Gazdaság

Bienerth Gusztáv

Az uniós csatlakozás az első esély arra, hogy belépjünk abba a klubba, amelyet eddig csak kívülről nézegethettünk - mondja Bienerth Gusztáv, a PricewaterhouseCoopers (PwC) új regionális vezetője, egyben senior partnere.

Ön regionális vezető lesz a PwC-nél. Mit jelent ez pontosan, hiszen eddig is volt regionális feladata?


Bienerth Gusztáv 1

– A közép- és kelet-európai, valamint a FÁK-országok európai uniós, kormányzati és a nemzetközi pénzintézetekkel folytatott kapcsolataiért leszek felelős. Húsz országgal, köztük most és később csatlakozókkal tartom majd a kapcsolatot, de az is a dolgom lesz, hogy a korábbi belépők, például Írország vagy Görögország tapasztalatait hasznosítsam az új tagállamoknál, a mi tapasztalatainkat pedig átadjam az utánunk jövőknek. Feladatom lesz új termékek kifejlesztése, és új kapcsolatok kiépítése is. Eddig a magyar iroda vezetése mellett a corporate finance, azaz vállalati pénzügyi területet irányítottam regionális szinten.

– Megtartja-e a budapesti iroda főnöki székét?

– Nem, minden eddigi feladatkörömet átadom az utódomnak és Magyarországgal mint a régió egyik fontos országával fogom a kapcsolatot tartani.

– Milyen helyet foglal el majd a nemzetközi szervezetben?

– Bekerülök a regionális vezérkarba, három másik vezető mellé, közülük ketten a könyvvizsgálatért, illetve az adóügyekért felelnek, a harmadik pedig a fő-főnök. Ebben a régióban eddig nem volt ilyen pozíció, csak most érett meg a helyzet, hogy létrehozzák.

– Nincs egy éve, hogy egy interjúban elmondta: azt tartja a vezetői rátermettség fokmérőjének, képes-e valaki nemzetközi szintű pozícióba kerülni. Egy kerekasztal-beszélgetésen pedig elárulta, hogy tíz év múlva vagy a PwC európai főnöke lesz, vagy nyugdíjba megy. Most tett egy lépést az európai főnökség felé.

– Így van. Kilenc év munkája van abban, hogy most tovább léphetek, és az sem volt könnyű. Az egyetlen voltam Kelet-Európában, aki helyi emberként vezette a céget, és ez most még hatványozottabban így lesz. Bonyolultabb és színesebb is lesz a feladatom, és sokat kell tanulnom. Meg kell ismernem, hogyan működik Brüsszel, és milyenek az Európán kívüli konkrét kormányzati realitások. El kell fogadtatnom magam a 20 országban dolgozó 5400 emberrel is, akikkel úgy kell együtt dolgoznom, hogy nincs köztünk alá-, illetve fölérendeltség. Eddig még nem voltam ilyen helyzetben, s bár igyekeztem nem élni ezzel, elvben mindig lezárhattam volna a vitát azzal, hogy így döntöttem, és kész. Arra is megoldást kell találnom, hogy a jövőben ne szóljak bele a budapesti iroda dolgaiba, mert már nem én leszek itt a főnök. Az is foglalkoztat, miként tudom megőrizni a magyarságomat, amikor például a lengyel érdekeket ugyanúgy kell képviselnem, mint a magyarokat. És van egy hendikepem, a nevem: nem lehet tudni, hogy magyar vagyok, pedig ez hitelesebbé tehetne ebben a munkában. Nemrég Romániában találkoztam az ottani uniós főtárgyalóval, és neki fogalma sem volt, hogy magyar tapasztalatot is viszek a beszélgetésbe. Pedig a regionális tapasztalat fontosabbá válik, mint a nyugat-európai.

– Szerintem a neve éppen hogy előnyös; mivel nem lehet tudni, hogy magyar, nem ébreszti fel a kelet-európaiaknak szóló előítéletet.

– Én ilyen előítélettel sohasem találkoztam. Nincs is kisebbségi érzésem amiatt, hogy kelet-európai vagyok.

– Budapest esetleg regionális központtá válik a PwC-n belül, mert Ön kapta meg ezt a feladatot?

– Inkább két központja lesz a régiónak, London és Budapest, azért, mert a legtöbb regionális vezető itt dolgozik, illetve itt fog dolgozni.

– Most, hogy ilyen fontos szerepet kap az életében az Európai Unió, mit gondol a népszavazást megelőző azon vitákról, hogy vajon mennyire lesz nekünk előnyös a csatlakozás, elég támogatást fogunk-e kapni és hasonlók?

– Szerintem ez egy álprobléma. Ez az ország legalább tíz éve dolgozik azon, hogy EU-tagok lehessünk. Ez az embereknek nem is igazán gazdasági kérdés, hanem az első esély arra, hogy csatlakozzunk ahhoz a klubhoz, amelyet eddig csak kívülről nézegethettünk.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik