Szerb Gábor órakereskedő – A szállodai portától a kronométerekig

A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolát akkor épphogy csak maga mögött tudó Szerb Gábor a rendszerváltás évében még a Fórum szállodában tevékenykedett, portásként. Budapest egyik legismertebb hoteljében nagy volt a forgalom: az ígéretes lehetőségek láttán tucatjával érkeztek nyugatról az igazi üzletemberek és a “szerencsét próbáló kalandorok, akik a levegőt akarták eladni” – meséli az üzletember. Nem volt könnyű élete ebben az időben az ifjú portásnak. A munkája ugyanis nem csupán abból állt, hogy a pult mögül intézze a vendégek programjait, ügyes-bajos dolgait, hanem egyúttal “titkárnőként” is kellett dolgoznia. “Az üzletemberek lényegében irodaként használták a Fórum szállót, így minden üzleti ügyet nekünk kellett intéznünk. Ekkor döbbentem rá, hogy hogyan működik az üzleti világ, gondoltam, talán magamnak is meg tudnék szervezni egy-két jó üzletet” – mesél a kezdetekről a vállalkozó.

A hetvenes években a Lenin körúton felcseperedő Szerb Gábor jó iskolát kapott a Madách Gimnáziumban, s nemcsak a nagyobb követelmények, hanem a barátságokat, s később jó kapcsolati tőkét is adó osztálytársak révén. Itt működött ugyanis az ország két-három speciális angol nyelvi osztályai közül az egyik, ahol heti nyolc órában tanulták a fejlett világ legfontosabb nyelvét. Ez azután egyenesen a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi szakára vitte a gimnázium első évében még csupán erős közepesre teljesítő, de később a magasabb követelményekhez felzárkózó agilis kamaszt. Az akkoriban ritkaságszámba menő intenzív angoltanulás mellett további helyzeti előny volt Szerb Gábor számára, hogy a főiskolán már a nyolcvanas évek közepén “dúlt a kapitalizmus”. Az idegenforgalmi szakon a leghangsúlyosabb tantárgy a marketing volt, ráadásul már akkoriban is a legújabb angol nyelvű szakkönyveket nyomták a hallgatók kezébe.

SZERENCSE. Üzleti sikereit azonban mégsem a közvetlenül megalapozott szaktudásának, hanem inkább szerencséjének és szemfülességének köszönheti. A Fórum szállóban ellesett üzleti fogásokon felbuzdulva ugyanis 25 évesen számos elektronikai aprócikk nagybani adásvételével kezdett foglalkozni. Jól jött – a szülői indíttatásra kora gyerekkora óta felszedett – remek németnyelv-tudása is. Próbálkozott számos cikkel, a videokazettáktól egészen a menedzserkalkulátorokig, ám igazán jó üzletet az első időkben keveset kötött. Pedig boltról boltra járt, s a külföldön összeszedett ajánlatokkal “házalt”. A kezdeti bizonytalanságok miatt viszont pár évig nem is adta fel jól fizető állását, s azzal együtt azon álmát, hogy egyszer belőle is szállodaigazgató legyen.

Ma már azonban sokkal szívesebben vendégeskedik a szállodákban, mintsem hogy azok igazgatói teendői izgatnák. A változó sikerességgel folyó üzletelgetésben ugyanis 1991 táján áttörést hozott, hogy ráakadt egy nagyon komoly vásárlóra. Az egyik óra-nagykereskedő a kilencvenes évek elején nagyon népszerű Casio órákat szeretett volna nagy tételben vásárolni, ám Szerb Gábor főként csak menedzserkalkulátorait tudta akkortájt kínálni. Egy évvel később azonban, amikor már kialakult kapcsolatai voltak, s az olcsó beszerzési forrásokról is alapos információkat gyűjtött, újra fellapozta noteszét, hogy melyek voltak azok a vásárlói igények, amelyeknek nem tudott megfelelni. Ennek a precizitásának köszönheti mai sikerét, hiszen az említett vevő változatlanul kész volt karórákat rendelni.

Az üzletben felmutatott alaposság azért is érdekes, mert Szerb Gábor saját magát slendrián embernek tartja, s ami azt illeti, az irodájában sincs pedáns rend. Ráadásul – egy olcsóbb új autó árának felébe kerülő – karóráját még perc pontossággal sem állítja be. “A luxusórákat nem a pontosságuk, hanem a bennük rejlő szépség, például a finoman megmunkált mechanikus szerkezetek miatt választja az ember. Az órám kronométer pontosságú, ami az jelenti, hogy egy nap alatt legfeljebb 2 másodpercet késik, ám ha egzakt időmérőre lenne szükségem, akkor egy pár száz forintos kvarcóra is hasonlóan pontosan, vagy akár pontosabban is mutatná az időt.”

Az órák iránt korábban nem érdeklődött, de az első komoly Casio-üzlet végül megalapozta Szerb Gábor karrierjét. Ráadásul az óraüzlet első eredményeit akkori feleségével közösen Csehszlovákiában érték el. “Az első időkben ugyanazt a kollekciót rendeltem meg az ottani piacra, mint amelynek itthon is sikere volt, csak kisebb mennyiségben, s ez a döntés jónak bizonyult. Később azonban olyan konkurenssel akadtunk össze, amely tisztességtelen eszközökkel hódított piacot.”

A jó időzítésnek köszönhetően a kilencvenes évek elején meg is vetették a lábukat az 1993-tól már különváló a szlovák és cseh piacon, ahol ma is jelentős, összesen mintegy 7 millió dolláros éves forgalmat bonyolít le a Racio nevű, több cégből álló vállalkozás. Igaz, ehhez szükség volt Szerb remek nyelvérzékére is. Eleinte magyar származású, de Szlovákiában felnőtt felesége fordított az üzleti tárgyalásokon, ám nem telt el sok idő, s már ő javította ki, ha párja pontatlanul fordította a tárgyalópartner mondandóját. Első feleségével azóta elváltak útjaik, ezért Szerb Gábor ideje nagy részét Pozsonyban tölti, a helyi ügyek intézésével. Ott ugyanis saját kiskereskedelmi hálózatot is működtetnek.

PRÁGAI TAVASZ. Czipper János, a hazai kereskedő cég, a Chrono Kft. vezetője, Szerb Gábor üzlettársa elmondása szerint Gábor egy ideig minden eszközzel próbált küzdeni a hatalmas tőkével és agresszív árpolitikával dolgozó csehországi konkurens ellen, ám gyorsan belátta, hogy okosabb visszavonulót fújni, s inkább a kiskereskedelmi tevékenységet megerősíteni ott is, és Szlovákiában is. A három visegrádi országban mintegy száz fővel dolgozó kereskedő vállalkozás ma már inkább a nívósabb középkategóriás, illetve a drága luxusórákra koncentrál, egyebek közt például a Tag Heuer márkára. A vállalkozó szívesen meséli, hogy az elmúlt pár évben megtöbbszörözték a márka magyarországi értékesítését. A dinamikusabb marketingtevékenység és a szigorúbb kiskereskedelmi feltételek mellett az eredmények annak köszönhetőek, hogy a cég vezetése meg tudta győzni a Tag Heuer órákat gyártó cégcsoportot: árképzését alakítsa úgy, hogy ne legyenek drágábbak Magyarországon a világmárka termékei, mint Svjácban vagy Németországban.

“Gábor képes adott esetben félretenni a személyes érzéseit, ha arról van szó, hogy előnyös üzletet lehet kötni valakivel. Jó kapcsolatépítő készsége pedig rendszerint jó lehetőségekhez juttatja. Legutóbb például Prága belvárosában sikerült két nagyon felkapott helyen lévő üzlethelyiséghez hozzájutnia. Mindezt csak azért, mert az árvíz sújtotta városban a pénzügyileg nehéz helyzetben lévő bolt vezetőjét személyesen is jól ismerte, így első kézből volt információja az ígéretes befektetési lehetőségről” – meséli Czipper János.