Gazdaság

Üzleti szenvedély

Menedzserportokkal kapcsolatos vállalkozást vezetni egyelőre nem bomba üzlet Magyarországon. A szolgáltatók befektetéseik megtérülésére csak hosszú távon számítanak.

Nemkívánatos személy volt Bőhm Gabriella és baráti köre a kilencvenes évek elején Magyarország egyetlen fallabda-pályáján, a Hotel Intercontinentalban. A csapattagok, akik a szállóvendégek elől foglalták a pályát, a személyzet határozott fellépése nyomán hamar a fitneszterem falain kívül találták magukat. “Kapóra jött, hogy a Marczibányi téri Sportcsarnokban megüresedett egy nagyobb terület, ezt azonnal kibéreltük” – mondja Bőhm. A sportszerető hölgy üzlettársaival – akik között magyar fallabda-bajnok is akadt – a budai helyszínen négy fallabda-pályát építtetett.

Nem ő az egyetlen, aki saját kedvteléséből próbált üzletet kovácsolni. Más menedzsersport-vállalkozások tulajdonosai is jellemzően olyan emberek, akik maguk is űzik azt a sportágat, amelyet szolgáltatásként értékesítenek. A szenvedélyükre, motivációként, főként kezdetben van szükségük, hiszen az indulás nem könnyű, s később is inkább jó megélhetést, semmint gazdagságot remélhetnek a sportcégtől.


Üzleti szenvedély 1

Bőhm Gabriella:

FALRA HÁNYT LABDA. Bőhm Gabriella a vállalkozás beindításához 70 százalékban kölcsönt vett fel. Tette mindezt közvetlenül a rendszerváltás után, amikor csak igen magas, 30-40 százalékos kamat fejében lehetett hitelhez jutni. “Noha a rendszerváltás e tekintetben átok volt, rengeteg külföldi cég jött az országba, azok vezetői pedig magukkal hozták a squash szeretetét, és szép számban látogatták a klubot” – mondja a vezető. Ők öt év alatt törlesztették adósságaikat, majd a City Squash Club (CSC) elindítása után férjével létrehozták a fallabda-pályák építésével foglalkozó Squashtech Kft.-t.

Egy fallabda-centrum kialakítása ma is költséges dolog, vállalkozó kedvűek mégis akadnak bőven. Elég csak arra gondolni, hogy míg 1990-ben csupán egy squashpálya volt Magyarországon, addig ma 61 magánkézben lévő terem működik. Egy fallabda-klub kialakításához jókora terület vagy telek szükséges, ugyanis egy pálya 60 négyzetméter, s nem árt, ha ebből legalább 4 áll a vendégek rendelkezésre. A pályák megépítése egyenként 5-6 millió forintba kerül: a speciális falburkolat, illetve parketta, a 12 milliméter vastag üvegfal és az egyedi megvilágítás nem olcsó mulatság. “A klubnak igazodnia kell a menedzserekből, vállalkozókból álló vendégkör igényeihez. Jó, ha a terem kialakítása nagyvonalú, nyitva tartása pedig 24 órás, hiszen az időhiányban szenvedő kuncsaftok csak az esti órákban érnek rá játszani” – mondja Bőhm Gabriella, aki a legforgalmasabb, esti időszakban óránként 3600 forintért értékesíti pályáit, míg a peremkerületek klubjainak vezetői este ennek csak alig több mint a felét tudják elkérni. Bőhmnek a vállalkozásban a jó helykiválasztásból adódó magas pályabérlet jelenti az üzletet.

“A fallabda azért is sikeres – teszi hozzá -, mert a kellően intenzív, egyórás játék közben sokkal nagyobb energialeadás érhető el, mint más sportok esetén, s ez a menedzserek számára fontos.” Ennek fejében őket még a tevékenység járulékos költségei sem riasztják el, pedig egy ütő 50-60 ezer forintba, a cipő 15-20 ezerbe, a gumilabda megközelítőleg 1000 forintba is belekerülhet. Sőt, aki ad magára, edzőt is fogad, s ennek ára a tréner magyar ranglistán elfoglalt helyezésétől függően óránként 2-5 ezer forint. Bár Bőhm Gabriella a klub tavalyi nyereségét nem számszerűsítette, annyit elárult: pont akkora haszonra tett szert, amennyiből újra tudta burkolni a terem bejárati részét, felújíttatta az öltözőket, illetve egy szaunával bővítette a klubot. A fejlesztésekre azért volt szükség, hogy a környező budai fallabda-pályák ne csábítsák el a játékosokat a 11 éve működő klubból.

