A világűrben ma még kizárólag sugárhajtóművel felszerelt járművek képesek közlekedni, ám ezt a technológiát nemsokára újabb, jóval gazdaságosabb megoldás válthatja fel: ehhez a hamarosan startoló Cosmos-1 nevű szonda már napenergiát igényel. A helyváltoztatáshoz kiterjedt fényvisszaverő felületeket, úgynevezett napvitorlákat használó eszköz az űrben áramló fotonok energiáját kihasználva halad majd előre a kozmoszban.
A Cosmos-1-et az amerikai The Planetary Society megrendelésére az orosz Babakin űrközpont fejleszti, s – ha minden jól megy – még az idén kozmikus pályára is juttatja egy tengeralattjáróról.
A szökési sebesség eléréséhez, magához a fellövéshez annak óriási energiaigénye miatt még jó ideig kémiai reakciókra lesz szükség, ám a napvitorlás járművek, ha egyszer már az űrben vannak, nem igényelnek külön üzemanyagot. Így működtetésük jóval olcsóbb és megbízhatóbb is lehet, mint a hagyományos technológiákkal meghajtott eszközöké. Ez lehet az oka, hogy a jórészt lelkes kutatókból álló The Planetary Societyn kívül újabban a NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) is érdeklődik a technológia iránt. Az előbbi finanszírozható kutatási és fejleszti programokra vadászik, az utóbbi pedig sokáig komolyan fontolgatta a napvitorlák bevetését a nemsokára a Merkúrra induló felderítő expedíciójában. A technológia a magáncégeket sem hagyta hidegen: a houstoni Team Encounter nevű vállalkozás egy ideje már futballpálya méretű űrszondát épít, amelyet a Naprendszeren kívüli küldetésre szánnak.
