Hernádi Zsolt és Mosonyi György, a Mol elnöke, illetve vezérigazgatója nem állt be azon cégvezetők közé, akik ez év elején erőteljesen tiltakoztak a forint árfolyamának erősödése ellen. Az integrált energetikai társaság ugyanis – főképp kizárólagos gázimportőrként – azon magyar vállalkozások közé tartozik, amelyeknek kifejezetten jól jött a magyar fizetőeszköz felértékelődése. A Mol dollárban fennálló adósságának év végi átértékelése is “hozott” néhány milliárdot, de a forinterősödés legfontosabb pozitívuma az volt, hogy forintban kifejezve sokkal kevesebbet kellett fizetni az importált gázért.
Gázminőség ellenőrzése.
AZ ERŐS FORINT KEGYELTJE. Igaz, az importárak 28 százalékos mérséklődésében a forinterősödésnél is nagyobb szerepet játszott a földgáz árának – az olajárakat késleltetve követő – csökkenése. Így a Mol a 2001-es 122 milliárdos negatív szaldóval szemben, 2002-ben csak minimális, 600 milliós veszteséget volt kénytelen elkönyvelni a gázon. A közel nullszaldós gázüzlet önmagában is örömteli volta mellett megmutatkozott végre, hogy a néhány éve rigorózus átalakításon áteső és nagy ívű stratégiát megvalósító Mol mit is tud olajvállalatként: a társaság rekordösszegű, 66 milliárdos nettó nyereséget ért el 2002-ben. (S a kép még szebb lenne, ha valóban megvált volna a Mol a gázüzletágtól, mert akkor a profitot kisebb lekötött tőkére kellene vetíteni.)
A jelenlegi kormányzati tervek szerint 2004-től életbe lép az új – a gázpiacon is részleges liberalizációt eredményező gáztörvényhez kapcsolódó – árszabályozás, amelynek érvényesülését az időközben uniós taggá váló Magyarországon nehezebb lesz megakadályozni, mint eddig (a sok tekintetben elődje populista politikáját követő jelenlegi kormányban arra ugyanis valószínűleg volna hajlandóság). Miközben az új árszabályozás (Figyelő, 2003/1. szám) a legnagyobb fogyasztók körében egyértelműen piacnyitást jelent, azaz e kör tagjai akár közvetlenül külföldi szállítótól is vásárolhatnak gázt, a többi fogyasztó esetében fenntartja a hatósági tarifákat, de egyértelműen az importár alapján határozza meg a fogyasztói árat.
A lakossági szegmensben azonban kompenzációra kerülne sor, ami egy ideig garantálná, hogy az árak ne emelkedjenek az inflációnál nagyobb mértékben. A kompenzáció alapja a hazai földgázkitermelés után a Mol – és az esetlegesen koncesszióhoz jutó versenytársak – által befizetett bányajáradék lesz. A 2004-től érvénybe lépő új árszabályozás alapján a Mol gázüzletágon elérhető eredményét 15 és 30 milliárd forint közöttire becsülik az elemzők. A nagy kérdés azonban az, mi lesz addig. Mindenesetre a májustól érvényes áremelés – amivel kapcsolatban továbbra sem teljesen világos, hogy kíván-e a kormány lakossági kompenzációt alkalmazni, s ha igen, akkor miből – csökkenő olajárak, gyenge dollár és erős forint mellett akár mérsékelt profitot is eredményezhet a gázüzletágban. Ennek azonban jelenleg inkább az ellenkezője valószínű. Hernádi Zsolt nyilatkozata szerint az utóbbi hetek-hónapok emelkedő olajárai miatt az első negyedévben ismét veszteségre kell számítani a gázüzletágban. Az év hátralevő részének olajárait pedig az iraki konfliktus kimenetele határozza meg. Az optimista verzió értelmében még olajárcsökkenés is elképzelhető. Réthy Róbert, a CA IB elemzője 2003-ra 25 dolláros átlagos olajárral kalkulál, ami 8 milliárd forint alatti veszteséget jelentene a Molnak erre az évre a gázüzletágon.
