Már az ötödik fejtágítón veszek részt, de eddig még sehol sem tudtam meg, hogy mi a konkrét tennivalónk a csatlakozás kapcsán – panaszolja egy székesfehérvári asszony, aki építési vállalkozó férjét képviselte a gazdasági tárca “Az EU a házhoz jön” című szemináriumán. Az előadás délután egykor kezdődött a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában, de még négykor is arról beszélt az egyébként kommunikatív előadó, hogy Portugáliában, Írországban és Finnországban miként váltak be a vállalkozói remények.
Csillag István. Mi megmutatjuk, hol a forrás.
TÁVOLI PÉLDÁK. “Nekem Portugália és Írország túl messze van. Arra lettem volna kíváncsi, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnem, tudom-e azokat teljesíteni, s ha nem, megbüntetnek-e, vagy kapok segítséget az államtól” – mondja egy másik résztvevő. Ő – s vele együtt a hallgatóság körülbelül egyharmada – negyed ötkor hagyta ott a rendezvényt, pedig a szervezők azt ígérték, hogy szakmák szerinti bontásban ismertetik a minimumkövetelményeket. Ehhez képest a Nemzeti Fejlesztési Tervről, az unió kohéziós és strukturális alapjairól, a hamarosan megnyíló pályázati lehetőségekről hangzottak el általános információk. Igaz, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára, Apatini Kornélné felhatalmazta a résztvevőket arra, hogy akár őt is “bombázhatják kérdéseikkel” az interneten, egyetlen e-mail sem marad majd megválaszolatlanul.
Hangsúlyozandó, hogy a kabinet, illetve a szaktárca kiemelt jelentőséget tulajdonít a kis- és középvállalkozói (kkv) szektornak, a rendezvénysorozatot a GKM első embere, Csillag István nyitotta meg. Mégpedig szimbolikus helyszínen: az egykor a multik megjelenéséről, mostanában pedig éppen a gyárbezárásokról híres Székesfehérvárott. Warvasovszky Tihamér, a város polgármestere úgy látja, lehet fordítani a település helyzetén. Felhívta a figyelmet, hogy az integrációs felkészítés érdekében január elsejétől uniós és pályázatfigyelő iroda működik a városházán, a vállalkozókat pedig arra biztatta: legyen önbizalmuk.
KKV-analízis
ERŐSSÉGEK
• Magas fokú és gyors alkalmazkodóképesség
• Képzett, kreatív, jól motiválható munkaerő
• Egyedi igényekhez szabott, differenciált teljesítmény
GYENGESÉGEK
• Tőkehiány, hitelhez jutási nehézségek
• Jövedelmi elmaradások
• A modern vezetői képességek és a nyelvtudás hiánya
• A piac- és fogyasztóorientált szemlélet hiánya
• Elégtelen információs hálózat, gyenge tájékoztatás
• Elégtelen marketingismeretek
• Lazuló fizetési fegyelem, terjedő körbetartozások
LEHETŐSÉGEK
• Növekvő tőkebefektetések, a külföldi tőke fokozódó érdeklődése
• Uniós pályázati pénzek elnyerése
• Nagyobb piac
• Termékváltás, termékfejlesztés
• Modern vállalatirányítási módszerek elsajátítása
• Átláthatóbb üzleti szabályok
• Megedződés az éleződő versenyben
• Az uniós gyakorlat révén további piacok meghódítása
• Összefogás
VESZÉLYEK
• Nehezebb piacra jutás
• Több versenytárs
• Piacszerző vállalatok cégfelvásárlási törekvése
• A szakképzett munkaerő “elszippantása”
• Pénzügyi, technikai és kereskedelmi nehézségek
• Az uniós normáknak való megfelelés árdrágító hatása
• Bérköltségek emelkedése
A szakmai kamarák és a különböző szervezetek a Magyarországon működő több mint 900 ezer vállalkozás közül 22-25 ezret kívánnak közvetlenül elérni, segítendő az uniós felkészülést. Az érintettek szerint azonban túl későn dördült el a startpisztoly. Pedig a kkv-knak van a legkevesebb fogalmuk az unióról, mivel nemigen vesznek részt a közösség piacán folyó versenyben. Az érdekvédelmi szervezetek éppen ezért szerveznek előadásokat a csatlakozás előfeltételeiről. A 60 ezer kisvállalkozót tömörítő Iposz novemberben és decemberben az ország 22 településén tartott felkészítő előadást, s április derekától július közepéig újabb szemináriumsorozatot szervez, mindemellett integrációs kiadványokat is megjelentet. Kassai Róbert, az Ipartestület Nemzetközi és Integrációs Ügyek alelnöke szerint eleve késésben van az ország. A legnagyobb gondnak mégsem a kései ébresztőt tartja, hanem azt, hogy a kis- és középvállalkozói szektor eredendően tőkehiányos, s az állam sem érzi sürgetőnek, hogy a segítségére siessen.
“Olyannyira nem, hogy egyes hiteligénylési konstrukciók szinte elérhetetlenek bizonyos szakmák számára” – érvel Szűcs György, az Iposz országos elnöke. A kedélyeket legutóbb az borzolta fel, hogy egy 2001-es kormányrendeletre tekintettel kizárták a fuvarozókat és az exportra termelő cégeket a Széchenyi-kártya igényléséből, arra hivatkozva, hogy az 5 százalékos kamattámogatást élvező hitel sértené a versenysemlegességet, burkolt állami támogatásnak minősülne. “Bő egy évvel a csatlakozás előtt egy ilyen intézkedés túlbuzgóságra vall; ráérünk 2004. május elsején életbe léptetni a szabályokat” – véli Szűcs György. Ráadásul a Széchenyi-kártya összességében sem hozott pezsgést a kkv-szektorban. Eredetileg mindössze 2 ezer vállalkozás kapta meg, s további 3,5 ezer kártyaigényt fogadtak el. “Hiába az állami garancia, a bankok a saját kockázatuk kivédése érdekében a teljes öszszegre kérnek kezest, ezt pedig kevesen tudják felmutatni”- magyarázza Kassai Róbert, aki szerint a szektor ősproblémája, hogy alultőkésített, s ez veszélyezteti a versenyképességet. Több érdekvédelmi szervezet is nehezményezi, hogy a magyar gazdasági vérkeringésben lévő mintegy 3600 milliárd forintos hitelállományból mindössze 136 milliárd került mikro-, kis- és középvállalkozásokhoz. Épp ezért érdeklődéssel várják a GKM által a múlt hét végén 8,5 milliárd forintos támogatással a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program keretében meghirdetett 9 pályázatot, amelyek a kkv-szektor versenyképességének növelését lennének hivatottak szolgálni.
AZ UTOLSÓ ÉV. Szakértői felmérések szerint ráadásul a különféle telephelyek, például asztalosműhelyek, autószervizek légszennyezés- és zajkibocsátása messze meghaladja az unió által meghatározott értékeket. Milliárdokat kellene tehát modernizációs és környezetvédelmi berendezésekre fordítani, amire a cégek önerőből képtelenek.
“Ha azt akarja a kormány, hogy a kkv-szektor belenőjön az unió gazdaságába, időt, pénzt kell szánnia rá, s nem szabad idejekorán teljesíthetetlen feltételek elé állítania” – hangsúlyozza Kassai Róbert. Érvelése szerint a 2003-as esztendő az utolsó év, amikor még semmilyen brüsszeli tiltásnak nem kellett volna megfelelnünk, s szabadon költhetett volna az állam a hazai ipar felzárkóztatására, ám úgy tűnik, ez a hajó már elment.
