![]() |
Háborús hangulat a világban; köhögő amerikai, gyengélkedő európai gazdaság; egyensúlyi gondokkal küszködő, de uniós csatlakozásra készülő Magyarország, erős forinttal és negatív reálhozamba hajló banki kamatszinttel. A Szilveszter éjszakáján „józanul” mérlegelő befektető – az újévi fogadalmak helyett – ezeket a címszavakat volt kénytelen a naptárjába vésni, amikor a 2003-as és talán az azt követő évek kilátásait mérte föl a megtakarítások szempontjából. Márpedig a különböző adatok azt mutatják: tavaly is több pénzt lehetett volna félretenni, az előttünk lévő esztendőkben, a várható reálbér-emelkedés nyomán pedig még ennél is nagyobb lehet az átlagemberek anyagi mozgástere. Ugyanakkor – az egyre vonzóbb feltételekkel kínált lakás- és fogyasztási kölcsönök, az erős forint mellett relatíve olcsóbbodó importáruk mellett, és persze a lakossági vásárlások hosszú évekig tapasztalt visszafogottságának ismeretében – nehéz a jövedelmek elfogyasztása helyett a megtakarítások mellett kardoskodni. S mindezt egy olyan időszakban, amikor a pénzpiaci és egyéb – nem ingatlanra – irányuló befektetéseket áttekintve a szakemberek leginkább a bizonytalanságot vetítik előre.
„A hazai tőzsdei cégek szilárd lábakon állnak, politikailag a világ viszonylag stabil szegletében élünk, amit a külföldi befektetők nagyra értékelhetnek, továbbá az uniós konvergencia is a kezünkre játszik” – sorolja az érveket Pletser Tamás, az Erste Bank Értékpapír Rt. elemzője.
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 2002-es teljesítményét nem lesz könnyű túlteljesíteni, sőt megismételni sem. Noha a tőzsdeindex, a BUX tavaly mindössze 9,38 százalékos emelkedést produkált, ezzel az eredménnyel is a világ negyedik legjobban szereplő börzéjének bizonyult a pesti. Hasonló mutatvány mindenekelőtt a nemzetközi tőzsdék bizonytalan kilátásai miatt ígérkezik nehéz feladatnak, hiszen abban továbbra is egyetértenek a szakemberek, hogy a globalizálódó pénzpiacon a meghatározó börzék szinte dróton rángatják a kisebbeket, így a miénket is. A vezető tőzsdék pedig, amelyek tavaly 25-45 százalékos indexzuhanást szenvedtek el, 2003-ban sem startolnak sokkal kedvezőbb feltételekkel, mint egy éve. Jelenleg például az iraki háború fenyegetése veti vissza az árfolyamokat, jelezve, hogy a befektetők leginkább a bizonytalanságnál viszolyognak. Ami a puskaporos hangulat további következményeit illeti, a szakemberek kétféle lehetséges hatással is számolnak. A háború kitörése, éppen mert megszűnne a bizonytalanság, kedvezően hatna a tőzsdei eseményekre: szinte biztosan meglódulnának a részvénykurzusok. Ezt követően viszont már az események időtartamától és kimenetelétől függ az árfolyamok alakulása. „Egy gyors befejezés, Amerika katonai sikere, és az olajár lezuhanása ismét csak emelkedést hozhat, ám az elhúzódó harcok csapást mérhetnek a világ tőzsdéire is” – véli Pletser Tamás.
Az árfolyamgörbe további fő alakítóinak számító makrogazdasági mutatók pályáját illetően világszerte megoszlanak a vélemények. Három táborra szakadtak a szakemberek, mind a stagnálás, mind a recesszió, mind pedig az enyhe növekedés bekövetkeztének vannak „hívei”. Itthon inkább optimista véleményeket hallani. Pletser Tamás mellett Bilibók Botond, a ConCorde Alapkezelő Rt. igazgatója is bízik benne, hogy nem lesz recesszió, s ha lassan is, de „beindulnak a lokomotívok”. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Értékpapír Rt. elemzője is úgy gondolja, hogy a 2003-as esztendő összességében enyhe növekedést hoz a világ vezető gazdaságaira: az Egyesült Államokban 2,2 százalékos, az Európai Unióban pedig 1,2 százalékos GDP-bővüléssel lehet számolni.
