Jellemző az uniós csatlakozás előtti állapotunkra, hogy karácsony másnapján a Magyar Televízió híradója a borászat jövőbeli helyzetét felvillantó rövid bejátszásban azzal riogatott, hogy a minőségi magyar borokat az EU-ban elsősorban az úgynevezett újvilági (amerikai, új-zélandi, chilei) olcsó borok árversenye veszélyezteti. Ezzel szemben az igazság az, hogy az újvilági borok árfekvése ma sokkal magasabb, mint az átlag magyar boré. Az EU piacain természetesen sokkal magasabban pozicionáltak ezek a termékek, mint az átlag európai fogyasztó ajkáról csak egy sajnálkozó félmosolyt kicsaló magyar borok.
Tokaj-hegyalja. Napirenden a borvidéki rendszer átalakítása?
HÚSZÉVES TERV. Azonban nemcsak a jelenleginél sokkal jobb kommunikációra van szükség Magyarországon, hanem ágazati stratégiára is. Nos, ez utóbbi, a Nemzeti Borstratégia, legalábbis tézisek formájában a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) koordinálásával meg is született. Pontosabban született egy 20 évre szóló Nemzeti Borstratégia, amelynek legfőbb pozitívuma megszületésének ténye. Komoly negatívuma viszont, hogy olyan feladatokat jelöl meg 20 évre, amit az elmúlt tíz évben kellett volna végrehajtani, de legalább a következő másfél évben meg kéne csinálni. Gál Tibor, az anyag koncepciójának megalkotásában aktív szerepet vállaló ismert egri borász szerint az előrelépés legfőbb akadálya az állandó kompromisszumkeresés olyan érdekcsoportok között, amelyeknek egy része olyannyira kívül áll a piaci logikán, hogy még saját érdekeinek a felismeréséig, megfogalmazásáig sem jutott el.
A Nemzeti Borstratégia legfontosabb tézisei
• A borvidéki rendszer átalakítása, számuk csökkentése, a mainál szofisztikáltabb eredetmegjelölésre alkalmas rendszer kialakítása: borvidék – körzet/település – település/dűlő.
• A jelenlegi germán típusú termékklasszifikációra alapozott borminősítési rendszert jelentős részben a jobban elterjedt területklasszifikációra alapozott – latin típusú – rendszer váltja fel. (A germán rendszer a must cukorfoka alapján minősíti a borokat, a latin rendszer pedig az egyes termőhelyek termelési feltételeinek szigorú szabályozásán keresztül garantálja a borok minőségét.)
• Egy-egy borvidéken belül a termesztési adottságok jobb kihasználása és a hatékonyabb marketingkommunikáció érdekében csökkenteni kell a termesztett fajták számát.
• Ültetvényrekonstrukció – az újratelepítések normatív támogatásának kialakítása.
• Az állami minőségellenőrzési – eredetvédelmi – rendszer, valamint a piac és termelésszabályozás szervezeteinek kialakítása.
• Országos kutatási hálózat kialakítása.
• Bormarketing: az Agrármarketing Centrumtól elválasztott, önálló, piaci alapon álló bormarketing szervezet létrehozása.
A dokumentum hosszan foglalkozik a borászati technológia cseréjéhez szükséges beruházások felmérésével, tervezésével, ami piaci elveknek és EU-normáknak egyaránt ellentmond, hiszen piacgazdaságban a beruházás a vállalkozó feladata, a folyamat támogatása pedig rövidesen EU-hatáskörbe kerül, nemzeti stratégiaként tehát nemigen jöhet szóba.
AZ ÚJDONSÁG VARÁZSA. A borstratégiai tézisekbe foglalt legfőbb újdonság a terület klasszifikáció elvének megjelenése. Annak ellenére, hogy a magyarországi Tokaj-Hegyalján született a világ első területklasszifikációs rendszere, a szocialista évtizedekben áttértünk a germán típusú termékklasszifikációra, ahol a fogyasztó számára a fajta fontosabb információként jelenik meg, mint a termőhely, a borok minőségét pedig elsősorban a cukorfok alapján határozzák meg. Az EU-ban, az éles piaci versenyben azonban marketingkommunikációs szempontból is egyre fontosabbá válik a termőhely.
Az európai latin országokban kifejlesztett területklasszifikációs rendszerben azonban ahhoz, hogy valamely bor címkéjén szerepelhessen egy komoly marketingértéket képviselő származási hely megjelölés, nagyon szigorúan leírják és betartatják, nemcsak azt, hogy bizonyos területeken milyen fajta szőlő termeszthető, de azt is, hogy egy hektáron hány szőlőtőke legyen, s arról hány mázsa gyümölcsöt szabad szüretelni. Magyarország ettől ma nagyon messze van, de a 20 éves távlat reménytelenül hosszúnak tűnik.
A szóban forgó borstratégia ellentmondásosságára jellemző, hogy míg az európai borvidékeken 6 és 10 ezer között határozzák meg minimális hektáronkénti tőkeszámot, ez az anyag Magyarországon 2022-re átlagosan 4 ezerrel számol. (Ma 3300 az átlag.) Nem alkalmazkodik a célként kitűzött területklasszifikációs elvhez és a piaci logikához a borok érzékszervi vizsgálatát végző Országos Borszakértő Bizottság (OBB) intézménye sem. Jellemző, hogy a dokumentum annak ellenére felemásan foglal állást az intézmény jövőjével kapcsolatban, hogy az OBB gyakorlata – amikor borhibák helyett borstílusokról hoz döntést – a törvény előírásaival és a piaci logikával egyaránt ellentétes.
Ellentmondásossága ellenére a Nemzeti Borstratégia téziseit összefoglaló dokumentum legalább tisztázó vitát eredményezhet, igaz, a piaci szereplők szerint nincs sok idő sem a vitára, sem a cselekvésre.
