 |
Forintban megtakarítani, devizában eladósodni – ezt az aranyszabályt ismételgették az utóbbi években a befektetési tanácsadók, s a logika megértéséhez a józan paraszti észnél aligha volt többre szükség. Az alapigazság már akkor is működött, amikor – 2001 májusáig – a hazai fizetőeszköz előre bejelentett havi, úgynevezett csúszó leértékelésének rendszere működött. Hiszen akkoriban, éppen a stabil, kiszámítható árfolyamoknak köszönhetően, a magas forintkamatok és az állampapírokon elérhető vonzó hozamok a devizában jegyzett befektetésekhez képest kényelmesen megszerezhető, viszonylag kockázatmentes többletet hoztak a konyhára. A magyar megtakarítók számára egyébként abban az időben is elég volt a “nagyok” kezét figyelni, hiszen a nemzetközi pénzügyi befektetők – éppen a kiszámítható árfolyam és a stabilan mérséklődő infláció okán – előszeretettel helyezték el a pénzüket magyar államkötvényekben. A forintbefektetések vonzerejét a fizetőeszköz árfolyamrendszerének megváltoztatása csak növelte. Az, hogy 2001 tavaszán kiszélesítették a forint árfolyamsávját, vagyis, hogy a hazai fizetőeszköz kurzusa egy középértékhez képest fölfelé és lefelé is 15 százalékos sávban szabadon mozoghat, a kockázatokat ugyan megnövelte, de az aranyszabályt egyáltalán nem írta fölül.
 |
SZÉLES SÁVÚ SZABÁLYOK. A “nagyok” keze nem remegett meg: a hozamaikat a deviza-megtakarítások lehetőségeihez mérő külföldiek csak azt látták, hogy a forint kamatelőnye megmaradt, az euróhoz képest stabilan 5-7 százalékpontos kényelmes többletet söpörhettek be a befektetéseik után, miközben az ország kockázata, az uniós belépés közeledésével, gyakorlatilag egy átlag nyugat-európai ország szintjére javult. A hazai megtakarítóknak mindehhez elég volt a siralmas dollár és euró betéti kamattáblázatokat és a forint-lehetőségeket végigböngészni, hogy levonják a következtetést: a magyar inflációhoz képest nekünk bizony “nem pálya” euróban megtakarítani. Főleg, hogy a külföldi devizák – éppen a forint iránti óriási kereslet miatt – folyamatosan gyengültek a hazai fizetőeszköz képest, vagyis a gyászos kamatok mellett az árfolyamkockázat is kifejezetten a deviza-megtakarítások ellen hatott. Nem csoda hát, ha – miként arról a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kimutatásai is tanúskodnak – a forint árfolyamsávjának kiszélesítése óta a hazai fizetőeszköz árfolyamának erősödésével párhuzamosan ütemesen visszaesett a lakossági deviza-megtakarítások állománya. Míg 2001 májusában a devizabetétek mintegy 30 százalékát tették ki a hazai fizetőeszközben tartott pénznek, addig tavaly novemberben, az MNB által közzétett legfrissebb adat szerint, ez az arány már csak 20 százalékos volt.
Ugyanerre a folyamatra eladósodásában is reagált a magyar átlag: az emberek egyre nagyobb arányban “ugrottak” bele a bankok által kínált, euróban jegyzett autós, lakás- és fogyasztási hitelekbe, hiszen a forinthitelekénél jóval alacsonyabb kamatokból származó előny több ezer forintos különbségekben mutatkozott meg már a havi törlesztő részletekben is. Ráadásul a forint erősödése a kölcsönök esetében szinte talált pénznek számított: aki jó időben, az árfolyamrendszer megváltoztatása előtt például 270 forintos euróárfolyamon kötötte meg a hitelszerződését, az néhány hónap múlva, 240-250 forint közötti kurzuson sokkal “barátságosabb” számot látott a havi számláján, hiszen a bankok folyamatosan módosították a törlesztő részletet. Ahogy erősödött azonban a forint, úgy szaporodott a vészharangot megkongatók száma: mind többen figyelmeztettek arra, hogy a hazai fizetőeszköz izmosodásával növekszik a kockázat is. Miközben az euróban jegyzett hitelek kamatai sokkal alacsonyabbak, árfolyamoldalon csökken a mozgástér: a forint szép lassan eléri a megengedett ingadozási sáv szélét, ahonnan már legfeljebb csak gyengülni tud, ami adott esetben a kölcsönrészletek növekedéséhez is vezethet.
És lőn: a múlt héten ütött a cselekvés órája, az MNB előbb törvényi kötelezettségének megfelelőn több milliárd euró értékben kénytelen volt eurót vásárolni, hogy visszagyengítse a forintot a sáv legszéléről, majd kétszer is csökkentette a kamatot, hogy mérsékelje a nyomást. Nagy kérdés tehát, hogy mi jön ezután, véget ér-e az évek óta oly olajozottan működő aranyszabály ideje, felváltja-e valami új a “forintban megtakarítani, devizában eladósodni” elvét.
