Nincs az rendjén,

hogy a költségvetési viták évről évre, ciklusról ciklusra felesleges konfliktusok hordozói. Nem önmagában a konfliktusok kialakulása a baj – ez éppenséggel természetes velejárója a vitáknak -, hanem azok meddő jellege.

A költségvetési vitáknak elsősorban és mindenekelőtt azt kellene szolgálniuk, hogy a kormány és az ellenzék világosan megfogalmazhassa saját gazdaság- és társadalomfilozófiáját. Sajnos azonban erre vajmi kevés lehetőség nyílik, s ez elsősorban a demokrácia deficitje.

Nem az ellenzék a hibás. Sem obstrukcióval, sem módosító indítványok dömpingjével nem érdemes vádolni, mert az ellenzék csak teszi a dolgát: igyekszik minden rendelkezésére álló eszközzel felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy ellenzi azt, ami éppen történik.

Éppen ezért, bár érthető, mégis elfogadhatatlan, hogy a mindenkori kormányzat a saját hatalmi szempontjai alá rendeli a költségvetési vitákat. Elfogadhatatlannak tartottuk a Horn-kormány gyakorlatát, amely a kétes legitimitású Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodásaival lényegében alárendelt szerepre kárhoztatta a megkérdőjelezhetetlen legitimációjú parlamentet, méghozzá nem csupán az ellenzéket, de saját, kormánypárti képviselőit is. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartottuk az Orbán-kormánynak az államháztartási törvény szövegét és szellemét egyaránt sértő gyakorlatát, mindenekelőtt a kétéves költségvetést, amelynek egyedüli célja a kisgazdák zsarolási potenciáljának gyöngítése, és a kormány működőképességének fenntartása volt arra az esetre, ha a Torgyán-féle csoportosulás kilépne a koalícióból. Most a Medgyessy-kormánynak azt a gyakorlatát helytelenítjük, amely – az önkormányzati választásokra való tekintettel – késleltette a büdzsé tárgyalását, majd a törvény által szabott határidő betartása érdekében a költségvetési bizottságban időkorlátot állított a képviselők hozzászólása elé. Erre még az sem szolgáltathatott elegendő alapot, hogy a módosító indítványok száma elérte a rekordnak számító ezerötszázat.

A költségvetés által meghatározott keretszámok notórius megszegése, a költségvetési törvénykezés felhasználása szorosan oda nem tartozó törvénymódosításokra, valamint az országgyűlésben évek óta folyó költségvetési viták meddő jellege időszerűvé tenné az államháztartási törvény korszerűsítését. A demokratikus deficit pótlásához azonban ez még nem elég.