HÁBORÚS ESÉLYEK. A fejlődés azonban nem lesz egyenletes – árnyalják a képet a szakemberek. Az elemzők márciusig, az iraki háború kitörésére vonatkozó várakozások hatására, az indexek emelkedését vetítik előre. Ezt követően az év közepéig visszaesést jeleznek a márciusban napvilágra kerülő, és egyelőre nem túl impozánsnak várható makrogazdasági és vállalati fundamentumok következményeként. Végül pedig az év közepén beinduló amerikai és európai lokomotívok várhatóan felfelé tolják az árfolyamokat, egészen az év végéig. A BÉT-et elérő hullámverések erőteljesebbek lehetnek; itthon mind az első negyedévi emelkedés, mind pedig a nyárig tartó visszaesés nagyobb lehet az amerikai és európai tőzsdék mozgásánál. A Budapestet befolyásoló körülmények – a nemzetközi hatások, a fent említett kedvező hazai sajátosságok, valamint a romló itthoni makrogazdasági mutatók – összességében a mostani szintről 10-15 százalékkal tornászhatják fel a BUX-ot az év végéig.
„Több olyan papír is van, például a Démász, amelynek már az osztalékhozama is kedvezőbb a betéti kamatoknál” – érvel Pletser Tamás. Orbán Gábor, az Europool igazgatója szerint is akár néhány nap alatt jobb hozamot lehet elérni a BÉT-en, mint egy banki betéttel egy év alatt. A tavalyi esztendő vezető részvényétől, a 33,9 százalékkal erősödő OTP Bank papírjától az idén is jó teljesítményt várható. E részvény amúgy szinte biztosan a nemzetközi tendenciákkal szemben menetel majd, hiszen az amerikai és európai bankok problémái semmilyen módon nem érintik a társaságot. A két gyógyszergyártól, az 1,3 százalékos gyengülést maga mögött hagyó Richtertől, illetve a 32,4 százalékkal erősödő Egistől szintén átlag feletti teljesítmény várható. Az 5,5 százalékot emelkedő Molban is lehet bízni, bár a magas olajárak és a meggyengült forint visszavethetik némileg a társaság eredményét. A 10 százalékot zuhanó Matáv szintén jó befektetés lehet az idén, dacára az anyavállalat, a Deutsche Telekom gyengélkedésének.
A csatlakozási dátumhoz közeledve a vállalati eredményeken túl a konvergencia hatás is felfelé tolhatja e papírok kurzusát. Bilibók Botond azonban nem csupán az erősödő részvények óvatos vásárlására buzdít; tanácsa szerint érdemes fokozatosan bevásárolni olyan papírokból, amelyeknek csökken a kurzusa, s e csomagokon aztán akkor kell túladni, ha ismét megizmosodnak az árfolyamok.
SZOLÍD ÁLLAMPAPÍROK. Állampapírok vásárlásáról viszont nyár közepéig álmodni sem érdemes. A „kockázatmentes befektetés – szerény hozam” több mint 10 év próbáját kiálló szlogenjét pár óra alatt elfújta a szél a forint ellen spekuláló forró tőke támadására január derekán adott jegybanki válasz formájában. A hozamok esésével az óvatos duhajnak számító kötvénybefektetők is pórul jártak. Az MNB intézkedései nyomán kialakult viszonyok – alacsony kamatszint, széles kamatfolyosó, likviditási bőség az országban ragadt spekulációs tőke miatt – a szakemberek szerint nem maradhatnak fenn sokáig, egy-két hónapon belül „normalizálódik” a helyzet; az euró árfolyama a 242 forintos szintig erősödhet, várhatóan nőnek a kamatok és a hozamok is emelkednek. Török Zoltán szerint a rövid futamidejű államkötvényeknél 100 bázispontos hozamkorrekcióra lehet számítani, a közepes futamidejűeknél valamivel kisebbre, a hosszú papíroknál pedig nem várható lényeges változás. Addig is a „házi kincstárban” lévő rövid és közepes futamidejű kötvényeken a veszteség minimalizálása érdekében tanácsos azonnal túladni – észben tartva esetleg a későbbi visszavásárlást -, a hosszúakkal pedig kivárni a jobb időket.
A kamatcsökkentés miatt a korábbi vonzerejüket most hirtelen elveszítő banki konstrukciókat azonban nem kell feltétlenül temetni. A Figyelő által felkért szakértők egyike-másika a három évre optimalizált modellportfólióban élt is az e termékek adta lehetőségekkel. Egyrészt a banki lekötésekben, főként a nagy rugalmasságot engedő különböző megtakarítási számlákon lévő pénz könnyen mobilizálható, a hozam jól kalkulálható, nem árt tehát, ha – a háztartási készpénzigény miatt – a félretett öszszeg bizonyos százaléka itt kamatozik. Másrészt akármilyen ínséges idők is járnak a jegybanki kamatvágások után ezekre a termékekre, érdemes figyelni a bankok üzletpolitikáját. Habár a pénzintézetek a kamatcsökkentés után azon melegében követték a jegybank intézkedéseit, s manapság a várható 5 százalékos infláció feletti kamat számít fehér hollónak, az ügyfelek megtartása vagy megszerzése miatt egyes bankok adott esetben készek beáldozni a hasznukat. Az OTP Bank, a Raiffeisen, az Inter-Európa Bank vagy éppen a Magyar Külkereskedelmi Bank ugyan szinte minden futamidőre 4,5-4,7 százalékos vagy akár az alatti kamatot kínál csupán, vannak olyan pénzintézetek is, amelyek – főleg a hosszabb futamidőkre – vonzóbb feltételeket kínálnak. A Postabanknál például most még van 6 százalékot fizető termék, a CIB Banknál 6-12 hónapra infláció feletti kamatot lehet elérni, s hasonlóképpen jár el a K&H Bank is. További reménysugár lehet a banki megtakarításokat kedvelők számára, hogy a szakemberek előbb vagy utóbb akár újabb kamatemelést is elképzelhetőnek tartanak, függően attól, hogy miként alakul a forint árfolyama és az infláció.
BIZTOSÍTÁS BEFEKTETÉSSEL. A különféle biztosítási konstrukciókban megtakarítók számára a belső arányok átalakítását javasolja Kozek András, az Allianz Hungária ügyvezető igazgatója, aki szerint a 2003-as esztendőt leginkább a volatilitás és a nagyobb kockázat jellemzi majd. Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a világgazdaság rövid időn belül erőre kap, a befektetőknek mostanában érdemes a kisebb kockázatot és alacsonyabb, de kiszámíthatóbb hozamot kínáló formákat előnyben részesíteniük. Ez éppen úgy jelentheti az utóbbi években egyre népszerűbbé váló befektetési életbiztosítások, az úgynevezett unit-link konstrukciók belső arányainak megváltoztatását a részvényalapok rovására, mint a klasszikus életbiztosítások súlyának megnövelését. Az Allianz például – a nagyobb öszszeget megtakarítóknak kedvező – degresszív árazású befektetési termékkel jelent meg, amely a teljes hozamon belül a biztosító által garantált kamatot is ígér. Ez természetesen alacsonyabb, mint a jelenlegi infláció, de egyrészt mondjuk 10 éves távlatban már magasabb hozamot nyújt, mint a pénzromlás egy évtizedre várható üteme, másrészt a garantált kamatot meghaladó realizált hozamokat a biztosító döntő részben visszajuttatja ügyfeleinek.
A biztosítási megtakarítások egyik további előnye az szja-kedvezmény, amely az idei évtől még kedvezőbb. A díjra ugyan ezután is csak 20 százalékos kedvezmény vehető igénybe, ám ha a belföldi biztosítóval megkötött élet- vagy nyugdíjbiztosításnak az adóévben befizetett díja meghaladja az előző évi összeget, akkor a növekményre további 10 százalékos kedvezményt lehet elszámolni. Ráadásul a maximálisan érvényesíthető kedvezmény megduplázódik: az eddigi 50 ezer forintról 100 ezerre növekszik.
![]() |
ARANY KÖZÉPÚT. Bizonytalan hangulatban felértékelődhetnek az alternatív befektetési formák, mint például a háborús időkben örök menedékként szolgáló arany vagy a műkincs szerepe. A sárga fém unciája (1 troy uncia 31,1 grammnak felel meg) 386 dolláros csúcsot ért el a minap; a rúdarany immár hét éve nem került ennyire sokba. A World Gold Council még januárban kérdezett meg mintegy két tucat elemzőt arról, milyen árak várhatók az idén. A társaságok átlagosan a jelenleginél alacsonyabb árat – éves szinten 342 dollárt – jeleztek, sőt, a legalacsonyabb tippet adva a Numis Corp szerint az idei átlagos aranyár nem haladja meg a 300 dollárt. Ennél azonban akadt 100 dollárral magasabbat becslő válasz is.
E határok nélküli „valutát” – ritka volta és értékőrző képessége mellett – azért is ajánlják a befektetőknek, mert általa kiegyensúlyozható, stabilizálható a befektetési portfólió. Az arany már csak azért is alkalmas a diverzifikálásra, mert magas a likviditása. Arany révén lehetett a legkönnyebben készpénzhez jutni az 1987-es tőzsdei mélyrepülés és az 1997-1998-as ázsiai válság idején is.
Színaranyat Magyarországon magánember nem vehet, nem emelkednek ugyanakkor az ékszerárak – legalábbis, ami a magyar piacot illeti. A jó ideje enyhén csökkenő keresletet nem kívánják ugyanis az ékszerészek még inkább visszafogni. A vásárlások tehát – csakúgy, mint másfél éve, a World Trade Center elleni terrorista akció után – egyáltalán nem ugrottak meg a háborús várakozások miatt. Ennek következtében az Orex Kereskedőház Rt. készleteit várhatóan csak tavasszal kell feltölteni, a beszerzései felét külföldön intéző cég áraiban tehát legfeljebb ez után érezhető majd meg a világpiaci ártrend, feltéve, hogy azt nem kompenzálja, mint végig 2002-ben, a dollár gyengélkedése és a forint erőssége.
Értékőrző befektetési lehetőségeket a hazai műkincspiacon is lehet találni. A festménypiacról elmondható, hogy az utóbbi három-öt évben rendkívüli áremelkedésen ment át, a növekedés az inflációs ráta többszöröse. Mindezek során „elfogytak” a modern klasszikusok, s kisebb mesterek, az idősebb, úgynevezett klasszikus kortárs művészek kerültek előtérbe. Stabil befektetésnek ugyan továbbra is ajánlhatók a XX. századi modern klaszszikusok, ám e művészek alkotásaihoz már csupán rendkívül magas áron juthat hozzá a befektetni szándékozó. Rechnitzer János műgyűjtő szerint jelenleg jó áron és már a közeljövőben várható emelkedéssel XIX. század előtti magyar mestereket érdemes keresni. A műgyűjtő azonban figyelmeztet: e korszakhoz sem árt a szakértelem. Az áremelkedést valószínűsíti az is, hogy e művek – kiváltképpen a külföldi mesterek tanítványainak alkotásai – a nemzetközi piacra is kikerülhetnek. „Ha aranyrögöket nem is, de szép aranyszemcséket mindenképp lehet találni e körben” – véli Rechnitzer.