DRÁGA LÉTSZÁM. Az elemző azonban nem teljesen elégedett a 2002-es rekorderedménnyel. Igaz, az adózás utáni eredmény többé-kevésbé egybevág korábbi várakozásaival, de a Mol üzemi szinten közel 8 milliárddal kisebb nyereséget könyvelhetett el annál, mint amennyit Réthy korábban kalkulált. Az eltérést a Mol vezetése egy elemzői konferencián több okkal is magyarázta. Réthy Róbert szerint az “alulteljesítés” meghatározó oka a reálbérnövekedés lehetett, ami abban is megmutatkozott, hogy a 20 százalékkal csökkenő létszám mellett sem mérséklődött a bérköltség. A létszámleépítéssel kapcsolatos az a 15,1 milliárdos céltartalék-képzés is, amit a jövő évi leépítések költségeinek fedezetére határoztak el; e leírás nélkül a Mol eredménye még szebb lenne, üzemi szinten elérné a 73 milliárd forintot.
Az elmúlt években százmilliárdokat felemésztő gázüzletág veszteségességének radikális mérséklődése óriási változást eredményezett a cash flow-ban. A Mol 167 milliárd forintos rekordösszegű cash flow-t termelt, ennek köszönhetően 30,7 százalékra csökkent az eladósodottsági mutatója, ami kimondottan kedvező értéknek számít. Michael-Marc Delcommune pénzügyi vezérigazgató-helyettes szerint a Mol tavalyi cash flow-termelése jó helyzetbe hozta a céget az évekkel ezelőtt elhatározott stratégiai cél, a külföldi terjeszkedés finanszírozására. De vajon lesz-e megfelelő célpont? A tavaly novemberi rendkívüli közgyűlésen ugyan megerősítették a korábbi – a regionális növekedést a középpontba állító – stratégia folytatását, ám némi hangsúlyeltolódás is érzékelhető volt, hiszen ezúttal többet beszéltek az organikus növekedésről.
AKVIZÍCIÓS CÉL NÉLKÜL. Az 1999-ben kinevezett Csák János vezetése alatt kitűzött regionális terjeszkedést illetően eddig csak részsikereket tudott a társaság felmutatni. Az egyetlen befejezett akvizíció a Slovnaft felvásárlása. Sem a lengyel PKN-re, sem a gdanski finomítóra, sem a cseh Unipetrolra beadott pályázat nem vezetett eredményre. Szerencse azonban, hogy ezekben az esetekben nemcsak a Mol maradt le az ügyletről; a nemzeti kormányok gondolták meg magukat és fújták le a privatizációt. Így e terjeszkedési stratégia még nyitott a Mol számára, ráadásul ma pénzügyileg is jobb helyzetben van, mint egy-két évvel ezelőtt. Az akvizíciós kudarcok hatására azonban, úgy tűnik, ismét előtérbe kerül a Csák János által leállított benzinkút-építési program; ezúttal a legígéretesebb régiónak a Slovnaft által ellátható Csehország tűnik.
A hosszú távú növekedés záloga azonban valamely régióbeli cég felvásárlása, illetve egy ilyennel való fuzionálás lehet, aminek együtt kell járnia egy kitermelhető mező megszerzésével is. E nélkül a Mol jó esetben is csak stabil osztalékfizetőként jöhet számításba.
Tavaly Magyarországon is megkezdődött a benzinkút-piac konszolidációja. Azt követően, hogy a nagy versenytárs OMV megszerzi az Aral kútjait, Magyarországon is négy nagy cég fogja uralni a piacot: a Mol közel 377 töltőállomása mellett az OMV 168, a Shell mintegy 123, az Agip pedig körülbelül 110 kúttal lesz jelen. Réthy Róbert szerint a piac ilyetén tisztulása kedvező a Mol számára, mivel stabilizálódhatnak a kiskereskedelmi üzletágban elérhető marzsok.
Nem függetleníthető az akvizíciós lehetőségektől a gázüzletág sorsa sem. Míg egy évvel ezelőtt a Mol vezetői még határozottan e szegmens eladásáról beszéltek, ma már óvatosabban fogalmaznak. Az új gázár-szabályozás bevezetése után valószínűleg könnyű lenne vevőt találni erre a divízióra, de kérdés, lesz-e erre határozott szándék a menedzsmentben, illetve lesz-e hozzá megfelelő politikai támogatás.
A Mol azonban bizonyított: veszteséges gázüzletág nélkül képes értékelhető mértékű profitot produkálni. A tendencia várhatóan folytatódik, Réthy Róbert mindenesetre erre az évre is a tavalyival megegyező, vagy azt kismértékben meghaladó nettó eredményt és működési cash flow-t vár.
