Vissza a gyökerekhez

Többnyire álmosan zajlik az élet Güterislohban, ahol a Bertelsmann médiacsoport központja található. Ám a német kisváros egy ideje olyan ármánykodások és hatalmi törekvések színterévé vált, mintha a társaság egyik legsikeresebb szerzője, az izgalmas regényeiről ismert John Grisham találná ki a történet fordulatait.

Reinhard Mohn, a Bertelsmann 81 esztendős vezére hirdette meg a visszatérést az alapértékekhez.

NAGY CSALÁD. A cselekmény a következőképpen épül föl. Az első fejezetben elmozdítják az óriásvállalat éléről Thomas Middelhoff vezérigazgatót, és leállnak az általa beindított nagyszabású internetes stratégiával. Ezután Reinhard Mohn, a társaság 81 esztendős “pátriárkája” korát meghazudtoló határozottsággal elveti a kilencvenes években folytatott nemzetközi terjeszkedést, majd meghirdeti, hogy vissza kell térni annak a mitikus korszaknak az értékeihez, amikor az üzlet még generációról generációra öröklődött, s a tulajdonosok úgy törődtek az alkalmazottakkal, mintha egy nagy család volnának. Mohn felesége, a nála 20 évvel fiatalabb, egykor titkárnőként dolgozó Liz egyre nagyobb hatalomra tesz szert, aminek egyenes következményeként a Bertelsmann számos menedzsere távozik, vagy kerül lapátra. Több sem kell Gerd Schulte-Hillen felügyelőbizottsági elnöknek, a társaság szürke eminenciásának: példátlan módon nyilvánosan figyelmeztet arra, hogy a 80 ezer embert foglalkoztató, évi 20 milliárd dollár árbevételű Bertelsmann a legjobb úton van afelé, hogy az előmenetelnél a hagyományokat feledve ne az érdem, hanem a név számítson.

Szerencsére mindeközben azért az üzletre is figyel valaki. Mindeme felfordulás dacára az új vezérigazgató, Gunter Thielen komoly előrehaladást ért el a költségek csökkentésében, valamint a Bertelsmann tevékenységének újrafókuszálásában, aminek eredményeként a vállalat ismét azzal foglalkozik, amiben hagyományosan a legjobb: könyvek, magazinok, lemezek és televíziós showműsorok előállításával. A BMG lemezkiadó két veszteséges év után újra nyereségessé vált, köszönhetően olyan előadóinak, mint Avril Lavigne és Santana. A Bertelsmann többségi tulajdonában lévő RTL Group tévétársaság beindította a “Németország szupersztárt keres” című tehetségkutató show-ját, amely kedvezően hat a magazin- és lemezeladásokra is. “Middelhoff távozása óta elég világos az irányvonal. Olyan üzletekre koncentrálnak, amelyekhez értenek és amelyekben ők dominálnak” – mondja Wolfgang Bock, a Mercer Management Consulting müncheni partnere.

LASSÚ HALADÁS. Thielen célkitűzése szerint 2005-ig a jelenleginek a kétszeresére, 10 százalékra kellene nőnie a forgalomarányos megtérülésnek, de a nyereségadatokon egyelőre nem különösebben látszik a változtatások hatása. Ez persze kevéssé meglepő, hiszen Thielen csak tavaly júliusban vette át az irányítást. Magántulajdonban lévő vállalatként a Bertelsmann csak a hónap végén teszi közzé hivatalosan tavalyi eredményét, de a már rendelkezésre álló információkból az derül ki, hogy 2002-ben az üzemi nyereség körülbelül 1 milliárd dollár volt, szemben a megelőző teljes üzleti évben elért 1,3 milliárddal. Ez azonban valójában előrelépés. Az egyszeri bevételeket nem számítva ugyanis a Bertelsmann a legutóbb két üzleti évet egyaránt veszteséggel zárta, mégpedig azok miatt az óriási – 2001-ben 960 millió dollárt kitevő – meg nem térülő befektetések miatt, amelyeket internetes vállalkozásaira fordított. Márpedig ha a világgazdaságban beindul a fellendülés, a még Middelhoff idején megkezdett költségcsökkentések megteremthetik az alapot az egészséges nyereségnövekedéshez. Nem zárható ki az sem, hogy a BMG fúzióra lép, vagy egyéb módon szövetkezik valamely másik lemezcéggel.