Érdemes figyelmet fordítani az egy-egy galéria, vagy gyűjtőcsoport által felfuttatott művészekre, korszakokra is. Ez ugyan alkalmas befektetési terep, ám vigyázat, e forszírozott figyelem visszaüthet: a felsrófolt árak, a felfutó tendencia nem mindig bizonyulnak tartósnak. S minthogy a műtárgy értékesítése úgymond kötöttpályás, jó ideig várhat a tulajdonos, hogy befektetésén veszteség nélkül adhasson túl.
A két-három évvel ezelőtti szecesszió-hullám után egyébként most az art decóé a főszerep, s beindulni látszik az 1950-es évek divatja: mind kelendőbbek a klasszikus modern berendezési tárgyak, szobrok – egyelőre nem túl drágán.
S hogy mit tegyen, aki néhány százezerrel kezdené műtárgy-befektetéseit? Rechnitzer tanácsa egyértelmű: foglalkozzon kortárs művészekkel. Lehetőleg olyan művekkel, amelyek tetszenek is, hátha évekig kell még várni arra, hogy likvid legyen az illető festő piaca. A grafikák között 100-500 ezer forinttal érdemes körülnézni, de felfutó ágazatnak számít a könyv- és a szőnyegpiac is, izgalmas árukészlettel. Ugyancsak érdemes figyelni a bútorokra, bár ezek inkább standard értéket jelentenek manapság: a nem túl bő kínálat ellenére az árak mindinkább beállnak.
![]() |
ALAPOS REMÉNYEK. A tavaly mintegy 33 százalékos növekedést felmutató befektetési alapok piaca is profitálhat mind a mostani rossz banki kamatokból, mind pedig a BUX várható növekedéséből. A 2002-es esztendő eseményei egyébként teljességgel megfeleltek a tankönyvekben leírtaknak. A legkisebb rizikót hordozó (és egyben legnépszerűbb) pénzpiaci és kötvényalapok hozama volt a legalacsonyabb, a legkockázatosabbnak ítélt részvényalapok közül pedig több is kiemelkedő teljesítménnyel – 13-14 százalékos hozammal – zárta az évet. Igazi meglepetést hoztak az átlagosan 10 százalékos hozammal büszkélkedő ingatlanalapok. Ám a szakemberek ezúttal is arra hívják fel a figyelmet, hogy a tavalyi teljesítményből semmi sem következik az idei esztendőre. A befektetési alapok diverzifikált porfóliójuknak köszönhetően ugyan kisebb kockázatot hordoznak, mint a közvetlen befektetések, de ha befektetési jegyek vásárlásra adjuk fejünket, mindig kell egy pillantást vetni az értékpapír-piacokra, illetve a kiszemelt alapkezelő stratégiájára.
A Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége (Bamosz) 20 százalékos piacbővülésre számít az idén. Fatér Gyula, a szövetség elnöke szerint ez az év egyfelől ismét a biztonságos termékeknek kedvez, de a gyengélkedő banki kamatok okán ismét tarolhatnak a pénzpiaci és kötvényalapok is. E befektetési termékek ugyanis – a kockázatot és hozamot tekintve – a bankbetétek konkurensei. A részvényalapok várhatóan az év közepén indulnak hízásnak, és a viszonylag új családtagnak számító ingatlanalapok szintén szép gyarapodás előtt állnak. Ez utóbbiak Fatér Gyula szerint akár a 2002-ben elért 65 százalékos nettó eszközérték gyarapodást is túlszárnyalhatják az idén. A szakember ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy ez a piac az összes befektetési jegynek mindössze 2 százalékát adja. Lassacskán egyébként ezen az itthon még fiatalnak számító piacon is kiderül, hogy ingatlanalapokban gondolkodni éppúgy hosszú távon érdemes, mint a közvetlen ingatlanbefektetésekben. Tavaly például volt olyan ingatlanalap, amely 13 százalék feletti hozamot ért el, ám az „idő előtti” kiszállás igen költségesnek mutatkozik. A magas kockázatot és a szeszélyes teljesítményeket hosszabb távon azonban mindenképpen az átlagosnál jobb hozamok honorálják.









