Medgyessy-látogatás moszkvában – Megtört a jég?

Mínusz 20 fokhoz közelítő, csikorgó hideg és szinte koromsötét fogadta a Moszkvába érkező Medgyessy Pétert december 18-án a seremetyevói repülőtér betonján. A miniszterelnököt kísérő, kétségbeesett fotósok és operatőrök legföljebb a csodában bízhattak, a több száz méter távolságra lévő reptéri épület reflektorai – és a közelben álló Malév-gép ablakából odaszűrődő fények – ugyanis vajmi keveset segítettek rajtuk.

Medgyessy és Putyin. Sokat ígérő kezdet

Afféle beszédes jelkép volt ez a fogadtatás. 1995 márciusa óta nem járt Oroszországban magyar miniszterelnök, az előző kormányzat négy esztendejében pedig szinte megfagyott a rendszerváltás óta amúgy is fölöttébb hűvös magyar-orosz viszony. “Immár határozottan érzékeltük, hogy a hét évi szünet miatt a kétoldalú kapcsolataink fejlődése elmaradt attól a szinttől, amilyen mértékben ugyanez idő alatt a többi országgal sikerült előrelépnünk” – fogalmazta meg a tőle telhető legdiplomatikusabban Mihail Kaszjanov orosz kormányfő, milyen károkat okozhat két ország viszonyában a hosszú politikai “mosolyszünet”. Ám nem csupán ő, hanem Vlagyimir Putyin elnöktől Gennagyij Szeleznyovig, a duma első emberéig Medgyessy Péter szinte valamennyi tárgyalópartnere említést tett az elmúlt hét szűk esztendőről, miként a magyar kormányfő is rendre úgy fogalmazott: “új lapot nyitni” érkezett.

POLITIKAI SZÉLJÁRÁS. Legfőbb ideje volt. Miközben ugyanis Budapest dacosan igyekezett hátat fordítani Moszkvának, Putyin elnökké választása – és még inkább 2001. szeptember 11-e – óta immár az egész fejlett világ Oroszország kegyeit keresi. S ami még fontosabb: lázasan üzletel vele. Miközben Magyarország azon kesereg, hogy évi 2 milliárd dollár a deficitje a kétoldalú kereskedelemben, az orosz fogyasztók által máig nosztalgiával emlegetett magyar élelmiszer-ipari termékeket, borokat vagy például az Ikarus buszokat kiszorítja a piacról a nyugati konkurencia. Jellemző példa, hogy míg a magyar agrár- és élelmiszeripar négy esztendővel ezelőtt még évi 400 millió dollár értékben exportált Oroszországba, 2002-ben mindössze 159 millió dollárnyi árut adott el ott. Igaz, hogy a piac is jócskán átalakult – az ország az idén már 7 millió tonna gabonát exportált -, de magyar vetőmagra, állati takarmányra továbbra is lenne igény. Sőt, Oroszország a tejtermékek terén mindössze 12-13 százalékban önellátó, a szükséglet fennmaradó részét külföldről szerzi be. Csakhogy nem arról a Magyarországról, amelynek állandó gond az itthon megtermelt évi 400 millió liternyi tej értékesítése. Hiába, hogy az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok ma már teljesen ideológiamentesek, a kétoldalú kereskedelemnek – miként minden más viszonylatban – kárára van a politikai ellenszél.

Egyes, az előző kormányzathoz közel álló források szerint Orbán Viktor a választások előtt eszmélve mindent elkövetett, hogy az utolsó pillanatban tető alá hozzon egy moszkvai látogatást. Állítólag Martonyi János külügyminiszter is ezt kieszközölni utazott február közepén az orosz fővárosba. A Kreml nemet mondott. Ami a moszkvai sajtó által következetesen “nacionalistának” nevezett Orbán Viktornak nem sikerült, az – igaz, szintén többhónapos késéssel – összejött Medgyessy Péternek.

Kaszjanov úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy a Medgyessy-látogatás erőteljes lökést ad a kétoldalú kapcsolatoknak. Mindazonáltal túlzás áttörésről beszélni – miként azt a magyar kormány tagjai tették – pusztán amiatt, hogy hét év után végre ismét a legmagasabb szinten is szóba állt egymással a két fél.

ADÓSSÁGALKU. Egyetlen kézzelfogható eredménnyel tért haza a Medgyessy vezette küldöttség: megállapodás született a még a szovjet időkből maradt, Magyarországgal szemben fennálló orosz államadósság végleges rendezéséről. A miniszterelnök a látogatás első percétől nyíltan hangoztatta, hogy az ügyet még 2002-ben le szeretné zárni, mégpedig közvetítők nélkül, és lehetőleg készpénzért. Mint emlékezetes, az Orbán-kormány annak idején összehozott egy szerződést arról, hogy Moszkva az adósságból 250 millió dollárt az osztrák Meinl Bank közreműködésével 31 százalékos árfolyamon megvásárol. Az üzlet végül kútba esett. Ennek ellenére a Medgyessy-kormányzat kényszerpályára került: csakis az elődje által kialkudottnál kedvezőbb feltételekkel írhatott alá bármiféle megállapodást. Vlagyimir Putyinnal folytatott megbeszéléséről ezek után a miniszterelnök úgy távozott, hogy az orosz államfő elvi szinten támogatta a magyar elképzeléseket. Érthetően bizakodó hangulatban érkezett tehát Mihail Kaszjanovhoz, akivel az adósság ügyét érdemben meg kellett vitatnia. Csakhogy a mindössze 30 percesre tervezett találkozó váratlanul majdnem két órásra nyúlt. Baljós előjel? A jókora csúszással elkezdődött sajtótájékoztatón egyértelműnek tűnt, hogy az. Sem Kaszjanov, sem Medgyessy nem szólt ugyanis egyetlen szót sem a kérdésről. Az, hogy ilyen feltűnően kerülték a témát, nyilvánvaló kudarcot sejtetett. Ám kiderült, csupán azért nem hozták szóba az adósság ügyét, mert a szomszéd szobában a szakértők még a látogatást záró sajtótájékoztató idején is tárgyaltak a részletekről. Sőt, az egyeztetés egész éjszaka folytatódott. Mindezek után Medgyessy Péter másnap a Ferihegyi repülőtéren már arról számolt be a sajtónak, hogy megtört a jég: a hajnalig tartó egyeztetés eredményeképpen Moszkva egy hónapon belül 90 millió dollárt fizet Budapestnek az államadósság még megmaradt, mintegy 280 millió dolláros összege fejében. Ez azt jelenti, hogy 33,5 százalékos árfolyamot, illetve a kamatok törlesztését sikerült kialkudni. (A kormányzat egyúttal egy újabb belpolitikai jelentőségű gesztussal jelezte, eljárást kezdeményez azon cégek ellen, amelyek a kilencvenes évek elején felvásároltak, majd “eltüntettek” 61 millió dollárnyi szovjet/orosz adósságot.)

Már legföljebb csak az a kérdés, hogy az orosz részről nyilván sokkal kevésbé sürgős adósság-megállapodásért ígért-e Budapest valamit cserébe – s ha igen, vajon mit. Egyes vélemények szerint Kaszjanov már előre beterjesztette az orosz igénylistát. Mintegy a kapcsolatok lehetséges fejlesztési irányait sorolva, kertelés nélkül közölte ugyanis: Moszkva tudja, hogy Magyarország 2003-ban készül a privatizációs folyamat lezárására, azaz a még állami kézben lévő vállalatok eladására. Márpedig a Kreml “azzal számol, hogy az orosz befektetők is részt vehetnek az olaj- és gázipari társaságok privatizációjában”. Köztudott, hogy a Mol gázüzletágára az orosz Gazprom már régen szemet vetett. Moszkva a haditechnikai együttműködést is fejlesztené, és Kaszjanov szerint az orosz szakértők “bizonyosan meggyőzik magyar partnereiket arról, hogy az orosz haditechnika modernizálása sokkal kifizetődőbb, mint a NATO-eszközök azonnali átvétele”. Arra persze aligha érdemes számítani, hogy a NATO-tag Magyarország új orosz fegyvereket vagy fegyverrendszereket vásárolna, az e területen folytatandó együttműködésről aláírt egyezmény sokkal inkább valamiféle Moszkvának tett gesztus, mint reális perspektíva. A budapesti 4-es metró vonalának kiépítése azonban olyan felajánlkozás, amit érdemes komolyan venni, miközben Oroszország szempontjából nyilván remek üzlet.
KÖLCSÖNÖSSÉG. Magyarország várja az orosz tőkét – Medgyessy Péter ezt minduntalan értésre adta. Ám csakis akkor, ha az átlátható módon, a nemzetközi szabályoknak megfelelően, és nem ellenséges kivásárlási szándékkal érkezik, illetve ha egyúttal Oroszország is esélyt ad a magyar befektetőknek. Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester ígéretet tett például arra, hogy támogatni fogja az orosz főváros környéki élelmiszer-ipari vállalatok privatizációjáért harcba szálló magyar cégeket, és hasonlóan foglalt állást Mihail Kaszjanov is. Ezek azonban egyelőre csupán ígéretek, akárcsak azok, hogy magyar vállalkozók szerephez jutnak a moszkvai lakásépítésekben, az oroszországi egészségügy rekonstrukciójában, vagy hogy Rába-motorokkal újítják fel a Moszkvában közlekedő Ikarus buszokat. A látogatáshoz időzítve mindössze egy konkrét üzlet köttetett: a Mol és a Yukos írt alá szerződést egy nyugat-szibériai olajmező közös kitermelésére létrehozott vegyes vállalat megalakulásáról (lásd külön írásunkat).

A moszkvai út ígéretes kezdet. Ám ahhoz, hogy az első lépést továbbiak is kövessék, sokat kell még tenni. Az előző évekhez képest mindenesetre annak felismerése is előrelépés, amit Medgyessy Péter a következőképpen fogalmazott meg: “Oroszország ma dinamikus, változó, reformokra nyitott, kiszámítható partner, amely stabilizáló szerepet játszik a világpolitikában.”