A tartós növekedés az alacsonyabb beosztású menedzserek kezdeményezéseitől is függ. Ezért aztán Thielen felelevenített egy régi Bertelsmann-hagyományt: a decentralizációt. Míg Middelhoff azon volt, hogy az egyes divíziók szorosabban működjenek együtt, addig Thielen pénzügyi célokat szab meg a számukra, és békén hagyja őket, ha megfelelően teljesítenek. A koncepció a jelek szerint sikeres. A magazinokat kiadó Gruner+Jahr például a hirdetési piac szűkülése miatt kénytelen volt megszüntetni az Online Today internetes magazint, valamint a fiatal vállalkozókat célba vevő, Bizz címet viselő üzleti lapot. Vezetői több tucatnyi költségcsökkentési módozatot találtak ki, amelyek – bennfentesek tájékoztatása szerint – együttesen 75 millió dollár megtakarítást eredményeztek, ezáltal a Gruner+Jahr nyereséges tudott maradni.

Thielen, aki korábban a kiadói szolgáltatásokat nyújtó Bertelsmann-cég, az Arvato Services főnöke volt, nagyon hamar bevezette a “vissza-az-alapokhoz” mentalitást. Csökkentette a vezérigazgatói stábot, kevesebbet költ külső tanácsadók alkalmazására. Egyúttal felrázta a menedzsmentet is. Megszüntette a fúziókért és felvásárlásokért felelős osztályt, amelynek vezetőjét, Arnold Bahlmannt a különleges kiadványokat megjelentető – eladás előtt álló – BertelsmannSpringer élére nevezte ki. Januárban felmondott a Random House kiadócég egyik vezető- szerkesztőjének, Ann Godoffnak, amiért nem teljesítette az elvárt nyereségcélokat. Egy hónappal később negatív publicitás közepette lemondott posztjáról Didier Bellens, az RTL belga vezérigazgatója.

Hatalomváltás után természetesen elkerülhetetlen bizonyos takarítás. Thielennek azonban vigyáznia kell, nehogy túllőjön a célon, s ezzel lázadást váltson ki. Reinhard Mohn – aki a második világháború után újjáélesztette a Bertelsmannt, és nagy szerepet játszott abban, hogy a csoport nemzetközi médiatársasággá fejlődött – nemrég könyvet jelentetett meg, amelyben élesen kikelt a magukat túl nagyra értékelő, saját dicsőségüket mindennél fontosabbnak tartó menedzserek ellen.

Mohn már évek óta hangoztatja ezt a véleményét, de az, hogy nyomtatásban is kifejtette, nehezen értelmezhető másképpen, mint a nemzetközi hírnevet kivívó Middelhoff arculcsapásaként. Világossá vált az is, hogy Mohn megelégelte a látványos ügyleteket, és erősíteni kívánja a családi kontrollt a vállalat fölött. Ennek jegyében állította feleségét, Lizt a társaság igazgató tanácsának élére, amely a szavazati jogot biztosító részvények 75 százalékát ellenőrzi, és amely a felügyelőbizottság tagjait is kinevezi.

DINASZTIA? A Bertelsmann vezetői attól félnek, hogy miután Thielen stabilizálja a helyzetet, Mohnék a fiukat, a jelenleg a Lycos Europe-ot irányító Christoph Mohnt akarják az egész vállalat vezérigazgatójává megtenni. A 37 esztendős ifjabb Mohn sokak szerint még nem alkalmas erre a feladatra, annál is kevésbé, mert hiányzik belőle apja karizmája. Ráadásul a fiatalabb családtagok hatalmának erősödése szakítást jelent az elmúlt két évtized gyakorlatával. Amióta Reinhard Mohn 1981-ben leköszönt a vezérigazgatói posztról, a Bertelsmannt olyan emberek irányították, akik a társaságon belül küzdötték fel magukat a vezetésbe, és nem tartoznak a családhoz.

Még ha Reinhard Mohnnak kifogásai is vannak a Middelhoff által meghonosított amerikai stílusú üzleti praktikák ellen, a Bertelsmann mégsem fordíthat hátat a világnak. Árbevételének mintegy 70 százalékát külföldön éri el, a német piac pedig stagnál. Emellett a belga társtulajdonosnak, a Groupe Bruxelles Lambert-nek még mindig opciója van arra, hogy a tőzsdén értékesítse 25,1 százalékos Bertelsmann-pakettjét. Ha ez megtörténik, a társaság ki lesz téve annak, hogy kívülállók fürkésszék a működését. Thielen biztosan vissza fogja nyesni a buborékévek túlkapásait, a Mohn-család pedig biztosan morogni fog. A Bertelsmann nemzetköziesedése azonban ma már megállíthatatlan.