 |
NINCS ÚJ KOR. “Semmiben sem változott a helyzet” – vélekedik Szabó Ferenc, a Raiffeisen Bank treasury vezetője, aki szerint a forint árfolyama stabilizálódik, legfeljebb kisebb, átmeneti gyengülés következhet be, és az euró kurzusa maximum a 240-245 forintos szintet éri el. A szakember úgy látja: hosszabb távon még azt sem lehet kizárni, hogy a hazai fizetőeszköz tovább erősödik. Akár annak az árán is, hogy az ingadozási sávot ennek megfelelően eltolják, vagy el is törlik. A forint ugyanis – ahogyan fogalmaz – egy “egyirányú” utcába” került. Az uniós konvergencia miatt egyre fokozódó nemzetközi pénzügyi érdeklődés éppen úgy az erősödés irányába hat, mint az, hogy az exportorientált magyar gazdaságban itthon is leginkább az eurót forintra váltók vannak többségben. “A forró pénz most tapasztalható beáramlása nemzetközi szinten csak közepes érdeklődést jelez” – mondja, hozzátéve, hogy az esetleg bekövetkező kisebb gyengülés legfeljebb korrekció lesz, ami újabb spekulatív pénzt vonz az országba, hiszen az uniós pénzügyi rendszerhez való csatlakozás idejének közeledtével napról napra kisebb kockázattal kell számolni. “A rendkívül alacsony eurókamatok miatt a közös pénz előnye a forintkölcsönökkel szemben mindenféleképpen megmarad” – mondja Szabó Ferenc. A mostani kilátások szerint tehát a kölcsön árán, s valószínűleg az árfolyamváltozáson is – a kockázatokat nem figyelmen kívül hagyva – csak nyerni lehet. Arra a kérdésre, hogy a képletet mennyiben befolyásolhatja az idei költségvetési hiány vagy a jegybank sorozatos kamatcsökkentése – tehát a hazai makrogazdaság esetleges bizonytalankodása -, a treasury-vezető azt válaszolta, hogy szerinte egyáltalán nem, hiszen a mostani forinterősödés során is kiderült: erre az árfolyamot leginkább befolyásoló nemzetközi befektetők alig-alig vannak figyelemmel. Szabó Ferencnek összességében tehát az a véleménye, hogy az euró-kölcsönöknek legfeljebb három hónapnál rövidebb időtartamra van kockázata, ezen az időintervallumon túl pedig legfeljebb ugyanúgy jár a hitelfelvevő, mintha forintban kötne üzletet. A döntést természetesen minden esetben külön-külön kell mérlegelni, hiszen a különböző hiteltermékeknek mások a feltételei, ezeket mindig meg kell vizsgálni.
Kissé óvatosabb a K&H Bank betéti termékekkel foglalkozó vezetője, Varga Mária, aki szerint amennyiben a kockázatokat akarja valaki minimalizálni, magyarul “nyugodtan” akar aludni, jobban teszi, ha marad a forinthitelnél, vagy legfeljebb valamilyen biztos devizában, például svájci frankban adósodik el. A forintkölcsön mellett szerinte leginkább a kiszámíthatóság áll, hiszen az uniós belépés közeledtével jól látható, hogy a forintkamatok 4-5 éven belül az európai szintre mérséklődnek, vagyis hosszabb távon nem akkora a nyereség, hogy megérje vállalni az árfolyamok ingadozásából eredő kockázatot. Az alacsonyabb kamatok miatt vonzó törlesztő részletű devizakölcsönök híveit pedig azért inkább a svájci frankra beszélné rá, mert annak árfolyama kevésbé ingadozik, mint az euróé, ráadásul az esetleges iraki háború sem “hozza ki a sodrából”.
A betéti oldalon egyértelműbbnek látják a helyzetet a szakemberek. Habár Szabó Ferenc további számottevő mértékű jegybanki kamatcsökkentésekre számít, ami a kereskedelmi banki betéti kamatszintet az év eleji értékhez képest mintegy 1,5 százalékponttal lejjebb tolja majd, de ez a szint az euró- megtakarításokénál még mindig sokkal vonzóbb, főleg, ha figyelembe vesszük a hazai inflációt, valamint a forint további erősödésének lehetőségét. A szakember érdekes ötletet ad azoknak, akiknek a fizetését – az egyre terjedő gyakorlat szerint – cége az európai közös pénzhez köti. Nekik a mostani kondíciók mellett megéri határidőre eladni a majdan befolyó eurót, hiszen szinte biztos, hogy az akkori árfolyamszinthez képest most jobb áron tudják értékesíteni a bevételüket.
 |
MEGTAKARÍTÁS FORINTBAN. A K&H Bank szakembere úgy véli, új megtakarítást nem éri meg devizában tartani, sőt még a külföldi pénznemben keletkező esetleges bevételt is jobb forintra átváltva kamatoztatni. Varga Mária szerint a már meglévő devizabetétet pedig érdemes euróba terelni, hiszen azzal magasabb kamat érhető el, mint a dollárbefektetésen. A dollárban megtakarítóknak egyébként azt is célszerű megfontolniuk, hogy a Reuters januári felmérése szerint az amerikai pénz további gyengülésre van ítélve 2003-ban. Az év végére a megkérdezett szakértők 1,08 dolláros euróárfolyamot prognosztizálnak. A gyengülés okait az esetleges iraki háborúban, s Amerika magas folyómérleg-hiányában és emelkedő államháztartási deficitjében látják.
Persze lassan a forint esetében is búcsút kell intenünk a 8-9 százalékos betéti kamatoknak: az év elején már több bank is mérsékelte a szintet, ráadásul a jegybanki oldást követően hasonló döntések várhatók a következő napokban a kereskedelmi bankok részéről is. Varga Mária mindezzel együtt a forint-megtakarítás kilátásait továbbra is sokkal jobbnak tartja, mint a devizáét: a 3 hónapos lekötésekre a várható jegybanki kamatcsökkentések után is 6,0-6,5 százalékos év végi szintet prognosztizál, ami a kismértékben mérséklődő infláció mellett még mindig reálkamatot hoz.
