Kellemetlen meglepetésben volt részük január 24-én a svéd Skandia Insurance vezetőinek. Arról értesültek ugyanis, hogy a rivális finn Sampo banki és biztosítási csoport 5,3 százalékos tulajdonrészt szerzett társaságukban, amely az előző 12 hónap alatt piaci értékének kétharmadát veszítette el. A Sampo azt állítja: csak befektetési céllal vásárolta meg a részvényeket. Elemzők azonban nem hisznek ebben, s arra számítanak, hogy cég a közeljövőben felvásárlási ajánlatot tesz a Skandiára – amely nagyon nem örülne egy ilyen fordulatnak. Legnagyobb félelme ugyanis éppen az, hogy egy másik pénzintézet által bekebelezve aligha úszhatná meg a feldarabolást, számos külföldi érdekeltségének eladását, és több száz munkahely megszüntetését.
Valami elindult
Európai bankok és biztosítók hosszú sora készül ellenlépésekre a piaci bizonytalanságok következményeinek kivédésére.
BANCO SANTANDER CENTRAL HISPANIO. A spanyol pénzintézet eladja a Royal Bank of Scotlandben és a mexikói Grupo Serfinben birtokolt érdekeltségeit.
BNP PARIBAS. Miután a Crédit Lyonnais megszerzésére irányuló kísérlete meghiúsult, a francia bank most egy másik hazai riválisa, a Société Générale felé fordulhat.
DEUTSCHE BANK. A német óriásbanknál folytatódik az ipari érdekeltségek és a nem központi divíziók – köztük az értékpapír-üzletág – eladása.
HVB GROUP. A müncheni központú bankcsoport magába olvaszthatja a frankfurti Commerzbankot.
ING. A holland bank és biztosító külföldi akvíziókra készül, mindenekelőtt Németországban.
SAMPO. A finn bank és biztosító elkezdte becserkészni a svéd Skandia biztosítótársaságot.
ZURICH FINANCIAL SERVICES. A svájci biztosítótársaság megválik nem központi részlegeitől, köztük a brit Threadneedle alapkezelőtől.
Ahol zsákmány van, ott a ragadozók is mindig feltűnnek. A francia BNP Paribas és a spanyol Banco Bilbao Vizcaya Argentaria (BBVA) csak két bank azok közül, amelyek jelezték, hogy vadászatra készülnek. Sőt, a Fortis vezetői is utaltak már arra, hogy a vállalat inkább szeretne felvásárolni, mint felvásárlás áldozatává válni. Tartják magukat továbbá a német HVB Group és kisebb konkurense, a Commerzbank egybeolvadásáról szóló híresztelések, habár ezeket mindkét bank vezetése cáfolja.
Milyen méreteket ölthet vajon az egyesülési hullám? Számos elemző úgy látja, végre megköttethetnek azok a nagy nemzetközi bankházasságok, amelyek bekövetkeztét jó néhányan azóta jósolgatják, hogy négy évvel ezelőtt bevezették az eurót. Mások ellenben szkeptikusak. „Bár az Európai Unió arra törekszik, hogy megteremtse a pénzügyi szolgáltatások egységes piacát, néhány országban széles körű ellenállás mutatkozik a nemzetközi fúziókkal szemben” – mondja Peter Sutherland, a Goldman Sachs International elnöke. Igen ám, csakhogy a konszolidáció Nagy-Britanniában, Spanyolországban és a Benelux államokban már olyan szintre jutott, hogy az országhatáron belül nem folytatódhat tovább, sőt Franciaországban sem marad sok belföldi lehetőség azután, hogy a Crédit Agricole Indosuez felvásárolja a Crédit Lyonnais-t.
Így hát a terjeszkedni kívánó bankoknak muszáj külföldre tekinteniük. „Itthon már alig kínálkoznak felvásárlási alkalmak” – állapítja meg Ewald Kist, a banki és biztosítási szolgáltatásokat nyújtó holland ING Group vezérigazgatója. Az ING Németországban akar tovább erősíteni, ahol már megszerezte a DiBa online bankot, továbbá többségi tulajdonosa a BHF Banknak.
Pénzügyi berkekben az egyik lehetséges ügyletként emlegetik a BBVA és az olasz Banca Nazionale del Lavoro (BNL) egyesülését. A BBVA már mintegy 15 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a BNL-ben, és éppen most kasszíroz 800 millió dollárt abból, hogy brazíliai érdekeltségét eladja a helyi Banco Bradescónak. Biztosítási fronton ugyanakkor már viszonylag előrehaladt a határokon átívelő konszolidáció. A német Allianz például megszerezte a francia AGF-et, míg az olasz Assicurazioni Generali a német AMB-ben birtokol ellenőrző jogokat garantáló tulajdonrészt.
Miközben mindenfelé zajlik a lázas fúziós készülődés, annak árnyékában a pénzintézeteken belül is kezdetét vette egy kevésbé látványos, ám szintén nagy horderejű folyamat. A HVB egyetlen ingatlanfinanszírozási csoportba akarja összevonni jelenleg különállóan működő tucatnyi európai jelzálogrészlegét, majd miután ez megtörtént, a 170 milliárd dollár eszközállományú új társaságot leválasztja a pénzintézetről. A HVB-nek régóta egyik meghatározó tevékenysége az ingatlanfinanszírozás, így a banknál sokakat megdöbbentett a döntés, hogy most kivonulnak ebből az üzletből. Rampl vezérigazgató szerint azonban a lépést muszáj megtenni, hogy a HVB teljes erejével a központi tevékenységre, a lakossági és vállalati szolgáltatásokra koncentrálhasson, továbbá hogy megoldja a rossz hitelek problémáját és helyreállítsa a nyereségességet.
Karcsúsításba fogott a Deutsche Bank is. Németország legnagyobb bankja úgy döntött, 1,5 milliárd dollárért eladja globális értékpapír-üzletágának bizonyos részeit, köztük a 2,4 ezer milliárd dollárnyi részvényt és kötvényt kezelő értékpapír-megőrzési részlegét a bostoni State Street pénzügyi szolgáltató csoportnak.
Voltak olyan esetek is, amikor rivális pénzintézetek kezdtek együttműködésbe, hogy új struktúrákat alakítsanak ki. Így például a múlt év közepén három német bank, a Deutsche, a Dresdner és a Commerzbank egyetlen társaságba vonták össze jelzáloghitelezési leányvállalataikat: a közös tulajdonukban lévő, 130 milliárd dolláros eszközállományú Eurohyp elég nagy ahhoz, hogy az egyesítéssel számottevő megtakarítások keletkezzenek.
Ám nem csupán az Európában a leggyengébbeknek számító német bankok szánják rá magukat újításokra. Számos más bank és biztosító – mint a Fortis, a spanyol Santander Central Hispanio vagy a svájci Zurich Financial Services – szintén sorra válik meg régi leányvállalataitól és egyéb érdekeltségeitől.
Kérdés, ki profitál mindezekből a játszmákból. Az ügyletek lebonyolításában segédkező befektetési bankok bizonyosan. Ám ha minden a tervek szerint alakul, a pénzintézetek sokat szenvedett részvényeseinek is gyarapodhat a vagyona: több bank és biztosító papírjai máris elkezdtek drágulni. Végül pedig akár az európai fogyasztók is jól járhatnak. Ha a kontinensen megélénkül a nemzetközi fúziós aktivitás – erre persze egyelőre nincs garancia -, az nagyban hozzájárulhat a valóban egységes pénzügyi szolgáltatási piac kialakulásához, ahol a verseny már elég erős ahhoz, hogy mérséklődjenek a banki és biztosítási díjak.
