Sokan jósoltak európai közlekedési forradalmat, amikor 1994-ben az első nagysebességű Eurostar-vonat átszáguldott a Csatorna-alagúton. Meg vannak számlálva a London-Párizs és a London- Brüsszel repülőutak napjai – vélekedtek az önjelölt látnokok -, hiszen az új vasúti összeköttetéssel röpke három óra alatt el lehet jutni az egyik fővárosból a másikba.
ROSSZ KISZOLGÁLÁS. Kis híján igazuk lett. Egyedül abban tévedtek, hogy nyolc év múltán nem a légi járatok, hanem a Eurostar sorsa vált kérdésessé. Piaci részesedése egyre csökken, mivel a vonatok gyakori késése, a magas árak és a csapnivaló ételek miatt elégedetlen utasok visszapártolnak a légitársaságokhoz. Tavaly októberben roppant kínos malőr érte a vasúttársaságot: a szolgáltatás három napra megbénult, miután egy tengeri vihar sóval borította be az elektromos vezetékeket a Csalagút bejáratának közelében. “Amikor betoltak egy hálókocsis szerelvényt, hogy az emberek abban töltsék az éjszakát, azonnal szóltam, hogy nézzék meg nekem, mikor indul az utolsó éjszakai repülőjárat” – meséli Philip Dodds, a UBS Warburg Párizsban dolgozó elemzője, aki több ezer Eurostarral utazó sorstársával együtt az eset miatt várakozni kényszerült. Végül szerencséjére sikerült még helyet kapnia a British Airways Londonba tartó járatán.
Mostanában a Eurostart még nagyobb vihar fenyegeti – nem más, mint a konkurencia. A brit EasyJet fapados légitársaság tavaly óta 130-200 dolláros ársávban kínál jegyeket a London-Párizs útvonalra, ami kevesebb, mint fele a Eurostar 415 dolláros hétközi másodosztályú retúrdíjának. Nem maradt rest a British Airways és az Air France sem: az EasyJet akciója után mindössze 100 dollárra vitték le az áraikat, és már azt sem kötik ki, hogy egy szombat éjszakának bele kell esnie az oda- és a visszaút közé. A Eurostar hétközi viteldíjai ezzel szemben alig csökkentek, miközben a járatok menetrendi pontossága a kezdeti idők 90 százalékáról mára 81 százalékosra romlott. “A vasútnak fogalma sincs a korrekt árról” – bosszankodik George Panayotis, a párizsi MKG Conseil idegenforgalmi tanácsadó cég elnöke.
A Eurostarnál azt ígérik, hogy javítani fognak a szolgáltatáson. Ez év őszén adnak át például a forgalomnak egy nagysebességű pályaszakaszt a brit oldalon, ami 25 perccel lerövidíti a London-Párizs utat. Emellett a Eurostar 15 percre csökkentette a check-in időt az üzletember utasok részére, továbbá 56 millió dolláros költségvetést szavazott meg Philippe Starck francia formatervezőnek arra, hogy átalakítsa a vonatok belső terét és üzleti társalgóit. Napirenden van végül az étlap feljavítása és a nehézkes online helyfoglalási rendszer megújítása is. “Válaszolunk a kihívásokra” – fogadkozik Richard Brown, a Eurostar Group vezérigazgatója.
NYILVÁNOSSÁ VÁLÓ ADATOK. Változás előtt áll a társaság vállalati szerkezete is. A szolgáltató jelenleg a francia és a belga államvasutak, valamint a magánkézben lévő brit Eurostar (UK) Ltd. hármas konzorciumaként működik, a nyáron azonban egyetlen céggé alakul, amelynek a francia állami vasúttársaság, a Société Nationale des Chemins de Fer (SNCF) lesz a többségi tulajdonosa. Az átalakulás azt is jelenti, hogy a Eurostar akkortól kezdve közzéteszi mérlegét. Elemzők 700 millió dollár árbevétel mellett 150 millió dollár veszteségre számítanak, amit az adófizetők pénzéből kell majd fedezni. Az új struktúra várhatóan megkönnyíti a döntések meghozatalát a korábban magántulajdonú National Express Group brit vasúttársaságot irányító Brown számára, aki öt hónappal ezelőtt, David Azéma elnök lemondása után került a Eurostar élére.
Bármennyire leromlott is a hírneve, a Eurostarnak még mindig van egy nagy előnye a légitársaságokkal szemben: utóbbiak a London-Párizs és a London-Brüsszel útvonalakon még a Csalagút-vonatnál is rosszabb, átlagosan csupán 64 százalékos menetrendi pontosságot tudnak felmutatni. “A gyorsaság az, amire hivatkozhatnak” – mondja Richard Lovelock, a Rosenbluth International utazási iroda londoni részlegének szolgáltatói kapcsolatokért felelős igazgatója. Úgy véli, a Eurostar vissza fogja hódítani az elveszített piaci részesedést a légitársaságoktól, ha Brown beváltja ígéretét, miszerint ősztől majdnem fél órával csökken az utazási idő Párizs és London között. Persze az utasok várhatóan továbbra is sokallják majd a jegyárakat. Ám azt ők is tudják, hogy az idő pénz.
