Nem az ár a fontos, hanem hogy egyáltalán szerződés legyen. Ezzel az óhajjal indultak neki a magyar biztosítók is a novemberi-decemberi tárgyalási szezonnak a viszontbiztosítókkal “szemben”. Az első őszi, szokás szerint Monte Carlóban tartott piaci puhatolózás után zord árakra és a feltételek kemény változására számítottak (Figyelő, 2001/41. szám). A limitek valóban szigorodtak, a díjak emelkedtek, ám a nem sok jóval kecsegtető alku-periódus végére a viszontbiztosítók tulajdonképpen megenyhültek. “Noha a nagy viszontbiztosítók nem zártak túl jó évet, a félsz mégsem volt akkora, mint szeptember 11-ét követően. Így a károkat sem terhelték globálisan az egész piacra mint akkor; most, úgy tűnik, tudtak józanul, országonként számolni” – vélekedik Györey Péter, az ÁB-Aegon viszontbiztosítási vezetője.
DÍJMENET. Következésképpen a nyári árvízkárok által kevéssé érintett magyar piacon az áremelés mértéke alatta maradt az előző évinek. A konkrét mértékeket azonban a tavalyinál is diszkrétebben kezelik a társaságok, akkor – cégtől, üzletágtól, ügyfélkörtől függően – 30-200 százalékos növekedésről számoltak be. Az ÁB-Aegonnál, bár ezúttal sokkal masszívabb emeléstől tartottak, végül csupán kismértékben nőttek a viszontbiztosítási díjak, az előbbi a gépjármű-, az utóbbi a katasztrófabiztosításokra vonatkozik.
Az Allianz Hungáriánál a viszontbiztosítási díjak változásáról nem, arról viszont szívesen számolnak be, hogy a lakossági termékek díjaiban nem érvényesítették az áremelést, azt a költségek átszervezésével lenyelte a biztosító. Hasonlóan járt el egyébként a Figyelő által megkérdezett valamennyi cég. Az ipari vagyonbiztosításoknál a díjváltozás mértékét megint csak nem teszik közzé. “A szerződések megújításában azonban rendkívül eredményes volt a társaság” – árulja el Sipos József, az Allianz Hungária kommunikációs vezetője.
Nem jutott még a megújítások végére a Generali-Providencia. Az ügyfelek egy részénél nem emelt a társaság viszontbiztosítói köre, s ahol leginkább drágult a díj, ott is 40 százalék alatt maradt a növekedés. “Ennek egyfelől szerte a piacon a tavalyi radikális emelés az oka, annak következtében már 2002-ben egységesebbé vált a díjszínvonal” – magyarázza Sisák Ilona, a társaság viszontbiztosítási vezetője. Ugyanakkor a biztosító díjpolitikája is szerepet játszik a mostani visszafogottabb emelésben.
Jó néhány biztosítót érintett, hogy az úgynevezett arányos biztosításoknál a viszontbiztosítók szigorú limitekkel próbálták csökkenteni kitettségüket, majdani fizetési kötelezettségeiket. E – jellemzően kisebb cégek által kedvelt – konstrukció azt jelenti, hogy a viszontbiztosító minden egyes káreseményből arányosan ugyanannyit vállal magára. Ezzel szemben a nagyobb társaságok által preferált másik variánsnál, a nem-arányos viszontbiztosításnál a nagyobb károk ellentételezéséből veszi ki a részét. Az arányos viszontbiztosítással rendelkezők most vélhetően drágábban jutottak szerződéshez, ráadásul le kellett nyelniük azt a békát is, hogy a viszontbiztosítói kárkifizetéseknek – megint csak üzleti titokként kezelt, biztosítónként változó – felső határt szabtak. E limit fölött persze lehet további nem-arányos fedezetet vásárolni, ám ez nyilván drágítja az üzletet.
A magyar társaságok együttes erővel sikeresen hárították el viszont – még ha félelmeik szerint csupán egyetlen évre is – a viszontbiztosítók egy másik próbálkozását. Azok ugyanis szerették volna korlátozni a nagyméretükből következően több cég által biztosított ügyleteket, az úgynevezett együttbiztosításokat. Mindezt azzal indokolták, hogy nem tudják követni a kockázatok összeadódását, ha több biztosítói ügyfelük révén is ugyanabba az egyetlen óriásügyletbe, és az általa hordozott óriáskockázatba futnak bele.
Amennyiben az együttbiztosítást megszüntetik, bizonyos üzletnagyság fölött külföldi, a hazaiaknál nagyobb biztosító szerepelhet csak egy ügyletben – jellemzően a nagy kockázatú nagy ipari létesítményeknél, például vegyi gyáraknál, olajfinomítóknál, erőműveknél. A viszontbiztosítói kívánságot tehát egyelőre leszerelték. Éspedig azzal, hogy masszívabb indoklást kértek. Mint mondták, a viszontbiztosítókat szívesen segítik úgynevezett konzultációs jelentésekkel, amelyekből könnyen kideríthető, miként kumulálódnak a kockázatok.
NYOMATÉKOK. A viszontbiztosítási piacot tulajdonképpen elsősorban nem a természeti katasztrófák, terrorcselekmények, egyéb nagy káresemények nyomasztják. Mondhatni korántsem a biztosításban rejlő kockázatok, nem a szakma velejárói irányítják a trendeket. Miközben ugyanis a tavalyi árvizek és 2001. szeptember 11. mintegy 50-60 milliárd dollárt szívtak le a viszontbiztosítók számláiról, a befektetéseiken – a betegeskedő tőkepiacokon – ennek a dupláját, 100-120 milliárdot veszítettek el.
A veszteségek mielőbbi pótlásának kívánsága pedig sietteti a piac konszolidációját, s patinás nevek, jó mutatókkal rendelkező viszontbiztosítók eltűnéséhez vezet. Így járt tavaly a Victoria Re, az idén – a hazai biztosítók partnerköréből most először hiányzó – Gerling, s valószínűleg ez a sors vár az ERC Frankonára is, amelyet tulajdonosa, a GE Capital éppen megvételre kínál.
