Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő politikusok, köztisztviselők vagy más vezetők az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánnak, még ha a törvény betűjének meg is felelnek. Ez a kormány tiszta lappal indult. Nem fogom engedni, hogy bárki is bepiszkolja.
BOZÓKI ANDRÁS politológus, a CEU és az ELTE docense
A fenti szavakat Medgyessy Péter miniszterelnök mondta február 11-én, parlamenti programadó beszédében, és már akkor sejthető volt, hogy ezzel elsősorban saját táborának üzent. De sejthető volt az is, hogy Medgyessy deklarált felfogásával – amely szerint “a politika erkölcse több mint puszta törvényesség” – nagyon magasra teszi a lécet a szocialista-liberális kormánykoalíció sok politikusa számára. Azok számára, akik eddig a magasugrásnak is rúdugróléccel futottak neki.
A beszéd után alig tíz nappal Kiss Elemér kancelláriaminiszter leverte a lécet. Az általa részben tulajdonolt Forgács & Kiss ügyvédi iroda világította át a kormány megbízásából a Malév Rt.-t, a Nemzeti Autópálya Rt.-t, valamint ez az iroda intézte a Magyar Nemzet és a Közlönykiadó Kft. hirdetési szerződésének megszüntetését. A Közlönykiadó 100 százalékos tulajdonosa a Miniszterelnöki Hivatal, a tulajdonosi jogokat és a kft. vezérigazgatója feletti munkáltatói jogokat pedig a kancelláriaminiszter gyakorolja. A kör bezárult.
BENT IS, KINT IS. Némi túlzással: az “állami” Kiss Elemér a “privát” Kiss Elemérrel kötött szerződést. A kancelláriaminiszter olyan macskához vált hasonlatossá, amely egyszerre akart kint is, bent is egeret fogni. Még ha ügyvédi munkavégzését minisztersége idején szüneteltette is, tulajdonrészét nem adta el, így az iroda állami megbízásainak tulajdonosként haszonélvezője lett. Talán erre mondták a kormány kritikusai, hogy “a szakértelem került kormányra”.
“Magyarország köztársaság vagy részvénytársaság?” – tehetnénk most fel a kérdést Orbán Viktor stílusában, az ex-miniszterelnök tavalyi, “tavaszi hadjáratának” egyik vezérgondolatát idézve. De gondolatban melegebb égtájak felé is röpülhetünk. Mintha a napfényes Dél-Itáliában lennénk a múlt század hetvenes éveiben, amikor a Rómában élő Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című filmjét forgatta.
Medgyessy miniszterelnök azonban fent említett beszédében hitet tett a köztársaság mellett, amelyben a miniszterek és más köztisztviselők a közjóért munkálkodnak. Ha pedig a törvényesség és a közerkölcs elvei eltérnek egymástól, az adófizetők pénzével gazdálkodó közéleti szereplőknek a szigorúbb kritériumokat tartalmazó normáknak kell megfelelniük. Habár Medgyessy kormánya e tekintetben maga is aknamezőn lépked, egyszerűen nem követheti elődei példáját abban, hogy újabb Tocsik- és Kaya Ibrahim-ügyekbe szaladjon bele. Meg kell szüntetnie például azt a demoralizáló gyakorlatot, hogy a köztisztviselők mintegy vállalkozóként, a betéti társaságuk alkalmazottjaként végeznek munkát az államigazgatás különböző területein. Az állam spórol rajtuk – mert nem kell utánuk társadalombiztosítási járulékot fizetni -, ők meg “magánosítják” az államot. De az állampolgárok nem részvényesek, és a privatizált állam – mint Forgács, Kiss & Partners – nem a köztársaság.
KÖLCSÖNÖS GYANAKVÁS. A Fidesz-MPP mindenekelőtt a választók által korrupciógyanúsnak ítélt ügyeken bukott meg: Simicska Lajoson, Wermer András birodalmán, az Orbán-bányákon, az Országimázs Központon, a Happy End Kft.-n, Várhegyi Attila “hűtlen kezelésén”, és így tovább. Ez a privatizáló, korrupciós gyakorlat a jelenlegi kormány alatt csak akkor folytatódhatna, ha a Fidesz és az MSZP kiegyeznének, hogy kölcsönösen nem bántják egymás érdekköreit. Ha a “keresztapák” hallgatólagos egyezséget kötnének – a hallgatásról.
Ez azonban ma már remélhetőleg nem megy. Részben azért, mert az Orbán-korszak “egészpályás letámadásának” következtében a felek többé nem bíznak egymásban. Ez az a pillanat, amikor – paradox módon – éppen a politikai elitcsoportok közötti bizalom hiánya látszik kedvezni a törvénytisztelő magatartásra épülő jogállamiság megszilárdulásának. A Medgyessy-kormánynak előre kell menekülnie az “üvegzsebű” és “tisztakezű” demokrácia felé. Csak akkor lehet sikeres, ha azt üzeni: a lenyúlásra épülő vadkapitalizmusnak vége.
A program sikerének előfeltétele annak hitelessége, vagyis az, hogy nemcsak a politikai térfél másik oldalán szereplőkre alkalmazzák, hanem saját köreikben is. Ha nemcsak az ellenzék politikusainak “levadászása” a céljuk, hanem a törvényesség betartása és a korrupció elleni küzdelem. Kiss Elemér kancelláriaminiszter bukása figyelmeztető jel lehetne a kormányoldalon. Vannak, akik megértették az üzenetet, de akadnak, akik nem. Előbbiek a köztársaság eszméjét vallják, utóbbiak pedig “tartják a jó irányt”.
