Ilyesmi csak hollywoodi filmekiben történik. Vagy mégsem? Miután a moszkvai Yukos-székház bejáratánál a magyar, horvát és szlovák újságírókból álló küldöttség átesik a mintegy negyedórás biztonsági ellenőrzésen, már éppen indulnánk fölfelé a lifttel, amikor a záródó ajtók között az utolsó pillanatban beugrik mellénk egy fiatal férfi. Rövid fekete irhakabátot, fekete garbót és fekete nadrágot visel, még az aktatáska is fekete, amit a kezében tart. Váratlan útitársunk nem más, mint Mihail Hodorkovszkij, Oroszország második számú olajvállalatának 39 éves elnök-vezérigazgatója, akit a Forbes magazin közel 8 milliárd dollárt érő részvényvagyona alapján a világ száz leggazdagabb embere közé rangsorolt.
Mihail Hodorkovszkij. Nem idegenkedik az egyszerű halandóktól
A Yukos első embere nem külön lifttel közlekedik – sem az esetleges veszélyektől nem tart, sem az “egyszerű halandók” közelségétől nem idegenkedik. Közismert, hogy a társaság 2001-ben áttért az amerikai könyvviteli gyakorlatra, továbbá nemcsak felügyelőbizottsága független, hanem az elnököt leszámítva az igazgatóságban is kizárólag független tagok ülnek. Ám ez a véletlen találkozás talán mindennél jobban érzékelteti, hogy a Yukos valóban másként működik, mint az orosz vállalatok többsége.
Mindez egy tudatos stratégia része. Hodorkovszkij és csapata a vetélytársakkal egyenrangú partnerként akarja elfogadtatni cégét a világpiacon, lépjen föl az akár olajexportőrként, akár befektetőként. Ezt a célt valójában már el is érték. A Yukos ma szívesen látott partner szerte a földkerekségen, tőkepiaci értékét tekintve pedig tavaly a Financial Times Global 500-as listáján bekerült – Oroszországból egyedüliként – a világ első tíz olaj- és gázipari társasága közé.
S ez még fokozható. December elején a vállalat közzétette a 2003-as üzleti tervét, amiből feketén-fehéren kiderül, hogy a Yukos a kitermelés terén is megcélozta az első helyet az orosz olajtársaságok között. A 2002-es 70 millió tonnát 18,6 százalékkal túlszárnyalva, az idén 83 millió tonna olajat akar felszínre hozni, amivel már maga mögé utasítaná az erre az évre “mindössze” 80,2 millió tonnát betervező, eddigi éllovas Lukoilt. Ez a fordulat persze jó ideje benne van a levegőben. Miközben ugyanis a fő belföldi vetélytárs kitermelése évek óta érdemben nem változott, a Yukos 2000-ben 11 százalékkal, a rákövetkező esztendőben 17 százalékkal, tavaly pedig a még nem végleges adatok szerint közel 20 százalékkal növelte a kitermelését. Ez a fejlődési ütem az egyik legnagyobb a világon, miközben az abszolút mennyiség is tekintélyt parancsoló: 2001-ben csupán a British Petroleum (BP) hozott a felszínre több kőolajat.
Egyes elemzőkben éppen ezek a számok ébresztenek kételyeket. A legszkeptikusabb vélemények szerint a Yukos egy pr-léggömb. A társaság vezetése, úgymond, kizárólag arra törekszik, hogy mihamarabb az egekbe repítse az árfolyamot, és adott pillanatban a lehető legmagasabb áron értékesítse a részvényeket – valamely tőkeerős nyugati vetélytársnak. E forgatókönyv alátámasztására pedig éppen azt hozzák fel sokan érvként, hogy a szédítő kitermelés-növekedés annak a Schlumberger-technológiának köszönhető, amely egy gazdag mezőről rendkívül bőven hozza felszínre az olajat, de az egyéb eljárásokhoz képest túl korán gazdaságtalanná válik, azaz hatalmas, más módokon még hatékonyan kitermelhető mennyiséget hagy a föld mélyében. Igaz, nem kis részben ennek a módszernek köszönhető az is, hogy világviszonylatban a Yukos kőolaja az egyik legolcsóbb: 1 barrel kitermelése mindössze 1,65 dollárba kerül. Ez az összeg a Lukoil esetében 3,08 dollár, a brazil Petrobrasnál pedig egyenesen 6,83 dollár, de még a BP is 2,88 dollárnyi költséggel hozza a felszínre az energiahordozót.
Kockázatmentesnek tűnik tehát az a megállapodás is, amelyet Medgyessy Péter kormányfő december közepi moszkvai útjához időzítve írt alá a Yukos és a Mol egy nyugat-szibériai olajmező közös kitermeléséről (Figyelő, 2003/1. szám). Mi több, az is bizton elmondható, hogy a magyar olajtársaság jókor lépett. A két fél az 1998. augusztusi orosz pénzügyi összeomlás után alig egy évvel bocsátkozott tárgyalásokba a vegyes vállalat megalakításáról, akkor, amikor az alig kétesztendős Yukosnak még égető szüksége volt egy effajta szövetségre. Csakhogy időközben eltelt három év. A Yukos a Mol-tárgyalásokból nem hátrált ki, de ma már önállóan is boldogul. Hogy mindezek után a jövőben a Mol mellett más társasággal is köt-e hasonló megállapodást? Erre a kérdésre Mihail Brudno alelnök óvatosan válaszolt: “Nem fogalmaznék úgy, hogy a Yukos érdekelt lenne további hasonló együttműködésekben. De a legkipróbáltabb partnereivel kész megvitatni a kérdést.”
