” Európa-szerte milliók éreznek ugyanígy.
