Mínusz 20 fokhoz közelítő, csikorgó hideg és szinte koromsötét fogadta a Moszkvába érkező Medgyessy Pétert december 18-án a seremetyevói repülőtér betonján. A miniszterelnököt kísérő, kétségbeesett fotósok és operatőrök legföljebb a csodában bízhattak, a több száz méter távolságra lévő reptéri épület reflektorai – és a közelben álló Malév-gép ablakából odaszűrődő fények – ugyanis vajmi keveset segítettek rajtuk.
Medgyessy és Putyin. Sokat ígérő kezdet
Afféle beszédes jelkép volt ez a fogadtatás. 1995 márciusa óta nem járt Oroszországban magyar miniszterelnök, az előző kormányzat négy esztendejében pedig szinte megfagyott a rendszerváltás óta amúgy is fölöttébb hűvös magyar-orosz viszony. “Immár határozottan érzékeltük, hogy a hét évi szünet miatt a kétoldalú kapcsolataink fejlődése elmaradt attól a szinttől, amilyen mértékben ugyanez idő alatt a többi országgal sikerült előrelépnünk” – fogalmazta meg a tőle telhető legdiplomatikusabban Mihail Kaszjanov orosz kormányfő, milyen károkat okozhat két ország viszonyában a hosszú politikai “mosolyszünet”. Ám nem csupán ő, hanem Vlagyimir Putyin elnöktől Gennagyij Szeleznyovig, a duma első emberéig Medgyessy Péter szinte valamennyi tárgyalópartnere említést tett az elmúlt hét szűk esztendőről, miként a magyar kormányfő is rendre úgy fogalmazott: “új lapot nyitni” érkezett.
Szibériába mentek
Nyugat-Szibériában egy fél kontinensnyi mocsárvidéken fekszik a Zapadno-Malobalik olajmező, amelynek közös kiaknázásáról a magyar Mol és az orosz Yukos még 1999-ben kezdett tárgyalásokat. Három esztendő kellett ahhoz, hogy az ötlet eljusson a megvalósulásig: Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnöke és Jurij Bejlin Yukos-alelnök december 19-én este negyed tizenegykor Medgyessy Péter moszkvai látogatásához időzítve – a miniszterelnök jelenlétében – aláírta a vegyes vállalat megalakulásáról szóló szerződést. A cég – miként a felszínre hozott olaj is – fele-fele arányban a Mol, illetve a Yukos tulajdona. A 2,5 millió tonnás éves kapacitás így gyakorlatilag megduplázza a Mol által jelenleg a felszínre hozott évi 1 millió tonnás kőolajmennyiséget. Az összesen 350-400 millió dolláros beruházás a legjelentősebb oroszországi magyar invesztíció, még akkor is, ha a Mol a rá eső összeget túlnyomórészt a nyugat-szibériai mezőn kitermelt olajjal fizeti meg. Az eddigi feltárások szerint 20 millió tonnányi olajtartalékot rejtő 50 kúttal ellátott mező ma is termel, a tervezett egy-másfél év múlva elérendő kiépítés szerint azonban 300 olajkút üzemel majd a területen. Hernádi Zsolt szerint az üzlet számottevően nem befolyásolja a Mol tőkepiaci értékét – arra a gázár sokkal nagyobb hatással van -, az olajár-ingadozásokkal szemben azonban sokkal védettebbé válik a társaság.
Egyes, az előző kormányzathoz közel álló források szerint Orbán Viktor a választások előtt eszmélve mindent elkövetett, hogy az utolsó pillanatban tető alá hozzon egy moszkvai látogatást. Állítólag Martonyi János külügyminiszter is ezt kieszközölni utazott február közepén az orosz fővárosba. A Kreml nemet mondott. Ami a moszkvai sajtó által következetesen “nacionalistának” nevezett Orbán Viktornak nem sikerült, az – igaz, szintén többhónapos késéssel – összejött Medgyessy Péternek.
Kaszjanov úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy a Medgyessy-látogatás erőteljes lökést ad a kétoldalú kapcsolatoknak. Mindazonáltal túlzás áttörésről beszélni – miként azt a magyar kormány tagjai tették – pusztán amiatt, hogy hét év után végre ismét a legmagasabb szinten is szóba állt egymással a két fél.
A Zapadno-Malobalik olajmező
• 200 négyzetkilométernyi területe
• 20 millió tonnányi feltételezett olajtartalék
• 2,5 millió tonnás éves kapacitás
• 9-10 évre tervezett kitermelési idő
• 300 olajkút (jelenleg 50 működik)
• 350-400 millió dollár összértékű beruházás
Már legföljebb csak az a kérdés, hogy az orosz részről nyilván sokkal kevésbé sürgős adósság-megállapodásért ígért-e Budapest valamit cserébe – s ha igen, vajon mit. Egyes vélemények szerint Kaszjanov már előre beterjesztette az orosz igénylistát. Mintegy a kapcsolatok lehetséges fejlesztési irányait sorolva, kertelés nélkül közölte ugyanis: Moszkva tudja, hogy Magyarország 2003-ban készül a privatizációs folyamat lezárására, azaz a még állami kézben lévő vállalatok eladására. Márpedig a Kreml “azzal számol, hogy az orosz befektetők is részt vehetnek az olaj- és gázipari társaságok privatizációjában”. Köztudott, hogy a Mol gázüzletágára az orosz Gazprom már régen szemet vetett. Moszkva a haditechnikai együttműködést is fejlesztené, és Kaszjanov szerint az orosz szakértők “bizonyosan meggyőzik magyar partnereiket arról, hogy az orosz haditechnika modernizálása sokkal kifizetődőbb, mint a NATO-eszközök azonnali átvétele”. Arra persze aligha érdemes számítani, hogy a NATO-tag Magyarország új orosz fegyvereket vagy fegyverrendszereket vásárolna, az e területen folytatandó együttműködésről aláírt egyezmény sokkal inkább valamiféle Moszkvának tett gesztus, mint reális perspektíva. A budapesti 4-es metró vonalának kiépítése azonban olyan felajánlkozás, amit érdemes komolyan venni, miközben Oroszország szempontjából nyilván remek üzlet.
KÖLCSÖNÖSSÉG. Magyarország várja az orosz tőkét – Medgyessy Péter ezt minduntalan értésre adta. Ám csakis akkor, ha az átlátható módon, a nemzetközi szabályoknak megfelelően, és nem ellenséges kivásárlási szándékkal érkezik, illetve ha egyúttal Oroszország is esélyt ad a magyar befektetőknek. Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester ígéretet tett például arra, hogy támogatni fogja az orosz főváros környéki élelmiszer-ipari vállalatok privatizációjáért harcba szálló magyar cégeket, és hasonlóan foglalt állást Mihail Kaszjanov is. Ezek azonban egyelőre csupán ígéretek, akárcsak azok, hogy magyar vállalkozók szerephez jutnak a moszkvai lakásépítésekben, az oroszországi egészségügy rekonstrukciójában, vagy hogy Rába-motorokkal újítják fel a Moszkvában közlekedő Ikarus buszokat. A látogatáshoz időzítve mindössze egy konkrét üzlet köttetett: a Mol és a Yukos írt alá szerződést egy nyugat-szibériai olajmező közös kitermelésére létrehozott vegyes vállalat megalakulásáról (lásd külön írásunkat).
A moszkvai út ígéretes kezdet. Ám ahhoz, hogy az első lépést továbbiak is kövessék, sokat kell még tenni. Az előző évekhez képest mindenesetre annak felismerése is előrelépés, amit Medgyessy Péter a következőképpen fogalmazott meg: “Oroszország ma dinamikus, változó, reformokra nyitott, kiszámítható partner, amely stabilizáló szerepet játszik a világpolitikában.”