Már-már a múlt ködébe vész San Joséban, az argentin pampák keleti szélén fekvő kisvárosban, mikor is köszöntötték utoljára vigalommal az új esztendőt. Még 1997-ben bezárt a városka fő munkaadója, a Vizental húsfeldolgozó üzem – a lépés nyomán 800 ember került az utcára. A régió amúgy is magas munkanélküliségi mutatója ezzel 60 százalékosra emelkedett.
ÚJJÁÉLEDÉS. Most azonban mintha ismét ráragyogna a szerencse San Joséra. Tavaly megjelent a színen a J.P. Morgan Partners, a J.P. Morgan Chase amerikai óriásbank magánbefektetési részlege, hogy visszahozza a csődből a Vizentalt. Nyolcmillió dollárt pumpált az üzembe, amelyben így napokon belül újraindulhat a termelés. “A gyár első osztályú argentin marhahúst exportál majd, kihasználva a nemzeti fizetőeszköz, a peso meredek leértékelődését” – ismerteti a terveket Alfredo Irigoin, a J.P. Morgan Buenos Aires-i partnere. “Egy évvel ezelőtt ez még lehetetlen lett volna” – teszi hozzá.
Úgy tűnik, az argentin gazdaság berozsdásodott fogaskerekei lassanként ismét mozgásba lendülnek. A legfrissebb adatok szerint az ipari termelés tavaly novemberben 2 százalékkal nőtt éves összevetésben, ami 27 hónap után az első javulás. Vannak más életjelek is: Buenos Airesben kisebb építőipari boom vette kezdetét a külvárosi házak felújításával, míg a fővároshoz közeli Záratéban a japán Toyota Motor egy 200 millió dolláros beruházással a háromszorosára növeli ottani autógyárának kapacitását.
Nevezzük ezt talán “leértékelési osztaléknak”. Az alatt a tíz év alatt, amíg a peso az amerikai dollárhoz volt rögzítve, az argentin vállalatok termékei egyre kevésbé tudták állni a versenyt az import árucikkekkel a hazai piacon. Ma viszont újra erősödik a kereslet a termékeik iránt. Erről érkeznek hírek a legkülönbözőbb ágazatokból – a textilipartól a papíriparon át az autóalkatrész-gyártásig. Elemzői becslések szerint 2002-ben a helyi vállalatok 7 milliárd dollárnyi importot váltottak ki saját olcsóbb termékeikkel. “Ahol csak lehetséges, az import helyett már száz százalékban hazai gyártóktól rendeljük a szövetet” – érzékelteti a fordulatot Rodríguez Giesso, a férfiruházati cikkek piacán a vezetők közé tartozó Giesso cég elnöke. Ám nemcsak a feldolgozóipar profitál. Az olcsó peso látványosan fellendíti az idegenforgalmat is: a hivatalos előrejelzés szerint az idén 25 százalékkal nő az országba látogató külföldiek száma.
INDIÁN NYÁR. Az argentin sajtó “el veranito”-nak – indián nyárnak – keresztelte el az elmúlt időszakot, amely közel öt évi recesszió után az újjászületés ígéretét hozta el az országnak. “Egyelőre nem lehet megállapítani, hogy egy erőteljes fellendülés küszöbén állunk-e, vagy még hosszú stagnálás vár ránk. A gazdasági mutatók mindenesetre nem roszszak” – mondja Guillermo Mondino, a LatinSource tanácsadó cég közgazdásza. A GDP a peso tavaly január eleji devalvációja után nem kevesebb mint 11 százalékkal zuhant, 2003-ra viszont már 3-6 százalékos növekedést prognosztizálnak a befektetési bankok.
Persze az elkölthető dollárjaiknak célországokat kereső befektetők nagyon óvatosak Argentínával. Igaz, a peso mára stabilizálódott – miután elvesztette értékének 70 százalékát -, az infláció pedig süllyed. Csakhogy az ország kilátásai továbbra is zavarosak. Az áprilisra tervezett elnökválasztás nyomán például populista vezetés kerülhet hatalomra. A gazdaságpolitika irányát illető bizonytalanság a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is arra késztette, hogy egész január végéig halogassa az átmeneti kormánnyal kötendő új megállapodást. Végül a szervezet mégis beadta a derekát: 2,98 milliárd dolláros, 8 hónapra szóló készenlétihitel-keretet nyit Argentína számára, és egy évvel meghosszabbítja annak a 3,8 milliárd dollárnyi hiteltörlesztésnek a határidejét, amely eredetileg 2003 első 8 hónapjában lett volna esedékes. “Hihetetlenül kedvező árakon lehetne vásárolni, de amíg nem tisztul a levegő, egyetlen ügyletre sem vállalkozunk” – mondja Diego Speranza, a New York-i Cushman & Wakefield társaság 57 millió dolláros argentin ingatlanbefektetési alapjának kezelője.
VONZÓ PONTOK. Akárhogy is, mára bizonyosan érvényét vesztette a régi felfogás, amely szerint Argentínában a külföldieknek csak üdülni jó, üzletelni nem. A közel 18 százalékos munkanélküliség miatt a bérek stagnálnak, a munkaerő jól képzett, a közlekedési és távközlési infrastruktúra pedig az egyik legfejlettebb egész Dél-Amerikában. Ezen előnyök miatt döntött úgy a Royal Dutch/Shell is, hogy Buenos Airesből fogja irányítani új regionális olajtermék-divízióját. A telefonos ügyfélszolgálati központokat működtető francia Teleperformance cég pedig arról számol be, hogy a peso leértékelése óta egyre több megbízást kap külföldi társaságoktól, például a Microsofttól. Norberto Varas, a Teleperformance vezérigazgatója szerint “más országok boldogok lennének, ha annyi túlképzett szakemberük volna, amennyi nálunk, sajnos, szabadon rendelkezésre áll.” E reményvesztett argentinok sorsa talán jobbra fordulhat, ha az indián nyárra ez egyszer nem tél, hanem virágzó tavasz következik.