ÜZLET A GYEPEN. A golfozáshoz a vastag pénztárca mellett sok szabadidő is kell. Amibe adott esetben az utazási időt is bele kell számítani. Magyarországon ugyanis egyelőre csupán 6 pálya működik, holott például a szomszédos Ausztriában 110 ilyen létesítmény várja e sport szerelmeseit. Bábos Réka, a remeteségpusztai Old Lake Golf Club igazgatója szerint is telítetlen a hazai piac, amit egyre több külföldi befektető ismer fel. A magyar tulajdonú Old Lake Holding Rt. még a kilencvenes évek közepén eszmélt, amikor a privatizáció után megvásárolta a Tatához tartozó, a magánosítás előtt vadasparkként működő 100 hektáros ősfás-arborétumos földet. A befektető a területet az idegenforgalom és az infrastruktúra folyamatos fejlesztésével varázsolta rekreációs központtá. A golfpályát és a hozzá tartozó klubházat 1998 őszén nyitották meg, 2000-ben egy hotellel egészült ki a szolgáltatások köre, majd később az Old Lake Holding Rt. egy horgásztavat is vásárolt meglévő tulajdonaihoz.


Üzleti szenvedély 1

Bábos Réka:

Bábos szerint munkáltatója a vállalkozással kemény fába vágta  a fejszéjét, hiszen Magyarországon meglehetősen “lapos” a piac. Hagyománya, kultúrája egyáltalán nincs a sportnak, ezért fel kell kelteni az igényt rá, s ha mindez megvan, csak akkor várhatják befektetéseik megtérülését, amit folyamatos beruházás mellett hosszú távon, tíz év alatt remélnek. Addigra viszont bíznak az invesztíció megtérülésében, ezt egyebek mellett a terület, illetve a vagyon felértékelődése is valószínűvé teszi. Bábos a tavalyi évre vonatkozóan 100 millió forintot meghaladó bevételről számolt be lapunknak, de hozzátette, a kiadásaik is ilyen mértékűek voltak. Állítása szerint ugyan golfszolgáltatásaik hozzák a legnagyobb forgalmat, de maga a golf nem tartaná el a létesítményt, az összes többi bevételre, így az egyre erősödő hotelforgalomra is szükség van a talpon maradáshoz. Közép- és felsővezetők, önállóan vállalkozó üzletemberek űzik ezt a sportot, olyanok, akik többnyire ülőmunkát végeznek. “Időigényes sportról van szó; egy teljes kör lejátszása 6-7 órába telik, viszont a játék üzleteket is generálhat, hiszen a hosszú séta alatt a munka is szóba kerül a felek között. Sőt, a játékstílusból egyúttal a potenciális üzletfél magatartása is megismerhető. A játékos mozdulatai ugyanis az ötödik óra után spontánná válnak, ekkor már nem lehet uralkodni a pózokon, s egy labdaelütésből lemérhető, hogy fair, nyugodt vagy hektikus játékossal állunk-e szemben” – fejtegeti Bábos Réka. Hogy mindez kiderüljön, s valaki kiállhasson a pályára, be kell szerezni egy 100 ezer és 1 millió forint közötti árú ütőkészletet, s ki kell bérelni a pályát, ami a tárgyalt terepen éves szinten, korlátlan pályahasználattal 250 ezer forintba kerül.


Üzleti szenvedély 1

Vas Lőrinc:

PUSKAVÉG. Szintén a magasabb jövedelműek sportja a vadászat. Drága a vad kilövése, akárcsak a közel 200 ezer forintba kerülő sportruházat vagy a zsákmány elejtéséhez szükséges fegyver, amelynek ára 100 ezer és 2 millió forint közé esik. A vadásztatás mint üzlet az 1980-as évektől kezdett beindulni Magyarországon. Komoly hasznot azonban nem az itthoni, hanem a külföldi vadászok fogadása termel, ők szívesen járnak a jó minőségű, vadban gazdag magyar területekre, s elégedettek az itteni viszonyokkal. A kisvadaktól hemzsegő alföldi tájakat elsősorban olaszok keresik fel, nyulakra és madarakra lesve. Nagyvadas területeinket, ahol dámszarvast, gímszarvast, vaddisznót lehet lőni, 60 százalékban osztrákok látogatják, 30 százalékban németek és csak 10 százalékban magyarok. “Honfitársaink az olcsó vadakra mennek” – mondja Vas Lőrinc, a Kislődi Erdőbirtokosság vadásza. A 270 ezer forintért kilőhető, 6-7 kilogramm agancssúlyú szarvasbika-trófeák a külföldiekre várnak, míg a magyarok a 20-50 kilós vaddisznókra utaznak. Ezek a példányok ugyanis már 10 ezer forintért elejthetők.

A külföldiek magyarországi vadászata, a törvényi szabályozás értelmében, vadászatszervező irodákon keresztül lehetséges. E cégek utaztatják és szállásolják el a csoportot, munkatársaik szerzik be számukra a vadászengedélyt, illetve közvetítik a megfelelő területre a vendégeket. A vadászatszervezők haszna nem csak a beutaztatáson van, hanem minden meglőtt vad kilövési árának 5-10 százaléka őket illeti. A vadakat szolgáltató terület számára a szabott éves kilövési terv teljesítése jelenti az üzletet. “Kevés vadásztársaság gazdagszik meg belőle. A megélhetést mindenestre biztosítja” – fogalmaz Vas Lőrinc, hozzátéve, hogy társasága e tevékenység kapcsán tavaly tízmilliós forgalmat ért el.


Üzleti szenvedély 1

Gál József:

VITORLÁS CHARTER. Vitorlást birtokolni az üzleti életben státusszimbólumnak minősül. “Ha valakinek az Adrián ring a hajója, ahova nyáron meghívja az üzletfeleit, akkor sikeres embernek számít” – mondja Gál József, a vitorlássport egyik hazai szaktekintélye. Szerinte a vitorlázás befogadóbb, mint sok más elitsport, ebbe ugyanis olyan emberek is belekóstolnak, akik nem engedhetnek meg maguknak egy saját hajót. Sok egyetemista például szívesen áldoz egy-egy tengeri tanfolyamra. “Ők hisznek abban: egyszer eljutnak oda, hogy vehetnek maguknak egy saját vízi járművet” – mondja Gál, a vitorlás-chartereztetéssel foglalkozó Equator cég tulajdonosa, aki romantikus okokból kezdett vitorlázni. “Gyerekkorom meghatározó olvasmányélménye volt Francis Chichester Gipsy Mouse vitorlással a Föld körül című könyve, ahol a szerző saját viszontagságos élményeit írja le tengeri utazásáról. Oly mértékben hatott rám a regény, hogy azt gondoltam, nekem is ezt kellene csinálnom. Az álom összejött, Fa Nándorral 1985 és 1987 között megkerültük a Földet, majd a családommal is tettem erre kísérletet. Amikor nem a habokat szeltem, kitanultam a hajóépítést, majd céget alapítottam.” Gál kisvállalkozóként 1996 óta saját hajóival dolgozik az Adrián, a Földközi- és Karib-tengeren. Vendégei elsősorban olyan felső vezetők, cégtulajdonosok és családtagjaik, akiknek hajójuk nincs, de sok szabadidővel rendelkeznek. Nekik kínál ringatózási lehetőséget nyáron az Adrián, télen pedig – mivel egy szezonból nem lehet megélni – a Karib-tengeren. A bátrabbaknak a köztes időszakban Gibraltártól Antiguáig az óceánátkelés élményét adja Gál József. A hazai, telített piacon, ahol két tucat vállalkozás foglalkozik chartereztetéssel, a cégvezető a tengeren szerzett tapasztalatával tud talpon maradni: az ő esetében a biztonság és a rutin jelenti az eladható terméket. Két saját építésű hajóját úsztatja; az 50-60 milliót érő járművek heti 500-600 ezer forintos bérleti díj ellenében futnak ki a kikötőkből. Igény pedig szép számmal mutatkozik a charterszolgáltatásra, mert hajót bérelni még mindig olcsóbb, mint venni. Egy part menti tengeri hajózásra alkalmas vitorlás ugyanis minimum 5-10 millió forintba kerül, a felső határ pedig a csillagos ég.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik