Ljubljanát nem hozta lázba az elnökválasztás. A csupán 260 ezres lélekszámú főváros lakói mintha tudomást sem vettek volna a legfőbb közjogi méltóság megválasztásáról. A szlovéneket nem lehetett kibillenteni nyugalmukból, a monarchiabeli és mediterrán jegyeket egyaránt mutató Ljubljana utcáin a látogató választási plakátokat elvétve talált, összefirkált transzparensekkel pedig szinte egyáltalán nem lehetett találkozni. Nemzetközi szakértők igyekeztek is megjegyezni, hogy a kampány unalmas volt, s mind a kilenc induló – beleértve a kormányfői tisztséget egy rövid periódust leszámítva 11 év után az elnökire felcserélő Drnovseket – híján van azoknak a retorikai képességeknek, amelyekkel a nyugati politikusok, tömegeket magukkal ragadva, választást szoktak nyerni.
Szlovéniában persze a tömeg is “kicsi”. Az első fordulót Drnovsek az abszolút többségtől éppen csak elmaradva, alig több mint 500 ezer szavazattal nyerte meg. A második helyen a voksok egyharmadával, némi meglepetésre, Barbara Brezigar, a miniállam főügyésze végzett, így ő lehetett Drnovsek kihívója a múlt vasárnap tartott második fordulóban. Az ország eddigi eredményei végül a kormányrúdnál kis megszakítással több mint egy évtizede álló Drnovsek javára billentették a mérleg nyelvét. Szlovénia miniszterelnöke a hivatalban lévő európai kormányfők közül – az izlandit leszámítva – a legtovább töltötte be ezt a posztot. Az új elnök biztos többséget szerzett, az előzetes eredmények szerint a választók 56 százalékának szavazatát tudhatja maga mögött.
SIKEREK. A liberális politikusnak 1991-es hivatalba lépése óta minden fő célja teljesült. A gazdasági átmenetet a mutatószámok tükrében imponáló sikerrel vezényelte le, országa a novemberi prágai csúcson meghívást kapott a NATO-ba, s 2004-ben Szlovéniát – kilenc másik országgal együtt – az Európai Unió is tagjai közé fogadja. A szlovének többsége Milan Kucan most távozó és Drnovsek megválasztott elnök érdemének tudja be, hogy Jugoszlávia 1991-es szétesését, illetve a tíznapos “függetlenségi háborút” követően az ország hajóját végül sikerült nyugati vizekre irányítani. Kucan amúgy csak azért nem indult újra az elnöki tisztségért, mert az alkotmány tiltja az államfő kettőnél többszöri újraválasztását. Ha nem lenne ez a megszorítás, akkor elemzők szerint az eddigi elnököt ismét újraválasztották volna. Így azonban Kucan is Drnovsek támogatására szólította fel híveit.
A délszláv állam eddigi gazdasági sikereihez alighanem kicsiny mérete is hozzájárult. Az alig 2 millió lakosú ország az egy főre jutó GDP-t tekintve messze a leggazdagabb az uniós tagságra váró közép- és kelet-európai tagjelöltek között. A szlovének által megtermelt nemzeti jövedelem az uniós átlag 71 százalékán áll (Magyarországon ez 53 százalék), ami több, mint a görögök és a portugálok belépéskori hasonló mutatója, és nem sokkal kevesebb, mint a legkevésbé fejlett uniós országok mostani értéke. Megalapozottan fogalmazott tehát Alja Brglez kormányszóvivő a tagjelöltek uniós csatlakozásáról tartott ljubljanai fórumon: “A szlovének már most európai módon élnek.” A nyugatosodás egyik jelének tartják sokan, hogy a választási kampányban elsősorban gazdasági kérdésekről, a munkanélküliség mértékéről, a társadalombiztosítási reformról vitatkoztak a jelöltek.
ELKÖTELEZETTEN. A szlovének többsége támogatja az ország uniós csatlakozását, sőt, a közvélemény-kutatások szerint választási kampány hevében az “igen”-ek aránya 55-ről 62 százalékra szökött fel. A viszonylag magas támogatottsági szint annak fényében válik igazán érdekessé, hogy 2006-tól Szlovénia az unió nettó befizetőjévé válik, azaz többet tesz majd az közös kasszába, mint amennyit felvesz onnan. Ám Brglez szerint a csatlakozás nem szűkíthető le egy költség-haszon elemzésre. Olyan érvek mint egy nagyobb közösséghez – egységes piachoz – tartozás, illetve az európai értékek tisztelete a jövő évi népszavazáson meggyőzik majd a szlovéneket a csatlakozás fontosságáról.
A lakosság mintegy negyede azonban nem hisz a szép szavaknak, és valószínűleg elutasítja majd a tagságot. Köztük a mezőgazdaságból élők vannak többségben. Ellentétben a többi közép-európai tagjelölt ország tárgyalódelegációival, a szlovének “fordított logikával” kívánják meggyőzni a 15 uniós tagállamot arról, hogy miért szükséges a közvetlen kifizetések arányának növelése. (Az uniós közös álláspont egyelőre a jelenlegi tagállamok gazdáinak járó támogatás 25 százalékát javasolja a belépésre váró országoknak.) Szlovéniában annyira EU-konform az agrártámogatási rendszer – hangoztatják Ljubljana “szószólói” -, hogy az ottani gazdák már most az unióséhoz hasonló mértékű támogatásban részesülnek. A felvásárlási árak is igen magasak, sokszor az uniós érték felettiek. Ezért, vélekednek a szlovének, ha a 65 ezer farmer nem kapja meg az uniós gazdáknak járó direkt támogatást, akkor ez – szemben a lengyel vagy a magyar parasztokkal – számukra a juttatások és a felvásárlási árak de facto csökkenését jelenti. “A szlovén gazdák a bővítés áldozatai lehetnek” – kongatta meg a vészharangot a Figyelőnek Franc But agrárminiszter. Szerinte a lengyel, a magyar és más tagjelölt országok gazdái mindenképpen jobban járnak majd a csatlakozással, hiszen esetükben a felvásárlási árak némi emelkedésével lehet majd számolni.
A szlovén mezőgazdaság szerkezetátalakítása amúgy az unió szerint is jó úton halad, így a tárgyalások egyik legérzékenyebb kérdésévé az vált, hogy – mivel az uniós kifizetés erőteljes növelésére nincs esély – a tizenötök megengedik-e Szlovéniának, hogy saját forrásból 100 százalékra egészítse ki az EU-tól a gazdáknak járó támogatást. A sajátos szlovén helyzet miatt a délszláv állam tárgyalóküldöttsége az egyedi megoldásokat keresi, a többi régiós országgal való közös fellépésre a ljubljanai politikusok szerint nincs szükség.
UNIÓS SZINTEN. Szlovénia nemcsak a mezőgazdaságban, de számos más, az unió számára fontos területen is megüti az európai szintet. “Az ország a közösségi joganyag (acquis) átvételében és alkalmazásában, a regionális politikai intézményrendszer kialakításában, valamint a környezetvédelemben is sikeres időszakot tudhat maga mögött” – vélekedik Erwan Fouere, az Európai Bizottság ljubljanai delegációjának vezetője. Az elismerő szavak mellett az unió szlové-niai nagykövete a gyenge pontok közé az inflációnak a térségben legmagasabb, 8 százalékos értékét, valamint a készpénzes privatizáció lassúságát és az ezzel összefüggő lanyha működőtőke-beáramlást sorolta.
Kétségtelen, hogy a szlovén átmenet nemigen hasonlítható a többi posztszocialista államéhoz – talán csak a csehországi és a szlovákiai folyamatokkal fedezhetők fel kisebb-nagyobb rokon vonások -, a máshol meghatározó külföldi tőke ugyanis egészen a legutóbbi időkig szinte semmilyen szerepet nem játszott az ország fejlődésében. A sajátos tulajdonátalakulás a szlovén kézben lévő vállalatok és a bankok közötti kereszttulajdonláshoz, valamint az államhoz közvetlenül vagy közvetve kötődő befektetési alapok megerősödéséhez vezetett.
Jelenleg a külföldi működő tőke állománya csupán 3,2 milliárd dollár, azaz a GDP alig 1-2 százalékára rúg, ami messze a legalacsonyabb az uniós tagjelöltek között. Alja Brglez szerint Szlovénia az átmenet egy fokozatosabb útját választotta, de ma már konszenzus van a tekintetben, hogy a külföldi tőkére szükség van, továbbá az állami részesedésektől a vállalatok többségének meg kell szabadulnia. És noha a szlovén politikusok nem gondolják, hogy ez a folyamat a munkanélküliség ugrásszerű növekedéséhez vezethet, megfigyelők szerint nem kizárt, hogy a megkésett szlovéniai magánosítás a tagjelöltek mintaállamában társadalmi feszültségek forrása lehet.
