Egy alkalmazott állásába került, hogy az egyik hazai szoftvergyártó cég azért csúszott le a Széchenyi Terv pályázatáról, mert adminisztrációs hiba folytán a kiírásban szereplő összegnél kevesebb önerőről nyújtott be igazolást. A figyelmetlen kollégát elbocsátották, a cég azonban azóta már a sokadik pályázaton indult sikerrel. A titok nyitja, hogy pályázatfigyeléssel és -írással főállásban foglalkozó munkatársakat szerződtetett, miközben megmaradt és virágzik az eredeti divízió is.
Az uniós csatlakozás küszöbén igen kevés, alig néhány száz vállalkozásról és települési önkormányzatról mondható el, hogy az említett céghez hasonlóan már “célegyenesbe fordult” a pályázatírási készség elsajátítása terén, azaz rutinos tenderező, rendszeresen indul hazai és közösségi pályázatokon, tudja, mikor, milyen célokra, milyen pályázati csomag benyújtásával nyerhet el támogatást. Márpedig ettől függ, hogy a 2004-2006-os időszakra a közösségi kasszában társfinanszírozás keretében előirányzott, összesen 1200-1500 milliárd forintból ténylegesen mennyit tud lehívni az ország.
FÉLELEM. Késésben vagyunk – ismerik el, de csak maguk között kongatják a vészharangot a kabinet illetékes vezetői. Március végén valamelyest csökkenhet a lemaradás, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Hivatala néhány héten belül meghirdeti az első, a tervhez illeszkedő, pályázatkészítést segítő projektet. Önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek között 6,2 milliárd forintot osztanak szét, hogy a csatlakozás időpontjáig, azaz 2004. május elsejéig uniós forrásokra esélyes projekteket készítsenek elő. Az uniós pályázáshoz kínál kiváló trenírozási lehetőséget a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) közelmúltban meghirdetett Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programja is, amelyet egyfelől óriási érdeklődés, másfelől azonban csalódottság övez, merthogy az érintettek keveslik a pénzt.
“Ha valamennyien, akik itt jelen vagyunk, indulunk a tenderen, ki is merítjük a keretet, mivel összesen maximum 80 vállalkozás számíthat támogatásra” – kommentálta egy üzleti reggelin a minap egy hazai vállalati vezető a GKM 2003-ra meghirdetett, a versenyképesség erősítését célzó pályázatát. A gyors fejszámolást vélhetően nemcsak ő végezte el, s latolgatott, érdemes-e pályázni akkor, ha egy több ezres, de akárcsak több százas potenciális résztvevői körből csupán 80 társaság lesz végül “befutó”.
“A relatíve alacsony keret tényleg nem hat pezsdítően az amúgy is hezitáló vállalkozásokra” – ismeri el Varga Béla, a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Iparkamara munkatársa, ugyanakkor véleménye szerint mégsem kell kárhoztatni a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programot, mert sokkal strukturáltabb, mint a Széchenyi Terv volt. “Olyan, mint egy sokfiókos szekrény, amelynek további előnye, hogy legalább pontosan lehet ismerni az egyes fiókok nagyságát” – érvel. Meglátása szerint a limitált keret gyorsaságra sarkallja a cégeket, hiszen minél később fut be a pályázat, annál kevesebb az esély a győzelemre. Másfelől, a szigorú követelményrendszer távol tartja az “aranyásókat”. “Előre tudható, hogy ez nem ingyen pénz, amit akár kalandorok is elnyerhetnek” – teszi hozzá.
A pályázati pénzek potenciális kedvezményezettjeiről azonban a legkevésbé mondható el, hogy kalandorok lennének. Az amúgy is tőkeszegény vállalkozások ritkán kockáztatnak százezreket, milliókat pályázati csomagok megrendelésére. De nemcsak a kudarctól való félelem tartja őket vissza, hanem az információhiány is. A multinacionális és az exportra termelő társaságokat, valamint a kommunikációs és IT-szektort leszámítva még a hazai lehetőségekről sem nagyon tájékozódnak, nemhogy a brüsszeli – az angol nyelv és a bírálati szempontrendszer ismeretét megkövetelő – uniós pályázati kiírásokról. Riasztja őket az adminisztrációs kötöttség, a dokumentációs kényszer, az ellenőrzéstől való félelem. “Tény, hogy a pályázás, és az elnyert öszszeg felhasználása során igen magas elvárásoknak kell megfelelni. Az ígért vállalásokat az üzleti tervben és a szerződésben rögzített módon és ütemezés szerint kell teljesíteni, különben a már lehívott támogatást is visszautaltatják”- érzékelteti a hazai és az uniós szigorú szabályozottságot Papp József, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem docense, aki maga is foglalkozik pályázatok írásával és menedzselésével. Mint figyelmeztet, a legtipikusabb hiba, hogy a cég túlvállalja magát. “Nagyon könnyen el tudja magát számolni a pályázó” – jegyzi meg. Ráadásul a támogatást mindig utólag fizetik, a pénzt tehát meg kell előlegezni, ami ugyancsak likviditási nehézséget okozhat. Egy közelmúltbéli példát említ, amikor is egy középvállalkozás azért nem tudta lehívni a már elnyert 35 millió forintos támogatást, mert nem kapott meg egy másik forrást, amivel az üzleti tervben kalkulált.
Kié a pálya?
A PÁLYÁZÁS ELŐNYEI: Esély a finanszírozási forrás megszerzésére, esély a tudás képességének megszerzésére.
A PÁLYÁZÁS FELTÉTELEI: Speciális tudás, nyelvismeret, szövetségalkotó képesség, lobbi-képesség, önerő/hitelképesség, kettős könyvvezetés.
A SIKER KULCSA: A kiírási feltételeket teljesíteni képes pályázó, reális és finanszírozható projekt, kifogástalan pályamunka.
TIPIKUS FINANSZÍROZÁSI PROBLÉMÁK: A megfelelő saját erő vagy a biztosítékok hiánya, a projektköltségek felfújása, fiktív ajánlatok.
AZ ÜZLETI TERV TARTALMA: A cég és a tevékenység ismertetése, a fejlesztési cél és a várható eredmény bemutatása, a fejlesztés részletes műszaki leírása, marketing- és értékesítési terv, pénzügyi terv, a támogatás szükségességének indoklása, a fejlesztés erős és gyenge pontjainak bemutatása, a gazdálkodás környezetének hatásai.
Közvetlenül nem kedvezményezettje a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programnak az integrált vállalatirányítási rendszerek készítésével és értékesítésével foglalkozó Megatrend 2000 Rt., viszont jó üzleti érzékkel értesítette potenciális ügyfeleit, akik az állami támogatás igénybevételével megrendelőivé válhatnak.
“Rendkívül pozitív a visszajelzés!” – számol be a fejleményekről K. Szabó Imre, a cég elnök-vezérigazgatója. A korszerű vállalatirányítási rendszerek elterjedése érdekében kiírt pályázat keretében összesen 400 millió forintot osztanak szét, egyenként 5,00-6,25 millió forint nyerhető el, ami már komoly támogatásnak számít egy 10-20 milliós beruházás esetében. “A GKM pályázata nagyon is létező problémát célzott meg, olyan területen bővíti a forrást, ahol erre óriási igény mutatkozik” – hangsúlyozza. Az informatikai fejlesztésre szakosodott vállalkozás néhány éve két, pályázatírással főállásúként foglalkozó közgazdászt is alkalmaz, akik a cég üzleti partnerei számára is végeznek pályázatkutatást és pályázati csomag összeállítást. Az ügyfeleknek nyert pénz a Megatrendnek is “hoz a konyhára”, merthogy annak egy részét a cégek IT-fejlesztésre költik. A vállalkozás az elmúlt években 8 pályázaton vett részt sikerrel, s összesen mintegy 50 millió forintnyi támogatáshoz jutott. Legutóbb uniós referenciát is szerzett: Magyarországról egyedüli cégként vett részt a 17 európai országot összefogó, az EU úgynevezett 5-ös keretprogramja részeként meghirdetett, 500 ezer eurós értékű Aforo projektben, amely mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozások digitalizálását célzza.
PATÓ PÁLOK. Egyelőre azonban kevesek rendelkeznek éles szemmel, s látják meg a pályázatokban a piacbővítési lehetőséget. A Figyelő értesülése szerint vidéken elsősorban tudományos és felsőoktatási műhelyek, könyvelői irodák, míg a fővárosban uniós szakismerettel, nem ritkán brüsszeli tapasztalattal rendelkező közgazdászokból, jogászokból, mérnökökből álló cégek szakosodtak pályázatfigyelésre és készítésre, számuk azonban egyelőre csupán pár tucatra rúg. Mellettük “karitatív alapon” a kistérségi fejlesztési központok, a vállalkozásfejlesztési alapítványok és a kamarák szerveztek maguk köré pályázatkészítői hálózatokat, hogy segítsék a térség vállalkozásait. Kiss András, a Hajdú-Bihar megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakembere arról számolt be, hogy figyelik és a kamarai lapban közzéteszik az aktuális brüsszeli pályázatokat, s már most gyűjtik azokat a projekteket, amelyek integrálhatóak az NFT-be. A Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamara sem tétlenkedik, a napokban indít szakma-specifikus uniós felkészítő sorozat. “Korábban azt gondolta a hazai vállalkozások egy jó része, hogy a csatlakozás után térdig járunk a pénzben. Aztán amikor ráeszméltek, hogy ez mégsem lesz így, Pató Pál-i magatartás lett úrrá rajtuk, mostanában pedig a szorongás stádiumát élik” – számol be az általános hangulatról Kupcsok Lajos, a Pest megyei szervezet főtitkára. Úgy látja, csakis összjátékkal – a kormány, az önkormányzatok és a kamarák összefogásával – lehet oldani a szorongást, mégpedig akkor, ha korrekten, minden részletre kiterjedően készítik fel a vállalkozásokat a csatlakozásra.
